Vadregényes tájakat, legendákat is bemutat könyvében a körösladányi író

Gyermekkorom története, az általános iskolás évek elevenednek meg a könyv lapjain. A történetek nagy része a személyes élményem, de akadnak olyanok is, amelyeket mások elbeszéléséből hallottam és dolgoztam fel – mondta el hírportálunknak a harmadik kötetét jegyző Holóka Demeter Péter.

A körösladányi férfi – aki nagy természetjáró – a település és könyékének szokásait, a vadregényes tájakat, a kevesek által ismert, de különleges környezetet is bemutatja olvasóinak.

– A közelmúltban megjelent kötet tulajdonképpen két részből áll. Az elsőben ködös utakon járunk, azt idézem fel, amikor gyerekként az egyik barátommal eljutottunk az eddig ismert kis világunk határára, sőt azon is túl

– mesélte hírportálunknak a szerző.

– Annak rendje-módja szerint el is tévedtünk, de elég gyorsan korrigálni tudtunk és rendben visszatértünk – tette hozzá.

Az író ebben a fejezetben is megeleveníti a korabeli vidék szépségét, különlegességét, s persze a fiatalkor semmihez nem hasonlítható időszakát, a felhőtlen szabadság érzését és korlátait.

A kötet második része egy régi nyárba, egy augusztus közepétől tartó néhány hétre repíti vissza az olvasót. Feltárulnak a hétköznapok, az akkori legendák, hagyományok.

Végigkísérhetjük, hogy a fiatalok miként járják körül például a szarkafészkeket.

– Annak idején egy Tóth Ferenc nevű juhásztól hallottam, miszerint ismerőse úgy gazdagodott meg, hogy szarka­fészekben talált aranyat – árulta el Holóka Demeter Péter. – Mivel korábban neves vadászírók könyveiben is olvastam a csillogó tárgyakat gyűjtő madarakról, és szüleink is emlékeztek ilyen történetekre, nekünk sem kellett több. Nekiálltunk felkutatni a határban lévő szarka­fészkeket. Körülpásztáztuk a csatornapartot, ez a madár egyébként nagyon gyakran kökényesben rak sűrű, erős fészket. Ki is szedtünk néhányat, de nem találtunk semmit. Ennek ellenére az élmény nagyon meghatározónak bizonyult a kaland, az önfeledt percek miatt. Olvashatunk arról is, hogy a felnőttek miért mondták azt a gyerekeknek, hogy a kanálisokban vízi borjak laknak.

– Ezek a vizek már akkor sem voltak mindig teljesen tiszták, és azt akarták elérni, ne nagyon igyunk belőlük. Kitalálták a vízi borjú meséjét, ami a hasunkba költözik, ha iszunk a vízből. Az ijesztgetés hatott is egy darabig, de azután ugyanúgy kortyoltunk a kanálisból.

Holóka Demeter Péternek ez már a harmadik kötete.

– Az egész talán 16-18 éves korom körül kezdődött, amikor elkezdtem járni a határt, hogy lefényképezzem azokat az épületeket, tanyákat, istállókat, amelyek gyermekkorom idején meghatározóak voltak, de elkezdtek pusztulni. A képek ekkor már nem adták vissza az eredeti hangulatot, például a nyárfa tövében álló csőszkunyhó szépségét. Így még az is felmerült bennem, hogy lefestem a múlt emlékeit. A kézügyességem viszont nem túl jó, ezért döntöttem az írás mellett. Elsősorban a gyermekkoromról írok, de az első két kötetben felnőttkori történetek is előkerültek.

A Dunántúlról is keresik a könyvet

Holóka Demeter Péter írásait sokan hasonlítják Fekete István és Szabó Pál stílusához.

– Mindketten meghatározóak az életemben, a témaválasztásaik nagyon közel állnak hozzám. Hízelgő, hogy hozzájuk hasonlítanak – hangsúlyozta a szerző.

Holóka Demeter Péter könyvei iránt egyébként élénk az érdeklődés. Nemcsak helyből, de az ország távolabbi részeiről, így a Dunántúlról is kap megkereséseket, rendeléseket, sokan kíváncsiak a különleges tájakat és embereket megidéző elbeszélésekre.