A mai napig lelkesen fotóz az orosházi nyugdíjas tanár

A mai napig kutatja, dokumentálja Ilovszky Árpád Gyopáros történetét, földrajzi adottságait. Nyugdíjasként viszont már többet időz Verőcén, erről nem is olyan régen megjelent egy cikk az ottani lapban. 

Ilovszky Árpád a Dunakanyar kapujában tölti életének jelentős részét. Találkozásunkkor úgy fogalmazott, a Duna közelsége és a Börzsöny lenyűgözte már aktív éveiben. Az osztálykirándulások után is visszavágyott e páratlanul szép helyre. Nyugdíjasként pedig ez a település lett a második otthona. A napokban viszont éppen Gyopárosra készült fotózni, dokumentálni a látványt. Elárulta, amikor anno szakdolgozatát, a Délkeleti-Bükk karsztvíz mérlege címmel megírta, az már irányultságának, elhivatottságának volt a bizonyítéka. A földrajz és testnevelés szakos tanár máig aktív természetbúvár. Lelkesedése töretlen. 

Verőcén tavaly a Börzsöny kapuja címmel nyílt kiállítás fotóiból az elmúlt hét év terméséből. Jó hír az orosháziaknak: 2022-ben ők is láthatják ezt a remek anyagot. 

– Nem tagadom, Verőce lett a nagy szerelem, második otthonom. Hobbim a természetjárás és a fotózás, valamint Orosháza–Gyopárosfürdő környezetvédelmi problémáinak a kutatása. Annak a dokumentálásával foglalkoztam sok éven keresztül. 1982-től gyűjtöttem mindent, ami a gyopárosi tavakkal kapcsolatos. Soha nem kérkedtem vele, úgy éreztem, ez a hely több figyelemre érdemes. Geográfusként tettem a dolgomat. Érdekelt, foglalkoztatott a hely múltja. Lokálpatriótaként a tavak élővilágának az elemzéséhez anyaggyűjtésbe kezdtem. Diákjaim sokat segítettek a mérésekben és a kutatómunkában. Vallom, hogy a tények felvázolása egy iránymutatás a megoldás felé. A különböző időszakokban készült fényképeket úgy rendeztem, hogy lehetőleg ugyanazt a területet ábrázolják, így a változás jól nyomon követhető – tette hozzá Ilovszky Árpád, aki reméli, ez az értékes anyag fennmarad az utókor számára. 

Legendás személyektől tanulhatott

Szerencsés embernek vallja magát Ilovszky Árpád. Egészsége, motiváltsága, a befogadó verőcei közeg újabb feladatokra, ötletek megvalósítására sarkallja. Tevékeny évek vannak mögötte, de a folytatásban is azt tervezi, példaképei útravalójából merít. 

– Legendás neveket tudok felsorolni, akiktől tanultam. Tanáraim, Borsi Vince a Táncsicsból, dr. Jakucs László professzor a szegedi egyetemről olyan útravalóval indítottak el a pedagógusi pályán, amire lehetett támaszkodnom és építkeznem. Első munkaadóm Dancz Gyula iskolaigazgató, kollégáim Szűcs Ferenc, Szokodi Sándor életútja, munkássága és útmutatásaik máig arra emlékeztetnek, milyen tartalmasan és jó példával szolgálhatunk a fiatalok számára. Rengeteget tanultam tőlük. Aktív pedagógusi éveim után még van tennivalóm a környezetünkért, a jövőnkért.