A pincérek is siratják a csabai Körös Hotelt

Lencsepüréleves, sertéshúsrizottó, savanyúság. Ez volt az első napi menü a Körösben Kalmár Gyula konyhafőnök ajánlásával. Aztán jött a kedd tojáslevessel, rakott kelkáposztával, barackízes fánkkal. És így tovább. A heti menü felsorolása hosszabb volt, mint amennyit a Békés Megyei Népújság írt a megnyitóról.

Nem volt fáklyásmenet a szálloda indulása

Augusztusi cikkében a lap újságírója be is vallotta, hogy a nyitást bejelentő nyúlfarknyi hír óta jóformán alig foglalkoztak a csabai szállodával. A szerző hozzátette:

„Ez még önmagában nem indokolja a mostani publicitást. Ám jó ürügyként szolgált egy, a műsort névtelenül bíráló levél arra, hogy bepillantsunk a rekordhosszúságú idő alatt felépült reprezentatív épületbe, s megismerjük hétköznapjait.”

Szóval, nem volt egy fáklyásmenet az indulás. Ráadásul az is szúrta sokak szemét akkoriban, hogy egy 27 éves fiatalembert, Tóth Józsefet nevezte ki a Békés Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat vezetése igazgatónak (őt Vidovenyecz József követte ebben a székben).

A tollforgató azt feszegette, milyen problémák jelentkeztek. Tóth József készséggel válaszolt, hogy a tűzhely nem volt bekötve a kéménybe, emiatt aztán gyakran „elúszott” a konyha. Kicsi, háztartási tűzhelyen főztek. A vendég sokáig várt az ételre, s a készételeket sem tudták melegen tartani. Az igazgató hozzátette, ez a gond végre megszűnt, ám a lift még mindig sok bosszúságot okoz mindnyájuknak. Hetenként átlag kétszer romlik el. Nem készült el a június 10-ére ígért kerthelyiség sem, de azért a fél teraszon már vendégeket fogadhattak.

Sztriptízre nincs szükség az étteremben

Tóth Józsefet próbálták megfogni a munkaszervezésben is. Elmondta: „Normális forgalomnál a munka nem igényel a meglevőnél több pincért. Igaz, valamennyivel csökkent a személyzet létszáma. Négy felszolgáló bevonult, három portás elment, s a bejáratnál álló szmokingos köszönőemberek helyébe boyok kerültek. Állíthatom, hogy a Körös fiatal gárdája mindent tud, ami egy ilyen helyen elvárható.”

És ezek után lehullt a lepel. Az újságíró rátért a lényegre: „Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy sztriptízre nincs szükség egy étteremben, sőt zsonglőrmutatványokra sem.” Az igazgató megadta magát: „Igen, magam is így vélem, de szerettünk volna valami igazán jó produkcióval kirukkolni.” Jött az újabb újságírói reagálás és kérdés: „Reklámnak nem volt rossz. De tudja-e, hogyan nevezi a közönség a szállóban szereplő énekesnőket? Elégedett-e Békéscsaba közönsége a Körös Hotellel?”

A szálloda vezetője higgadt maradt: „Minden bizonnyal, és a külföldiek sem panaszkodnak. Igaz, egy svájci hölgy felháborodott, mert a kutyáját nem vihette fel a szobájába, de az a kivétel csak erősíti a szabályt. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden látszat ellenére a csabaiak nem nagyon ismerik belülről ezt az épületet. A múltkor is megállított egy ismerősöm, és fontoskodva az árakról faggatott. Nem hitte el, hogy másodosztályú a Körös. Pedig így van.”

Földhöz csapta a poharakat, hogy imponáljon

Csökkent-e a többi csabai vendéglátóhely forgalma a szálló megnyitása óta? – kérdezték tovább az igazgatót. „Nem, sőt növekedett. Ez is azt bizonyítja, hogy a Körös nem máshonnan vont el vendégeket, hanem egy, ha úgy tetszik, új klientúrának biztosít az eddiginél kulturáltabb, magasabb színvonalú ellátást. Egyébként a forgalomra nem panaszkodhatunk. Szobáink többnyire állandóan foglaltak, maximálisan 150 vendéget tudunk elhelyezni, sok közöttük a külföldi. Szakácsaink és italkezelőink a hivatásuk magaslatán állnak.”

És hogy mit tettek a rendbontók ellen? Erre is válaszolt Tóth József: „Legutóbb az egyik, a Gyulai Várszínházban játszó neves, fővárosi színész duhaj kedvében, vagy talán azért, hogy imponáljon szíve hölgyének, földhöz csapkodta a poharakat. Több mint 500 forintnyi üvegkárt fizettettünk ki vele. A veszteségszámlára írjuk viszont annak a 200 mokkáskanálnak a költségét, amit elvisznek, vagy összehajlítgatnak. Rendőrt nem állíthatunk minden vendég mellé.”

Végül, úgy tűnik, az újságíró adta meg magát. Cikke végén leírta: „Most korántsem vendég, mint inkább kritikusi minőségben jártuk végig a pompás előcsarnokot, a wurlitzertől hangos presszót, a diszkréten neszező éttermet, a takaros szobákat, a jó ízléssel berendezett különtermeket és a finom illatokat árasztó konyhát. Mi mást tehetünk, mint megköszönjük az elmondottakat Tóth Józsefnek. A tanulságok levonását az olvasókra, pontosabban a vendégekre bízzuk.”

