Nigériából érkezett Csabára, itt lesz az első miséje

Az afrikai kontinensről származó, huszonhat éves Nnadi Onyedikachi Benjamin gyönyörűen beszéli nyelvünket. Az interjú alatt már szinte el is felejtettem, hogy a fiatal papjelöltnek nem anyanyelve a magyar, és csupán hat éve annak, hogy Magyarországra küldték misszióra.

– Nigériában, a szüleimmel minden reggel szentmisére jártunk. Ott találkoztam egy fiatal káplánnal, akivel hamar barátságba kerültem. Ő mesélt nekem először a papságról. Őszintén elmondta, mi a nehéz, és mi a szép ebben a hivatásban. Sokszor kérdezte, szeretnék-e pap lenni. Én viszont akkor még azt mondtam: szívesen tanulnék papnak, viszont nem vagyok elég okos hozzá. De persze ezzel ő nem értett egyet – mesélte nevetve a diakónus.

Benjamin az általános iskola után a helyi kisszemináriumban folytatta tanulmányait, amely egyfajta papi előkészítő az ottani fiúknak.

– Mondtam Istennek, ha akarja, hogy pap legyek, segítsen bekerülnöm – emlékezett vissza.

Felvették, hat évet töltött itt, ezután lehetősége volt a püspök mellett szolgálni, aki méltónak találta őt arra, hogy az egyetemen tanuljon tovább.

– Itt a bibliával ismerkedtem meg és lelkileg próbáltam fejlődni, hogy pappá érjek. Egy évig maradtam, majd a nagyszemináriumba mentem, ahol teológiát és filozófiát kezdtünk el tanulni. Emlékszem, az első félévben a püspök magához hivatott kettőnket a kispaptársammal, és azt mondta, hogy el szeretne küldeni minket Magyarországra – részletezte a papjelölt.

Benjamin előtte soha nem hallott a közép-európai országról, de ahogy fogalmazott, miután a számítógépbe beütötte, látta, hogy a „magyarok magyarul beszélnek és gulyáslevest esznek”.

– A szüleimnek mikor elmondtam, mire kért a püspök, megkérdezték: te mit akarsz Benji? Én pedig azt válaszoltam: szeretnék minél több tapasztalatot szerezni. Lemondtam hát a családomról, és eljöttem Magyarországra – árulta el a diakónus.

Benjamin Szegeden, a nyelvtanulással töltött pár hónap után a Gál Ferenc Főiskolán folytatta tanulmányait teológia szakon.

– Hat év után, januárban diakónusnak szenteltek minket, most pedig itt vagyunk a papszentelés előtt. Olykor szoktam arra gondolni, kicsi vagyok mindehhez, hogy gyóntassak, embereket megáldhassak, misézhessek. De hiszem, hogy aki kiválasztott odafönt, soha nem fog cserbenhagyni, mindig velem lesz. És segíteni fog, hogy elmúljon ez a kis félelem is, ami most még bennem van – osztotta meg gondolatait Benjamin. Addig pedig félpapként szolgál a csabai plébánián, többek közt segít az atyának evangéliumot olvasni és prédikálni, tanúságot tesz, valamint keresztelőket, temetéseket tart. Viszont mint mondja, misézni és beteget látogatni csak a pappá szentelése után lehet. És bár úgy volt, hogy családja is ott lesz vele a szentelése napján, a koronavírus-járvány miatt a találkozás még várat magára.

– Több éve nem találkoztunk, várták ők is nagyon ezt a napot, ezért most megpróbálom élőben közvetíteni nekik a szentelést és az újmisét. Remélem, pár hónap múlva – mikor feloldják a korlátozásokat – ismét magamhoz ölelhetem a szüleimet és a testvéreimet – zárta a beszélgetést a papjelölt.

Hat éve nem járt szülőhazájában

Nnadi Onyedikachi Benjamin hat éve nem járt szülőhazájában, Nigériában. Békéscsabára egy hónapja került, azóta szolgál a városban diakónusként. – Keresztény családból származom, heten vagyunk testvérek. A szüleim mutatták ezt az utat nekem, az ő jó példájuk által találtam rá a hitre, Isten­re. A családunkban Ő a mi vezetőnk, bízunk, hiszünk benne. Isten az első, minden helyzetben hozzá fordulunk, Ő pedig figyel ránk, gondoskodik rólunk – osztotta meg gondolatait a papszentelés előtt álló diakónus.