2020.09.23. 13:59
Scholtz Endre naponta ecsetet ragad és átlépi saját határait
Zsinórban harmadik alkalommal díjazták művészeti életpálya elismeréssel Scholtz Endre munkásságát. A békéscsabai festőművész, aki több ezer képet festett már, életéről, művészetének kibontakozásáról és kiteljesedéséről mesélt.
Scholtz Endre úgy véli, a festés olyan, mint egy jó tréning, egy alkalmat sem jó kihagyni /Fotó: B. Á./
Fotó: Bencsik Ádám
– Első mesteremnek Gazsy Endrét tartom, aki az egykori csabai 10. Sz. Általános Iskola ikonikus, közösségformáló alakja volt – emelte ki Scholtz Endre. Hozzátette, a rajztanár felfigyelt rá, és határozottan, de kellő humorral fűszerezve adta át tudását.
A festőművész a Rózsa Ferenc Gimnáziumban töltött középiskolai évek során Takács Győző iparművész szárnyai alá került, aki elsősorban a kerámiakészítéssel ismertette meg.
– Nem állt olyan jól a kezemre, mint az ecset, és ez hamar ki is derült – emlékezett vissza Scholtz Endre. A szakköri munka azonban kiváló plasztikai gyakorlatnak bizonyult, később iskolai megrendelésekre rengeteg emlékérmet készített.
A művész elmondta, sokat köszönhet Mladonyiczky Béla szobrász- és éremművésznek is, akit Takács Győzővel együtt európai és világhírű alkotóknak tekint. Hozzáfűzte, Szegeden, a tanárképző főiskola idején végül Cs. Pataj Mihály festő, grafikus művésztanár lett harmadik nagy mestere.
– Zsebünkben volt a kréta, Patajjal versenyt rajzoltunk, mire a többiek kipakolták a festékeket, mi már árultuk a képeinket. Zseniális, kétkezes alkotó volt, rengeteg impulzust és rutint gyűjtöttem a szegedi évek alatt, ezért vagyok most festőművészként viszonylag gyors – mesélte humorral Scholtz Endre, akit a napfény városában pezsgő diákélet és harmónia vett körül.
A művész, mint mondta, jó hullámra került, Holt-Tisza című pasztellkréta alkotásával első helyezett lett egy európai bajnokságon. Könnyű, másokéhoz képest szabadabb, rugalmasabb életet élt akkoriban. Sláger volt a film és a képzőművészet, egymás után jöttek a megrendelések, néhány zsűrizett képe áráért autót és később lakást is vásárolt. Szinte mesébe illő, de a rendszerváltás környékén még Párizsban is nyílt kiállítása.
– Sok munka és lehetőség adódott, ami vitt előre – nyilatkozta Scholtz Endre, akinek az élete jelentős részét a tanítás töltötte ki, de máig merít a szegedi hangulatokból, elővarázsolja a könnyedséggel, flottsággal átitatott húszas éveit.
Kérdésemre, mindennap előkerülnek-e mostanában az ecsetek, azt válaszolta, a festés olyan, mint egy állandó tréning, nem jó kihagyni egyetlen alkalmat sem.
– Elkezdem, aztán lehet, hogy egy ideig döcögök még, de ha nem görcsölök rá, egyre „könnyebb” lesz a kezem. A képet gyorsan festem, aztán kis idő múlva újra előveszem, és még egy utolsó színnel összefogom az egészet.
Úgy fogalmazott, ad a műnek még egy „ütést”, energiatöltetet. A lényeg, hogy az ember átlépje a saját határait, ha sikerül, akkor beszélhetünk művészetről.
– Mindenki tud festeni, de nem mindenki tudja, mikor kell egy alkotást befejezni. Sok képet én is elrontottam, túlfestettem. Csak évek múlva éreztem meg, mikor jön el a „kész” állapot.
Scholtz Endre elárulta, kiállításai, szakmai sikerei, elismerései, emberi kapcsolatai és utazásai jelentik azokat a katartikus élményeket, amelyekből művészete táplálkozni és frissülni, megújulni tud.
Afrikába is eljutottak festményei
Scholtz Endre 1959-ben született a Mátrában, hatesztendős kora óta él Békéscsabán. A kolorista festőművész több mint százhúsz tárlaton mutatta már be alkotásait, párizsi és düsseldorfi kiállítással is büszkélkedhet. Festményei eljutottak az Egyesült Államoktól Dél-Afrikáig, ékesítik számos magyar híresség és az egykori amerikai elnök, Bill Clinton otthonát is. A művész több Békés megyei intézményben tanít, szakkört tart. Egy felnőtt gyermeke van, Kristóf, aki fotográfus. Párja, Poliák Judit író, költő.