A kondorosi Kepenyes Pál ékszereit világsztárok is vették

Megrendülve fogadták Kepenyes Pál halálhírét barátai. Legközelebb a Piliscsabán élő – de már tiszteletbeli kondorosivá fogadott – Bartha Lóránthoz és feleségéhez, Rátkai Erzsébethez állt. Ő beszélt az utolsó órákban a művész nejével. Lumi aztán egy óra múlva közölte velük, hogy férje eltávozott e földi világból.

Kepenyes Pál Önarckép című szobrát 2018-ban avatták fel a kondorosi városháza előtt. A bronzból készült alkotás márványtalapzatába ezt gravírozta bele a Mester: „Énem legmélyebb belsejéből bőröm határáig, és tovább, a végtelennek hitt végtelenig menni akarok!

Mint új ember, ki összetöri a távoli rácsokat. S tágítani ezt a szűk szellemi hazát. Hinni, látni és enni, amit sosem ettem. Kikiáltani, hogy élek. Hogy mindenkit szeretek. Hogy csinálhatom, amit nem csinálhatok. Elmondani, hogy ennem kell, és lélegezni. Hogy nagyon szeretek játszani. Hogy művészet nélkül az élet nem emberi. Könyörögni, ne vegyétek el a kezeimet. S szeretném mindörökre száműzni a Halált.”

– Pali folyamatosan kereste az örök életet. Valószínű azért, mert annyi ötlet, elképzelés, szobor volt a fejében, hogy egy életet kevésnek tartott hozzá – ecsetelte kondorosi jó barátja, Paluska Zoltán. – Két héttel ezelőtt még hegesztett, kalapált és alkotott. Hitvallásának utolsó mondata is igaz, hiszen művei halhatatlanná teszik mindazzal együtt, hogy egy nagy űr tátong a világban a távozásával.

Korunk meghatározó szobrászművészeként tartották számon a nagyvilágban. Nemesfém szobraiból, ötvösmunkáiból és ékszereiből Arisztotelész Onassis, Jacquelin Kennedy, Liz Taylor, Arnold Schwarzenegger, Bill Gates, Madonna, számos amerikai és európai elnökfeleség vásárolt. Gyerekkorát Kondoroson töltötte, és itt élte meg azt az élményt is, ahogy az eső a porból olyan anyagot varázsol, amit a felnőttek agyagnak hívnak.

– Játszottam vele, és a kezeim között lovak, autók, cicák, malacok és emberek születtek. A játékaim voltak, az iskolába is magammal vittem őket. Elsöprő érzés töltött el – hangsúlyozta egyik beszélgetésünk alkalmával. – Megtanultam olvasni, és onnan kezdve minden lenyűgözött. A világom megtelt emberekkel, szereplőkkel, országokkal, földrészekkel, fajokkal, épületekkel, vonatokkal, nyelvekkel, festményekkel, gyönyörűségekkel, gyerekekkel, nőkkel, pénzzel, szerelemmel és szobrokkal. Ekkor, úgy kilencévesen tudatosodott bennem, hogy szobrász vagyok.

Módos paraszti családba született, és egy puskacső mellett majdnem ez lett a végzete. Mint kulákfit a budapesti Képzőművészeti Főiskoláról két év után eltávolították, majd fegyverrejtegetés és a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére szőtt összeesküvésben való részvétel vádjával 1950-ben letartóztatták. Egy világháborús puskacsövet talált meg, és vitt haza, ez volt a fegyver. A koholt per után tíz év börtönre ítélték, ahonnan – a jelenleg is a csolnoki temetőben álló kétalakos bányászemlékmű elkészítéséért – öt év leteltével feltételesen szabadult. 1956-ban fegyveresen részt vett a forradalom és szabadságharcban, majd a biztos akasztás elől külföldre menekült. Poggyásza legfontosabb darabjai egy Pilinszky-kötet és a ledöntött Sztálin-szobor földről felszedett darabjai voltak­.

– A börtönben kezdődött barátsága édesapámmal, Bartha Sándorral, aki a Rákosi-korszakban ugyancsak nemkívánatos személynek számított – emlékezett Bartha Lóránt. – Apám idősebb volt Palinál 16 évvel, több nyelvet beszélt. Az együtt töltött, nem kevés időt kihasználva megtanította fiatal barátját franciául, aminek később nagy hasznát vette párizsi tanulmányai során.

Kepenyes Pál a szobrászattal a börtönben sem hagyott fel. Kenyérből formázott kisplasztikákat, amelyeket, ha megéhezett, megevett.

Együtt volt Bartha Sándorral a csolnoki rabbányában is, ahol némileg nagyobb szabadságot élveztek, mint a börtönben.

– Mielőtt disszidált, utoljára hozzánk jött elbúcsúzni öccsével, Gyurival, aki Kanadában élt, és már korábban elhunyt – emlékezett Bartha Lóránt. – Tizenegy éves voltam akkor, és emlékszem, hogy Pali egy hatalmas, hízott kacsát hozott, aminek a mája 80 dekát nyomott. Később is csak forradalmi kacsának hívtuk.

Ezután Lóránt hosszú évtizedekig nem találkozott Palival – aki még 90 felett is azt kérte mindenkitől, hogy így szólítsa –, mígnem egy tévéműsorban látott vele egy beszélgetést 2008-ban. Ekkor ­választották Kondoros díszpolgárának is. Előtte, 1999-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztet kapta meg.

– A tévéből tudtam meg, hogy Pesten kiállítása nyílik, odamentem, és azonnal megismertük egymást – mesélte Lóránt. – Ahogy láttam, nem változott semmit, ő pedig azt mondta, nagyon hasonlítok édesapámra. Ezután e-mailen keresztül leveleztünk, telefonon beszélgettünk. Több kiállítást is szerveztünk neki, például Fekete Györgynek, a Magyar Művészeti Akadémia akkori elnökének segítségével a Pesti Vigadóban. A legjobb barátomnak tudhattam, mindig azt mondta, hazajön, nézzek nekik házat, és műhelyt is kialakítana. Utoljára 2017-ben találkoztunk. A tavalyi Kossuth-díjnak nagyon megörült, és a pandémia miatt elhalasztott, október 23-ai díjátadón feltétlen ott akart lenni személyesen. A dereka, az ízületei a repülést már nem bírták, hajóval jöttek volna. Lumi már a jegyeket vette volna, amikor újra közbeszólt a koronavírus.

Ékszerek Sztálin szobrából

Kepenyes Pál ’56-os disszidálása után tanulmányait Párizsban fejezte be, ahol már ekkor hírnevet szerzett magának a Sztálin-darabokból készített szoborszerű ékszereivel. A francia fővárosban ismerkedett meg a mexikói származású Lumival.

– A hideg börtönben megfogadtam, hogy kiszabadulásom után olyan helyen élek majd, ahol egész évben meleg van –mesélte a művész egyik ízben, amikor beszélgettünk. – Így nem esett nehezemre, hogy a szerelmemet követve Mexikóba menjek, és ott telepedjek le.

Ott lett világhírű szobrászművész, az elsők között kapta meg az országban a Becsületrendet, beválasztották a 200 legismertebb mexikói személyiség közé. Az acapulcói repülőtérre érkezők elsőként A nap népe című, közel 15 méter magas köztéri szobrát pillanthatják meg.

Előzmény:

Mexikóban elhunyt a Kossuth-díjas, kondorosi Kepenyes Pál