Kidőlt egy neves fa: megpihent a Bandika

A közösségi oldalon olvasható bejegyzések alapján most is kirándulók észlelhették az esetet. Bár most a fa egyik felének kidőléséről szól a hír, de a „Bandikafa” valójában egy három példányos fehér nyárfa volt – legalábbis egy 1996-os természettudományi közlemény a Natura Bekesiensis szerint. Az írás alapján egyébként az egyik törzs még az ezredforduló előtt dőlhetett ki. „Az utóbbi években többször is belecsapott a villám, egy hatalmas törzs ledőlt. A meglévők körmérete 550 centiméter egyenként.” – olvasható a közleményben.

A Magyarország nevezetes fái című könyv pedig a következőt írja a Bandikafáról: „Nevét onnan kapta, hogy egy Bandika nevű kisfiút, (a Wenckheim család sarját) nyomorékká tett. Névbevésés alkalmával letörött az ág a fiú alatt. A szerencsétlenség óta, ami az első világháború körüli időkben történhetett nevezik Bandikafának. A jelenlegi fák az akkori fák sarjhajtásaiból nőhettek ki.”

Szelekovszky László, a neves természetvédő is a fához sietett, majd hírportálunknak elmondta, a megmaradt törzs sincs túl jó állapotban, véleménye szerint akár még életveszélyes is lehet, érdemes csak tisztes távolból megcsodálni a megmaradt famatuzsálemet. A kidőlt törzs pedig véleménye szerint jó helyen van ott ahol megpihent, hiszen így táptalajt biztosít a többi élőlénynek: rovarok, hangyák, gombák számára biztosít új életet a kidőlt lombos.

Mindezek mellett Szelekovszky László a fa egy másik névadó történetét is megosztotta, e szerint egy helyi fiatal halálához kötődik a fa elnevezése. A fiú vezéregyéniség volt, ahová ment oda követte a többi gyerek, amikor pedig egy télen kiöntött az Élővíz-csatorna, és a befagyott vízre vitte a többieket csúszkálni, beszakadt alatta a jég. Bandika kijutott a jeges vízből, de mire hazaért, ruhája ráfagyott, kihűlt és megbetegedett. Végül két héttel később tüdőgyulladásban meghalt. Sírja, a berényi úti temetőben ma is megtalálható, három tuja őrzi nyughelyét, a kopjafára pedig „Kliment Bandika” van vésve.

Emlékmű is épült a fánál, ami ma már az enyészeté

A Bandika-fánál egy épített emlékmű is látható, ezt közel fél évszázada avatták fel. Mladonyicsky Béla szobrászművész elképzelései és Pauló László tervező kiviteli tervei alapján a csabai városi tanács kivitelező részlege építette. A vasárnapi avatásról egyébként pár nappal később 1968. május 28-án kedden számolt be a Békés Megyei Népújság. E szerint az avatás napja egy „napsütéses vasárnap délelőttre” esett és sok százan jöttek el a „békéscsabaiak a nevezetes Bandika-fához”, hogy aztán az emlékművet ünnepélyes külsőségek közepette felavassák, amit az akkori hír alapján az ottani harcos munkásmozgalmi összejövetelek emlékeztetőjének szántak.