Egy gyulai óvónő a Halloweenről

Hátborzongató!!!! Mármint a gondolkodásom, ahogy bírálták néhányan, nem ismerve azt, hogy mennyire tudatosan és komolyan foglalkozunk azokkal a hatásokkal, melyek a gyermekeket érik. Hiszen nem mi idéztük elő, hogy a boltok, üzletek tele legyenek ilyenkor boszorkányokat, pókokat, sötét alakokat, rémeket ábrázoló, a gyerekek figyelmét nagyon is felkeltő árucikkekkel, reklámokkal. A város dekorációi, a sajtó, az internet, a szemgolyó alakú csokik, a fogsor-gumicukrok, a gyerekruhák figurái (és még sorolhatnám), mind-mind azt üzenik, hogy igen, itt a Halloween – szólt az előzményekről a pedagógus. – A gyerek pedig fél. Mert anya nem szereti a denevéreket, apa pedig irtózik a pókoktól. Vagy éppen fordítva, a gyerek pedig ordítva, mert akkor ő is, vagy éppen ő sem, ő sem szereti! A gyermek átveszi, ha a környezetében valaki félelemmel reagál, ugyanakkor azt is, ha nem. Ezt magam is gyakran használom, amikor a differenciált érzelmekkel foglalkozom. Egyes gyermek fél a kutyától, míg a másik imádja! A mesében milyen aranyos tud lenni a zümmögő kis méhecske, aki szorgosan munkálkodik és mindenki szereti! Amikor pedig a valóságban is fülünkbe döngicsél, egyesek rémült csapkodásba kezdenek maguk körül. A félelem valamennyi fejlett idegrendszerrel rendelkező élőlénynek szükséges és fontos képessége. A félelem tesz képessé bennünket arra, hogy döntéseket hozzunk, meneküljünk vagy elkerüljük a bajt. De mi van akkor, ha nem tudunk „elmenekülni”? Ha „szörnyek” vannak az utcán, ha körülöttünk szövi hálóját a pók, s ha félelmetes hangon rikácsol még a boszorkány is, igaz, hogy csak egy műanyag, narancs színű halloweenes lámpás picinyke hangszórójából?

Bajóné Aradszky Anett hangsúlyozta, a szülők és a pedagógusok fontos feladata ilyenkor, hogy oldják a szorongást, s a módszerek kincsestárából elővegye azt, mely erre a leginkább alkalmas.

– A Halloween-nap pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy a sötétségből világosságot varázsoljunk! Az első legfontosabb lépés pedig az, hogy amit a gyermek (felnőtt!) ismer, az már rögtön kevésbé kelt félelmet, mint az ismeretlen. Lássuk csak: a Halloween a Mindenszentek előtti estét jelenti, mely az angolszász országokból indulva mára már az egész világon elterjedt. A szellemek elijesztése, a gonosz távol tartása éppúgy szóba kerül, mint a sikeres betakarítás ünneplése. Természetesen éppúgy vannak gyermekek, akik a szülők hatására a misztikumok világában nevelkednek, vannak, akik különböző egyházak tanításait követik vagy éppen a világi dolgokat részesítik előnyben. De mivel pünkösd ünnepén sem csak a vallásos gyermekek maradnak otthon, s nem csak a vallásos szülők tartanak munkaszüneti napot, ezért mi sem tehetjük meg, hogy bármi féle különbséget tegyünk a gyermekek közt. Az ismereteket éppúgy magáévá teheti bárki, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezt az irányelvet követi is. Az utat megvilágító töklámpás, mint jelkép, a gyermekeknél mást is képvisel. Az egészséges életmódot közvetítjük vele, hiszen ilyenkor tököt sütünk, s beszélünk jótékony hatásairól. Az állatok közül jobban megismerjük a pók csodálatos hálószövő munkáját és saját tapasztalatból tudom, hogy a kedves mesék, versek, igaz történetek kapcsán a gyermekek hozzáállása teljesen meg tud változni. A sok pozitív kép képes leküzdeni félelmeiket, a pozitívan átélt érzésekkel pedig pozitív érzelmeket hozunk létre. Így van ez akár a denevérrel, s magával a boszorkánnyal is! Ilyenkor előkerül kedvenc könyvem, ami számtalan gyermekkel szeretette meg a boszorkányt, pedig csak egy megfelelő előadásmódban előadott meséről van szó. De miután Borka, a boszorka annyira szerethető, nem kétséges a történet vége. Szintén saját, megélt élmény, amikor egy kislány a szó szoros értelmében rettegett a boszorkánytól, jobban, mint társai. A terápia itt sem volt nehéz, hiszen őt magát öltöztettem boszorkánynak, magammal együtt! S miután volt lehetősége átélni, hogy ez mennyire mulatságos szerep, „mennyire szerep!!”, a szorongás tökéletesen oldódott ebben a helyzetben is.

Ezért beöltözünk, felöltözünk, s gyerekként „rémmé” válva átéljük, hogy ez lehet mulatságos, vicces és csöppet sem félelmetes. Számos zenei és irodalmi anyag segíti munkánkat. Megismerkedünk a témájában ide köthető szólásokkal, közmondásokkal, az ehhez köthető időjóslással. Matematikai jellegű tapasztalatokat szerzünk a tök súlyának mérésével, stb. Az ábrázolás kreatív világáról nem is beszélve! Tökmagból láncot fűzünk, tökből különféle dolgokat készítünk, festünk, vágunk, ragasztunk. Tökmagot pirítunk. Megismerkedünk magával a „jelkép” fogalmával, s ahogy már említettem, különbséget teszünk az érzelmek és érzések között. A meseszereplők által megkülönböztetjük a pozitív és negatív figurákat, ehhez pedig kapcsoljuk a megfelelő „színeket”, s hangulatot. Ezzel pedig tanulunk. Tanulunk és tapasztalunk. Nem a félelmet, hanem az ismereteket erősítve. Az önfeledt mozgáshoz a játékos versenyfeladatok, „szellemes” és mulatságos mozgás- és képességfejlesztő játékok megannyi tárháza ad segítséget. Volt nálunk tökcipelés, tökgörgetés, labirintusjáték. Mert az „ovisoknak” ez a Halloween.

Nekünk nincs más dolgunk, mint felhasználni minden adandó alkalmat arra, hogy a gyermek szintjének megfelelően magunkra szabjuk az átadandó ismereteket.

A gyermekek – életkortól függően – vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudják megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat. Sok gyermek fél a sötétben még akkor is, ha korábban semmilyen konkrét rossz élménnyel nem találkozik. De bőven van rá mód, hogy az érzelmeket megtanuljuk kifejezni, ha mással nem, egy emoji figurát ábrázoló bábbal, amit felmutathat az adott mese közben. Hiszen a legfontosabb, hogy a mesékből is tanuljunk, s át tudjuk adni azt a hitet, hogy a valós világunkban megjelenő rosszat éppúgy képesek vagyunk legyőzni, mint azt hőseink a mesékben. Mielőtt elutasítanánk valamit, próbáljuk meg megérteni!