Ötven éve állították meg a biharugrai író kakukkos óráját

– Itt, ezen falak között születtek a legjelentősebb művei, és ha nem is mindet itt írta meg, de mindig ide tért vissza tisztázni azokat, amikor sajtó alá rendezte, mielőtt megjelentette. A szülőháza tehát nemcsak otthon, hanem alkotóműhely is volt egyben

– mondta Szoboszlai Zoltán, az emlékház gondnoka.

Az ablakokkal teli helyiségben ott van most is Szabó Pál íróasztala, azon pedig szinte minden ugyanott, ahol ötven éve. Ott van az írógép, amivel papírra vetette gondolatait, a rádió, amit előszeretettel hallgatott, valamint az a vaskos családi Biblia is, amiből a család fontos eseményei nyomon követhetők az 1850-es évektől.

A falon pedig ott csüng most is az a kakukkos óra, amely háromnegyed 10-et mutat, és amit a legenda szerint akkor állítottak meg, amikor Szabó Pál elhunyt.

A népi irodalmi mozgalom egyik legjelentősebb formátuma 1893-ban Biharugrán született, és Szoboszlai Zoltán szerint a munkásságának az a legnagyobb értéke, hogy főhőseit, például Góz Jóskát, Juhos Marikát vagy Katica Kovácsot a helyi emberekről mintázta, a történeteit szülőhelyéből merítette. Jól ismerte a bihari embereket és az élethez való hozzáállásukat, mivel közülük való volt.

Egyszerű, nincstelen zsellércsaládba született, és csupán hat elemit végzett, majd kitanulta a kőművesszakmát és abból is élt, egészen 37 éves koráig. Autodidakta módon, önerőből képezte magát. Első írása 1927-ben jelent meg a Körösvidék című lapban „egy ugrai polgár” aláírással és Írógép Biharugrán címmel, amelyben a községházán uralkodó állapotok ellen tett panaszt.

Az Emberek című regénye hozta meg számára az átütő sikert, Móricz Zsigmond a Nyugatban azzal köszöntötte, hogy „Új nagy írót küldött a falu”, és további novellák írására biztatta. Szabó Pál pedig újabb és újabb regényeket rakott le a kiadók asztalára, közben olyan lapokat szerkesztett, mint a Komádi és Vidéke, a Kelet Népe, a Szabad Szó.

Az 1930-as években elkezdődött az írói mellett a politikai pályafutása is. Szervezte és vezette a Független Kisgazdapártot, majd csalódott és kilépett, hogy aztán megalapítsa és a második világháború végéig elnökként irányítsa a Nemzeti Parasztpártot. Bár a harmincas évek végén egy évre Budapestre költözött, de akkor ott úgy érezte, hogy csak ki- és felhasználták, ezért visszatért Biharugrára. Itt csak az alkotásra összpontosított, és ekkor, 1942-ben és 1943-ban írta meg élete fő művét, a két világháború közötti magyar paraszti élet körképét.

A „Lakodalom-Keresztelő-Bölcső” trilógiából később, 1948-ban némi átdolgozás után rendeztek filmet Talpalatnyi föld címmel. A második világégés végén visszatért a fővárosba, majd ismét hazaköltözött, hogy nem sokkal később újra Budapestre vegye az irányt, és 1946-tól 1970-ig ott élt. Közel negyed évszázadon át országgyűlési képviselő is volt, egészen haláláig.

Szabó Pál hatvanadik születésnapján látott neki többkötetes önéletírásának, amelynek Nyugtalan élet az összefoglaló címe: négy kötet jelent meg 1954 és 1958 között, az ötödik pedig 1968-ban. Bár a szakemberek szerint a „Lakodalom-Keresztelő-Bölcső” trilógiával ért fel a csúcsra, a második világháború utáni időszakból igen jelentősnek mondható az 1962-ben megjelent „Ahogy lehet”.

Biharugrát tekintette igazi otthonának

„Ugra az én igazi otthonom. Szentül hiszem, aki egyszer megkóstolja Biharország kenyerét, borát, nem vágyik el innét aztán” – így vallott Szabó Pál Budapesten. Közelgő halálát érezve így fogalmazott: „… Ugrán temessetek el… Arccal keletnek, s lábbal a lemenő napnak.”

Makra Tibor polgármester lapunknak elmondta, Biharugrán őrzik Szabó Pál emlékét. Róla nevezték el a könyvtárat, amely előtt helyet kapott a mellszobra is, valamint már esztendők óta rendeznek a tiszteletére irodalmi és prózamondó versenyt a kastélyban.