Középkori ufóészlelésekről is mesél az őstörténet-kutató

– A sötét középkornak nevezett éra nem is olyan sötét, mint amilyennek gondolnánk – kezdte előadását telt házas közönsége előtt a Magyar Ufókutató Szövetség elnöke. Kalmár János az 1400–1650 közötti időszakot vette nagyító alá, amikor is az emberiség igazi polihisztorai nagy számban születettek, és akik hatalmas tudásukról adtak számot.

Kalmár János szerint az akkori égi jelenségek ugyancsak tetemes számban voltak észlelhetőek, ám a reneszánsz kori ember nem tudta mire vélni, s égi szekereknek nevezte a város felett lebegő óriáshajókat. Ugyanakkor olyan nagy tudású géniuszok, mint Michelangelo, Giordano Bruno vagy akár Leonardo da Vinci, főbb ábrázolásaikon keresztül próbálták inkább sejtetni, mint nyíltan megmutatni, hogyan jelennek meg a titokzatos földönkívüli történések.

Giordano Brunoról – akit a tudomány első mártírjaként máglyára küldtek – szólva Kalmár János elmondta, bizony műveit sem kímélték, hiszen elégették, ami pedig fennmaradt, azokhoz szinte lehetetlen hozzájutni. – Számtalan nap létezik, végtelen sok föld kering ama napok körül és élőlények lakják azon világokat – idézte Kalmár János az 1500-as évek végén élt olaszországi filozófus nézeteit.

A világképelmélet-kutatók közül Galileit is kiemelte. A fizikus az elsők között használt távcsöveket csillagászati jelenségek és égi objektumok megfigyelésére. A matematikust atomelmélete miatt kezdték ki, ám mivel a pápa kegyeltje volt – és visszavonatta állítását – megúszta a tettlegességet. Így végül neki köszönhetjük többek között a Neptunusz, a Szaturnusz gyűrűje, valamint a napfoltok felfedezését, továbbá a hőmérő és a mai járművekben használatos kardántengely feltalálását. De mint kiderült, profin alkalmazta az iránytűt és a mikroszkópot is egy olyan korban, amikor az emberek lándzsával és kardokkal vívták a háborúkat.

– Mélyen elgondolkodtató, hogy vajon honnan jutott ekkora tudáshoz – elmélkedett Kalmár János, majd a folytatásban Michelangelo munkásságára tért át. Mint említette, a reneszánsz nagymestere még csak iskolázott sem volt. Úgy véli, ő is kapcsolatba kerülhetett földönkívüliekkel, hiszen olyan, akkori időben újnak számító anatómiai dolgokat volt képes átadni, mint előtte senki. Például a koponyát térben majd tökéletesen képes volt megjeleníteni. Mindezt műveiben elrejtette, abban az időben az egyház tiltotta a boncolást, amit a képzőművész titkon végzett, hogy megismerje az emberi testet – fejtette ki Kalmár János.

Hozzátette, mint ahogyan a legújabb kutatásokból kiderült, a Sixtus-kápolna mennyezetét Michelangelóval büntetésből festették ki, mivel elköltötte azt a pénzt, amit egy megrendelt szoborra kapott. Összesen 44 freskót készített, melyben válaszul 38 ábrázoláson úgymond átverte az egyházat azzal, hogy az alkotásokba, az egyház által tiltott anatómiai képleteket rejtett. A példák között említette, hogy az Ádám teremtése címet viselő képen az Úr alakja nem véletlenül lebeg egy hatalmas leplen – a forma megegyezik az agy keresztmetszeti képével.

A tükrök és a trükkök nagy barátja

Kalmár János megemlítette a szintén géniusznak számító Leonardo da Vinci munkásságát is. Elmondása alapján a polihisztor 24 évesen rejtélyesen eltűnt, majd két évvel később, 1478-ban került elő magas szintű tudással felvértezve, melynek eredményeképpen mintegy 410-féle találmányt tárt az emberiség elé. Kiemelte, a többek között festőként is számontartott tehetség Angyali üdvözlet című alkotását, melyet Verrocchio műhelyében festett. A röntgen alá vetett képen érdekes módon a Leonardo által ábrázolt angyal nem látható, az csak szabad szemmel érzékelhető. Zsenialitását jellemezte, hogy tükörírással kódolta feljegyzéseit. A tükrözés módszerét még számos alkotásában bevetette, így ha többek között a Szűz és a gyermek Szent Annával című festményét befelé húzva tükrözzük, akkor egy földönkívüli fej formálódik ki. Sokak szerint ezzel hátrahagyta az embereknek, amit a saját szemével látott.