Louis Armstrong zenéje is vezérelte Apáti Jánost

Tanár úr – nagyon sokan így szólítják a zenészt, Apáti Jánost, aki szénási kisfiúként (ott volt édesapja jegyző) a háború után Mezőberénybe, majd Gyomára került a családjával.

– Nagyszénáshoz rengeteg gyermekkori élmény fűz, pedig Orosházán születtem. Kisiskolásként a Székács majori iskolában tanultam, azután a fővárosba kerültünk, majd vissza Békés megyébe, apám szüleihez, Mezőberénybe. Gyomán volt főjegyző édesapám, ott is jártam iskolába, kiváló tornász voltam, ám egy sétám során, egy kocsma mellett meghallottam a cigényzenekar próbáját. Elvarázsolt. Az iskolában azt mondták, van érzékem a zenéléshez, hallás után bármit eljátszottam a zongorán. A debreceni református gimnázium zenei tagozatán érettségiztem, majd a fővárosi zeneművészeti főiskolára jelentkeztem, de válaszút elé állítottak: vagy zeneszerzés vagy trombita szak… Ja! Azt nem mondtam még, hogy egyszer meghallottam Louis Armstrongot trombitálni. Hatására megtanultam azon a hangszeren is játszani – mesélte kalandos életútjának megannyi állomását Apáti János, aki egykori orosházi diákjával, Makai Bálinttal nosztalgiázott a minap az orosházi szülői házban.

A fővárosi kudarc nem szegte kedvét, Pécsett felvették mindkét szakra. Az ottani jogi egyetem dixielandzenekarát vezette, tanított is. Lett volna ott állása, de…

– Azt mondta édesapám, sokat voltam távol. Itt, Orosházán van munkahely a zeneiskolában. Hazajöttem, két gyermekem is itt született, 1967 és 1971 között tanítottam a fiatalokat, Bálintot is – mondta, miközben előkerült egy 1967-es, Seleszt Ferenc által fotózott újságcikk is kettőjükről.

– Jó trombitásom volt – veregette meg Bálint vállát a mester, s jót derültek a régi, szép időkön. A zeneszerző sok, a zeneiskolához kötődő barátjára (Szokolay család, Bánhidi Zoltán, Pechán Zoltán, Zámbó Zsuzsanna) emlékszik jó szívvel, ahogy az orosházi prímásokra is.

– Lakatos József (a Hotel Alföldben játszott) zenekarában trombitáltam, a Gólyafészekben Borai Gyuláékkal zongoristaként léptem fel.

Fantasztikus évek voltak – sorolta, és szerényen megjegyezte később, a világhírű prímással, ifjú Sánta Ferenccel is együtt végzett Pécsett.

A hetvenes években az élet újabb váltás elé állította: Siófokon olyan zenepedagógust kerestek, aki zenekart alapít és vezet, 50 tagút, a Balaton Táncegyüttesnek lehet egyik zenei vezetője és irányítja a helyi dixielandzenekart. Ő mindent megoldott. Nem mellesleg közben megtanult klarinétozni is, tanított rézfúvósokat helyben, jazztanszakot vezetett a Balaton-parti városban és Nagykanizsán.

Ahogy ő fogalmazott: a kétlakiság jellemezte életét. Dolgozhatott Joe Muranyival is (Louis Armstrong utolsó, egyetlen fehér klarinétosa volt), aki Armstrong halála után klarinétosként járta a világot. Muranyi nagyra értékelte, hogy Apáti János kiválóan játszotta a néger jazz-zenét.

A máig aktív zenész Siófok díszpolgára és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt tulajdonosa. Vezeti saját Apáti Dixieland Bandjét, és növendékei már önálló együtteseket irányítanak. Zenepedagógusként méltán büszke arra is, hogy sok tehetséges tanítványa közül már három is Kossuth-díjas (Bényei Tamás, Szabó Lóránt, Lovász Irén). Apáti János Siófok kulturális életének meghatározó személyisége, akinek a neve nem csupán a balatoniak, hanem a Békés megyeiek számára is ismerősen cseng.

Rendkívül sokoldalú személyiség

Apáti Jánost zenepedagógusi munkája mellett sokoldalú zeneszerzői, zenekarszervezői, aktív hangszeres művészi tevékenység jellemzi. Ifjúsági fúvószenekart és több dixieland­együttest szervezett, nagy sikerrel szerepelve bel- és külföldi fesztiválokon. Zenei vezetője, korrepetitora és hangszerelője volt a Balaton Táncegyüttesnek. Zongoristaként és trombitásként számos neves zenekarban szerepelt bel- és külföldön.