Városi legendákat, érdekességeket ismerhettek meg a csabai sétán

Számos épület, illetve azokon emléktábla található a belvárosban, amelyek sok-sok történetet tudnak mesélni, érdekességet felvillantani, azonban a hétköznapokon a legtöbben csak elmennek mellettük. A városismereti séta során ezekkel a legendákkal, kuriózumokkal ismertette meg a résztvevőket Forrainé Kovács Márta, a Munkácsy Mihály Múzeum történésze.

A múzeumnál elmondta, hogy 1899-ben jött létre a múzeumi egyesület, amely azt a célt fogalmazta meg, gyűjtsék és őrizzék meg az utókornak az értékeket, a dokumentumokat. Az egyre gyarapodó kollekció eleinte a mai evangélikus gimnázium épületében talált otthonra, ám látták, hogy szükség lesz egy másik épületre. Az építkezés mellett döntöttek, és 1914-ben megnyílt a közművelődés háza.

Amikor Munkácsy Mihály elhunyt, megkeresték az özvegyét, hogy juttasson el a festőfejedelemhez kapcsolódó relikviákat: küldött is, de a szállítmány elakadt, csak évekkel később került ide.

Most 579 Munkácsy Mihály-relikvia van a múzeum birtokában, ezen felül tíz festmény.

A városháza előtt látható kő arra emlékeztet, hogy 1718-ban evangélikus szlovákok érkeztek a török hódoltság miatt elnéptelenedett településre. Eleinte a környező településeken piacoztak a helyiek, csak 1776-ban kapott engedélyt erre a község, helyszínként a mai Szent István teret jelölték meg.

Egy 1886-os képen látható, hogy nemcsak gémeskút, hanem egy pincebeli kocsma is volt a főtér kellős közepén, ez azonban egy tűzvész során elpusztult és nem építették újra.

A gazdasági fellendülést az hozta meg, hogy 1858-ban megérkezett a vasút – és a kisereglett nép meglepetésére nem ló húzta a mozdonyt –, majd 1871-ben kiépült a Nagyvárad-Eszék vonal is. A település gazdasági csomóponttá vált. Az 1870-es években Reök István – Munkácsy Mihály nagybátyja – indítványozta, hogy legyen Csaba a vármegye székhelye, mivel gazdaságilag fejlett, és addig árvíz sem sújtotta.

Ezt elutasították, arra hivatkozva, hogy a település falusias jellegű: például a tehéncsorda a főtéren keresztül vonult ki reggel a legelőre, majd onnan este vissza, ami egy megyeszékhelyhez nem méltó.

Eleinte egy nádfedeles községháza állt a főtéren, 1828-ban készült el egy egyszintes épület. Aztán a hivatal átköltözött szembe, az 1868-ban megépült Fiume hotel és a mostani Sas patika épülete közé, de ott sem lelt igazán otthonra. Ezért visszatért eredeti helyére, 1873-ban adták át ünnepélyesen a Sztraka Ernő városi mérnök tervei alapján átépített és kibővített községházát, a mai városházát. Az árkádsorán 24 emléktábla található, a dísztermében pedig 16 festmény.

A Kossuth téren fellelhető, egykor a kisvasút állomásaként szolgáló épület 1904-ben épült.

Az Alföldi Első Gazdasági Vasút 1898-ban futott be a településre Mezőkovácsháza felől, majd a vonal kiépült Békésig.

Motorkocsik közlekedtek rajta, piaci napokon több is. A második világháború során, 1944-ben, amikor 600 bombát dobtak le Békéscsabára, ezen sínek egy része is tönkrement.

Az evangélikus kistemplomról elmondta: 1718 után sárból, vesszőből építettek templomot az érkezők, és 1745-re készült el az istenháza téglából Tessedik Sámuel lelkész idejében. Akkor nem volt tornya, mivel nem lehetett, azt 1783-ban emelték, és most három harang lakik benne. Tessedik Sámuel szigorú lelkész volt, például azt, aki kirívóan viselkedett, kalodába zárták, vagy például előre be kellett jelentenie annak, aki nem tudott elmenni az istentiszteletre.

A nagytemplom 1824-re készült el, cölöpökre és a település legmagasabb fekvő területére építették, így árvíz idején a helyiek ide menekültek és mentették értékeiket. Hatalmas, ötezer hívő befogadására alkalmas.

A szakember a belvárosi római katolikus templomnál ismertette: 1745-ben jelentek meg a településen az első katolikusok, 1750-ben plébánia alakult hatvan hívővel. 1769 és 1770 között épült fel egy egytornyú templom, amely 137 évig szolgált. A most látható, neogótikus stílusban készült istenháza alapkövét 1907-ben rakták le, és 1910-ben adták át – az építkezés idejére emeltek egy fatemplomot, hogy addig se legyenek templom nélkül a hívek.

Féja Géza nevezte el Viharsaroknak a térséget

A főtéren és környékén több emléktábla is található – mondta Forrainé Kovács Márta. A történész hozzátette, Féja Géza szózatával 1956. október 31-én az egyik főtéri épületben kezdte meg működését a Békés megyei Szabadság rádió. Neki köszönhető az is, hogy Viharsaroknak nevezik a térséget. Az 1937-ben kiadott szociográfiája viselte ezt a címet, de nem azért, mert a környéket viharok jellemzik, hanem azért, mert ezen a vidéken sokszor voltak ellenállások, forrongások.

Érdekesség, hogy a 101-es gyalogezred emlékművét 1923-ban emelték, de azt 1950-ben az akkori tanácselnök ledöntette és elásatta a helyszínen. Az 56-os forradalom és szabadságharc idején kiásták – három darabban került elő -, és a forradalmi tanács az újraállítása mellett döntött. Két tábla emlékeztet arra, hogy a novemberben bevonuló szovjet páncélosok tüzétől szenvedett hősi halált Kovács Zoltán és Harmati Imre: előbbi a Szabadság, utóbbi a Szent István téren látható.