Pribojszki Zsófia

2021.03.08. 11:29

Mindig örömmel tér haza szülővárosába a csabai festőművész

Művészeti életpálya elismerést érdemelt ki nemrég Pribojszki Zsófia. A békéscsabai származású, jelenleg Budakeszin élő festőművész elmondta, bárhol is járt a világban, mindig fontosak voltak számára a gyökerei, ezért – bár díjazták Párizsban és Tokióban is aranyéremmel – a rangsorban az első helyen áll a mostani elismerés. Zene, tánc, szerelem – ez volt annak a kiállításának a címe, amit kereken tíz éve szerveztek a Munkácsy múzeumban. Hangsúlyozta, mindig úgy tér haza Békéscsabára, hogy „hoztam nektek valamit, nézzétek meg.”

Licska Balázs

– Számomra ez, az életpálya-elismerés áll az első helyen. Bárhol is jártam a világban, a gyökerek fontosak, magyar művész voltam, vagyok és az is maradok. Bár egy művész nem a jutalmakért alkot, a díjak szárnyakat adnak és visszacsatolást jelentenek, hogy nem volt semmi sem hiábavaló – fogalmazott Pribojszki Zsófia, aki számára lényeges, hogy itthon ismerték el, hiszen a mondás ellenére ez egy bizonyíték arra, hogy mégis válhat valaki prófétává saját otthonában.

Pályafutása 1986-ban, Párizsban indult, tagja lett a nagyszalonnak (Salon des Indépendants), olyan nevekkel együtt állított ki, mint Botero, Baglione vagy Monneret.

– Hosszú az út, amin haladtam és haladok. Boldogan tekintek vissza a megtett lépésekre, mindegyik egy-egy újabb állomást, egy-egy megérkezést jelentett

– magyarázta a művész, akinek voltak kiállításai Japántól Franciaországon át az Egyesült Államokig, és itthon is több helyen mutatta be alkotásait, a legszívesebben pedig a 2011-es békéscsabai tárlatára emlékszik vissza.

Szívesen emlékszik vissza tíz évvel ezelőtti, a békéscsabai múzeumban nyílt kiállítására Pribojszki Zsófia /Archív fotó: L. P./

– Lassú lépések vezettek a fejlődéshez, tele szorongással, megfelelni akarással – igaz, azt nem tudni, hogy kinek kell megfelelni, de az érzés megvan. Egy alkotó megteremti azt, amit a szíve diktál, de hogy az mennyire felel meg az elvárásoknak, és hogy siker vagy bukás lesz-e az eredmény, az mindig kétséges – folytatta. Otthonának, műtermének egyik éke a genti szárnyas oltár kicsinyített mása.

Elmondta, a hit, a család a legfontosabb számára. Amikor Belgiumban élt, nem messze lakott a Szent Bávó-katedrálistól, sokszor járt oda – ahol egyébként csodás Rubens-, Van Dyck- és Van Eyck-festmények is vannak –, és az emléket egy kedves apácától kapta ajándékként.

Zene, tánc, szerelem – ez volt a békéscsabai kiállításának is a címe, és ezek jelentik számára a fő ihletforrásokat.

A zene mindig is közel állt hozzá, családi örökség; a táncban megjelenik az ember szépsége, kecsessége, mozgása, dinamizmusa. A szerelem pedig elengedhetetlen a boldogság terén. Ez az a három tényező, ami meghatározó az életében, valamint művészetében, és ezek megkövetelik a harsány színeket is. Hiszen nyitottságot, vidámságot jelentenek, a lélek megnyílását, ami csak fényben történhet meg. Ha pedig a színek fényt kapnak, harsánnyá válnak.

– A párizsi kiállításom kapcsán három héten át egy Szajna menti panzióban laktam. Amikor mentem a szállásra, ragyogó fényeket, fekete-arany mozgásokat láttam. Abban a pillanatban elkezdtem rajzolni. Azonban ráébredtem, hogy ezt nem lehet megfesteni, hogy ezt meg kell formázni – mondta arról, hogy pár éve szobrokkal is jelentkezett. A rajzok a 90-es évek elejétől évtizedeken át lapultak a fiókban, a tárlatok, más munkák, az utazások miatt nem volt lehetősége a szobrokkal foglalkozni. Néhány éve elment egy asztaloshoz, aki segített neki gépekkel és szerszámokkal, és elkészítette a több mint húsz darabból álló kollekciót, amit pár éve Szolnokon mutatott be először a nagyközönség számára.

Nyitva voltak a kapuk, a szívek

– Már akkor megfogalmazódik, hogy mi lesz belőle, amikor megjelenik a gondolat. Van, amit nem lehet megfesteni, van, amit meg kell formázni. Ha pedig megszületik a lelkünkben egy mondat, akkor azt el kell mondani – mondta Pribojszki Zsófia, aki verseket is ír, kötete most készül.

„Alkottam, mert alkotnom kellett Isten parancsára, / Értetek tettem, mert szívem ezt diktálta, / Hiszen Tőletek jöttem és általatok / Lettem az, aki vagyok” – fogalmazott egyik költeményében szülővárosával, Békéscsabával kapcsolatosan. Hangsúlyozta: mindent annak köszönhet, ahonnan elindult, tarsolyát megtöltötte illatokkal, ízekkel, családi hagyományokkal, szeretettel.

Szívesen emlékszik vissza a békéscsabai poros utcákra, ahol játszott a pajtásaival, az akácos illatú rózsákkal borított kertekre, a nyugodtságra, a kapukban ülő és beszélgető nagymamák társaságára, arra, hogy nyitva voltak mindenki előtt a kapuk – és a szívek egyaránt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában