Közel ezer főt deportáltak kényszermunkára Elekről

– A Magyar Országgyűlés 2013-ban döntött arról, hogy január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának, elűzetésének emléknapjává nyilvánítja. Ettől kezdve minden évben ezen a napon emlékezünk meg arról a szörnyű, döntés- és eseménysorozatról, mely közel 5 ezer eleki németet érintett. A II. világháború után hatalomra került politikai erők a svábok kollektív felelősségre vonására hivatkozva ellenmondást nem tűrően a német ajkúak elűzetését követelte. Az elűzetés, amely az ország északkeleti részét leszámítva minden németek által lakott régiót érintett, 1946. január 19. és 1948. június 15. között zajlott három hullámban, és mintegy 200 ezer embert érintett – hangzott el a megemlékezésen.

Szelezsán György, a város polgármestere úgy fogalmazott, Elek vonatkozásában szörnyű és érthetetlen következményei voltak a hatalom bűnös döntésének. Nem volt elég, hogy 1945-ben közel ezer főt hurcoltak el jóvátételi kényszermunkára, azaz malenkij robotra a Szovjetunióba, ahol az embertelen körülmények között több mint százan haltak meg. Azok, akik Isten kegyelméből hazatértek, megdöbbenve tapasztalták, hogy időközben az itthon maradt családtagjaikat, megbélyegezték, kisemmizték és Németországba száműzték.

Mint mondta, a város alapjait a törökdúlást és a 15 éves háborút követően főként az 1724-ben elkezdődött betelepítésnek köszönhetően német ajkú svábok tették le, az itt élő nemzetiségekkel összefogva. A XX. századra a néhány tucat családot tömörítő Elekből a régió egyik legfejlettebb mezővárosa lett, hála az itt élők szorgos munkájának.

– Ebben a fejlődésben a mai napig érezhető törést okozott az eleki németek kitelepítése szellemi, demográfiai és gazdasági szempontból egyaránt. Nekünk összefogással, kemény munkával történelmi kötelességünk ezt a törést megállítani, őseink szellemi és épített örökségét megőrizni, városunkat és országukat ősi hagyományainknak megfelelően tovább építeni és a jövő nemzedékének átadni – zárta le gondolatait a városvezető.