Az egyházi képviselők is az oltásra biztatnak

Marti Miklós Nándor békéscsabai református lelkipásztor elmondta, a helyi gyülekezetben is vannak az oltakozásról eltérő módon gondolkodók. Ő személyes bizonyságtételként elmondja a híveknek, hogy ugyan átesett már a fertőzésen, mégis felvette az oltást feleségével együtt, amint arra lehetősége adódott.

A lelkipásztor kitért rá, április elejétől újra megtarthatják személyesen is alkalmaikat, melyeken természetesen elvárás az óvintézkedések (kézfertőtlenítés, távolságtartás és maszkhasználat) betartása, amit eleinte felhívásként közvetítettek tagjaik felé, ma pedig már csupán megköszönik nekik türelmükkel együtt azt az istentisztelet végén, hiszen mindenki szabálykövető.

Orosházán, a Jézus Szíve Plébánián Iványi László plébános elmondta, az elsők között regisztrált a védőoltásért, húsvét előtt megkapta a vakcinát. – A háziorvosomra bíztam, amit ajánl, azt elfogadom. Így is lett. Maximálisan megbíztam az ő döntésében, nem gondoltam azt, hogy válogatnom kellene. A Modernát kaptam – mondta megkeresésünkre az atya.

– A templomban sokszor hirdetem, aki még nem regisztrált, tegye meg, és éljen a védőoltással, hogy megelőzhesse a nagyobb bajt. És senki ne hallgasson a szirénhangokra! Ugyanakkor a templomi jelenlétkor is elmondom, mennyire fontos a maszk használata, a távolságtartás, a fertőtlenítés. Mert felelősek vagyunk önmagunkért és másokért is – tette hozzá.

Az orosházi katolikus hívek nagyon várták a személyes találkozást, a templom kinyitását: – A miséket a helyi televízió közvetítette, de a hívek a közösséghez való tartozást itt helyben, a templomban élik meg. Ez áprilistól újra működik.

Nagy Zoltán, a Kelet-békési Evangélikus Egyházmegye esperese elmondta, az elsők között regisztrált az oltásra, és már január elején írt egy cikket a KötőSzó blogra, amiben kifejtette, hogy a koronavírus-helyzetből az egyetlen kiút a védőoltás felvétele, a nyájimmunitás minél előbbi elérése. Véleménye azóta sem változott, az oltakozást máig maximálisan támogatja. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben teljes mértékben a tudományra és az orvosok, virológusok szakértelmére hagyatkozik.

Az esperes elárulta, többször előfordult már – különösen a fent említett cikk megjelenése után –, hogy gyülekezeti tagok megkeresték az oltással kapcsolatos bizalmatlanságuk kérdéseivel. A hozzá fordulóknak saját véleményén túl – miszerint mindenkinek (aki teheti) be kell oltatnia magát – mindig azt tanácsolja, hogy kérdezzenek meg erről egy orvost, akiben megbíznak.

A védettségi igazolványok kapcsán Nagy Zoltán kiemelte, a nyájimmunitás elérése csak akkor sikerülhet, ha belátjuk, hogy az oltáshoz való viszonyulásunk nem pusztán egyéni szabadságjogunk adta lehetőség, hanem a közösségért érzett és vállalt felelősségünk fokmérője is.

Nem várható el közös siker – a járvány legyőzése –, ha nem teszi meg mindenki egyénileg azt, amit megtehet.

Végül elmondta, az elmúlt hónapokban gyülekezeti tagjaik közül is megbetegedtek néhányan. Lelkészként ő maga is végigélte, mit jelent az, amikor nem marad más lehetőség, csak együtt imádkozni egy betegért annak szeretteivel, végigkísérni őket családtagjuk idejekorán való elvesztésének, majd temetésének fájdalmas folyamatán. Utóbbiak pedig mind megerősítették számára az oltás fontosságát.