Nemzetközi zongoraversenyre készül a békéscsabai zeneszerző

Akikkel egykor egy iskolába jártam, tíz év előnyt élveztek velem szemben, mint klasszikus zenészek. Ezért volt, hogy abba is akartam hagyni a zenélést, el akartam adni a zongorámat. De néhány éve kaptam egy tanácsot, hogy ne hagyatkozzak csak a klasszikus zenére, hanem keressem meg azt a hangzást, amiben jó vagyok. Így kezdtem el zenét írni – mesélte Kovács Zoltán.

A fiatal zongorista fél év alatt megírt egy koncertre való zenei anyagot, amit be is mutatott a békéscsabai közönségnek: egy egész estés koncertet adott a zeneiskolában. Ezt követően viszont elköltözött Angliába, de az ott töltött évek sem tűntek el nyomtalanul, hiszen olyan darabok születtek, amelyek repertoárjának a mai napig fontos részei.

– Van, amikor leülök, és egy nap alatt megírom, amit kigondoltam, viszont olyan is előfordult velem, hogy volt egy ötlet, ami egy idő múlva kicsit izzadságszagú lett, ilyenkor félretettem egy időre. Kezdetek óta próbálok inspirálódni, más művészeti ágakból, történeti eseményekből merítek ihletet, leginkább ezekről szólnak a műveim. Ugyanakkor mindig vonzott a klasszikus zene, ami mindennek az alapja, ezért egyre többet foglalkozok vele – részletezte a fiatal zeneszerző. Elmondása szerint most, három év után kezdi megtalálni azt a hangzást, ami a legjobban jellemzi őt. – Ez se nem klasszikus, se nem könnyűzene, talán a filmzenékhez lehet hasonlítani, ezzel tudom magam a legjobban kifejezni –árulta el. A fiatalembert egyébként egy 2018-as amerikai filmnél is felkérték zenélni, így ennek köszönhetően az IMDB internetes mozis adatbázisában is megtalálható a neve.

Beszélgetésünk alatt kiderült, Kovács Zoltán éppen most készít egy úgynevezett minialbumot, amiből már két számot fel is vett, itt azonban nem csak a zongoráért „felel”.

– Már korábban is motoszkált a fejemben, hogy bár már van egy megírt albumom, ami jól is szól, de úgy éreztem, most kevés lenne csak a zongora. Ezért számítógép elé ültem, és a zongora köré formáltam egy zenekart, vonósokkal, ütősökkel, fúvósokkal – mesélte. Hozzátette, a pozitív visszajelzések, amiket kapott, még őt is meglepték. Közben a Jókai színházban is elkezdett játszani, ahol nemcsak zenél, de kisebb szerepet is alakít.

– Kifejezetten élvezem, de az eleje nagyon nehéz volt. Megkaptam a kottát, ami egy több mint százoldalas album volt, vissza is akartam adni egyből, mert úgy éreztem, hogy ez nekem sok, és a dalok is távol állnak tőlem. De aztán pár nap után megint elővettem, és lesz, ami lesz alapon, elkezdem megtanulni, ma pedig már itt van az összes dal a fejben – részletezte a zeneszerző.

Végezetül úgy fogalmazott, igaz, hogy későn kezdett el zongorázni, de ha nem adott volna magáról hangot, akkor esélye sem lett volna arra, hogy valaha észrevegyék.

– Amikor Angliából hazatértem, azon gondolkodtam, hogy mit csináljak: zenéljek vagy dolgozzak az édesapámnál? Nem egyszerű eldönteni, hogy mi lenne jó, hiába olvassa a könyvekbe azt az ember, hogy azt csináld, amit szeretsz, meglépni sosem egyszerű. Végül úgy döntöttem, legyen a zongora az életem, ha ebben vagyok jó, akkor ezt kell csinálnom. Nyilván ezt nem mindenki fogja megérteni, és tudom, hogy ilyenkor sok ellentéttel megy szembe az ember, de mindenkinek megvan a maga küldetése – zárta gondolatait Kovács Zoltán.

Egyedi repertoárt mutat be

Kovács Zoltán hamarosan Olaszországba indul egy nemzetközi zongoraversenyre. A selejtezőre egy negyedórás, a döntőbe pedig egy közel félórás repertoárral készül.

– Ezt az egészet most úgy fogom fel, mint egy kirándulást, mert vélhetően nálam csak tapasztaltabb zenészek lesznek a megmérettetésen.

Aztán majd kiderül, mi lesz, de az biztos, hogy egy egyedi repertoárt mutatok majd be az ottani közönségnek – mondta el a fiatal zeneszerző.