Saját erkélyén mutatja be természetképeit a csabai fotós

– A járványveszélyről szóló hírek és a bezártság miatt mélypontra kerültem lelkileg. Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogyan tudnék felülemelkedni ezen az állapoton. Aludtam rá egyet, korán reggel felébredtem, és eszembe jutott, hogy számos képem pihen a mappáimban, melyek ezelőtt kiállításokon szerepeltek. Arra gondoltam, miért ne állíthatnám ki őket az otthonomban. Reggel hétkor a természetfotóim már ott csüngtek csipesszel rögzítve a ruhaszárító kötélen – emlékezett vissza Bontovics Ilona.

Mint mondja, sokan megállnak a rögtönzött tárlat előtt, rácsodálkoznak a nem mindennapi kiállítótérre.

– Legutóbb egy kislány lelkesen mutatta szüleinek, milyen képek lógnak az erkélyemen. Készítettem is róluk gyorsan egy fotót magamnak, ami megőrzi ezt az aranyos kis emléket nekem – mesélte.

Bontovics Ilona tíz évvel ezelőtt kezdett el komolyabban foglalkozni fotózással. – A digitális világ gyorsan lenyűgözött. Első fényképezőgépem egy kicsi kompakt Konica Minolta gép volt, amellyel igyekeztem a környező világomat megörökíteni – árulta el.

Eleinte a csabai kapuk érdekelték, nagyon megfogta őt a látványuk. Így hamar összegyűlt 250 darab kép csak erről a témáról.

– A barátaim tudják rólam, valamit mindig csinálnom kell. Hol mandalát festek, hol korongozok. Majd egyszer csak elkezdtem kapukat fotózni. Kezdetben sokan megmosolyogták ezt az új hóbortomat. Majd egy néprajzos barátnőmhöz elküldtem pár képet, aki arra biztatott, hogy mindenképpen mutassam meg hozzáértőknek is a fotókat. Így kerültem Elek Tiborral kapcsolatba, aki végignézve a képeket, azt mondta, hogy ez kell neki. Két hónappal később 15 kapufotóm jelent meg a Bárka folyóiratban.

Nem sokkal ezután megnyílt első kiállítása is „Polgári kapuk Békéscsabán” címmel a Munkácsy Emlékházban. Majd a kapuktól, az emberek felé fordult. – Most már elsősorban a portrék érdekelnek, de a természetet is nagyon szeretem lencsevégre kapni. Képeimmel igyekszem megragadni, bemutatni az élet szépségeit – tette hozzá.