Rengeteg élményt őriz az első direktor fia

A vendégek pedig döntöttek, ellepték a Körös Hotelt. A presszót, a drinkbárt, az éttermet, benne a „karámot” is, ahol két- és négyszemélyes asztaloknál látványkonyhában készítették, illetve tálalták az ételeket a helyet foglalóknak. Tóth József, a szálloda első igazgatójának fia is rengeteg élményt őriz a Körös múltjából, ugyanis ott sajátította el a vendéglátós szakma csínját-bínját. Nem édesapja kezei alatt, hiszen ő akkor már a megyei vendéglátót irányította.

– Az igényesség, a vendégek maximális kiszolgálása vezette munkájában édesapámat – mondta ifjabb Tóth József. – Nagyon sokat tett azért, hogy a Körös olyan hotel, étterem és szórakozóhely legyen, ahol mindenki jól érzi magát. Nem csoda, hogy hétvégente asztalfoglalás nélkül nem lehetett bejutni.

A pincér nem lát, nem hall, nem beszél

Tuska János pincérként a nyitás napjától a Körös csapatát erősítette.

– Megtanultuk az alapszabályt, főként a protokolláris rendezvényeknél: „A pincér nem lát, nem hall, nem beszél, csak akkor, ha a rendeléssel kapcsolatos feladatait végzi – ecsetelte Tuska János. – Az ételeket úgy készítették a szakácsok, és mi úgy tálaltuk, hogy tudtuk, a vendég először a szemével étkezik. Nálunk a vendég valóban vendég volt, nem csak fogyasztó. Szinte mindig telt házzal mentünk, és jól éreztük magunkat mi, dolgozók is, igazi csapatot alkottunk. Ezért is vérzik a szívem, amikor a Körös előtt elmegyek. Jobb is, hogy lebontják. Ilyen állapotban ne lássák azok, akiket kellemes emlékek kötnek ide. Persze, azoknak sem felemelő látvány a belvárosban ez a lepusztult épület, akik soha nem jártak benne, csak hallottak az egykori pezsgő életről.

Megelőzte korát a közkedvelt intézmény

Tuska János kitért arra, a vidéki vendéglátásban megelőzték a korukat, már a ’70-es években úgynevezett flambírkocsin a vendég előtt készítették el az ételt a lángoló Gundel-palacsintától a rablóhúsig. Angol szervizt is alkalmaztak, vagyis a megrendelt ételekből a csokornyakkendős, szmokingos pincérek szedtek az asztalnál ülők kívánságai szerint. Tuska János számára a dátumok is emlékezetesek. A Körös 1970-ben nyitott, akkor a felszabadulásként emlegetett április 4-e 25.-ik évfordulóján, a pincérmester pedig pár nap múlva ünnepli a 70. születésnapját. A Körösben egyre feljebb került a ranglétrán, éttermi pincérből étteremvezető, üzletvezető-helyettes lett.

– A Körösben eltöltött idő számomra a vendég tiszteletét, szeretetét, megbecsülését, a szakmai igényességet jelentette – emelte ki a szakember. – Fájó szívvel gondolok ugyanakkor én is azokra a kollégákra, akik már nem lehetnek közöttünk.

Tuska János 1986-ig a békéscsabai Strand Vendéglőben – amit sokan Csempének hívtak – dolgozott üzletvezetőként. Azt követően a Keriben szaktanárként és szakoktatóként nevelte ki a vendéglátós utánpótlást.

Pixi a személyzeti szobában aludt

A békési Gál László 46 éve van benne a vendéglátásban, 1974-ben felszolgálótanulóként került a Körös Hotelbe – itt kapta a Pixi becenevet –, 1981-ig szó szerint ez volt a második otthona. Sokszor ugyanis a negyedik emeleti, 417-es, személyzeti szobában aludt, mert a műszak után már nem volt járata haza. A pincérmester a békési Nagyházpince Borozó-Éttermet üzemelteti már jó ideje, a Körösben tanultakat ott is kamatoztatja.

– A Békéscsabai Előre az NB I.-ben futballozott, és a vendégegyüttesek rendszerint már péntekre a Körösben foglaltak szállást – mesélte Gál László. – A bálok jó részét is itt tartották, évente több mint tízet. Összesen 34–40 ember dolgozott naponta azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Kedvelt volt az élő zene, ez a táncparkettre vonzotta a vendégeket. Állandó időpontban a Sigma-klubban szórakozhattak a megjelentek, de más zenekarok is felléptek, közülük több innen ment ki aztán külföldi szereplésre. Élénken él bennem még az is, hogy mindig csodáltam a falakon Gaburek Károly és Molnár Antal csabai festőművészek egy-egy festményét. Szóval, élmény volt a Körösben dolgozni, minden a vendégeket szolgálta, de dolgozóként is jól éreztük magunkat.

Tuska János által összegyűjtött képeket IDE KATTINTVA tekintheti meg.

Libamájat, kaviárt is felszolgáltak

Szabó János, a békéscsabai Hotel Fiume éttermi vezetője tanulóként kezdett a Körösben 1976-ban, 16 évesen, a teljes bezárásig, 1998-ig ott dolgozott.

– Olyan telt házakat ritkán él meg az ember, mint ott, esténként 8-12 felszolgáló dolgozott. Az asztalokról nem hiányzott az ételek közül az ököruszályleves, a cigánypecsenye, a brassói, de a libamáj és a kaviár sem.

Utóbbiakat elsősorban a külföldi, főként az akkori Szovjetunióból és Jugoszláviából érkezett csoportok rendelték. Ugyanakkor magyar és külföldi, egyszerű munkásember és orvos, jogász együtt, egy térben fogyasztott, beszélgettek egymással, majd ha úgy alakult, mulattak is.

Előzmény:

Koszorúval búcsúztak az egykori dolgozók a Köröstől