Egy életen át gyűjtötte, majd restaurálta a játék babákat

Latorcai-Újházi Aranka kislánykora óta rajongott a babákért. Boldog családban nőtt fel, a szülei mellett a nagymamája is velük élt, ám testvére nem volt, így a babák voltak a játszótársai. A gyűjtemény első darabja egy sírós, alvós, hajas baba lett, melyet barátnőinél látott először, és szüleitől kérte, hogy a Jézuska neki is hozzon egy olyat. Mindezért cserébe szófogadónak kellett lennie, amibe a mindennapos esti imádság is beletartozott.

A következő karácsonyra meg is érkezett az Újházi családba az első alvós, sírós, hajas játékbaba. Aztán szépen követték a többiek, de Latorcai-Újházi Aranka azt mondja, nem sorakoztak halomra a babák, mint ahogy az a mai gyerekeknél szokás.

Legtöbbször nagymamája segített ruhákat varrni a babáknak, de volt hogy édesapja is mellé állt, ha egy szoknyát kellett befejezni. Majd mikor már nagyobb lett, ő is vásárolt egy-két tetszetős példányt magának a meglévőek mellé, melyekre mindig különös gonddal vigyázott.

Amikor férjhez ment, s elköltözött otthonról, édesanyjára bízta a szép számban összegyűjtött és gondosan rendben tartott darabokat. De a babák továbbra is csak érkeztek, ugyanis férje – akinek nagyon tetszett párja gyűjtőszenvedélye – sokat utazott külföldre, és mindig az adott ország népművészeti babáját hozta haza ajándékba, volt hogy többfélét is.

– Az évek során komolyabbra fordult az érdeklődésem. Figyeltem a hirdetéseket, hagyatékokból, más gyűjtőktől viszonylag kedvező áron vásároltam babákat. Minden egyes baba az én kezem között újult és szépült meg, mert sokszor a hagyatékból megvásárolt darabok nem aukciósak voltak, és az is előfordult, hogy már több éve mondjuk egy pincében tárolták őket. Tehát majdnem ugyanúgy, mint az embereknél, meg kellett fürdetni őket, a hajukat rendbe tenni, továbbá cipőjüket és az öltözetüket is ki kellett tisztítani. Sok esetben én varrtam az új ruhákat is – tudtuk meg Latorcai-Újházi Arankától.

Hozzátette, sajnos volt olyan figura, amit nem tudott megmenteni, vagy éppen le kellett vágni a haját, mert annyira megrongálódott, így a hosszú hajú lány babából fiút varázsolt.

Otthonukban vitrinekben tárolta a gyűjteményt, mely évről évre csak nőtt, még úgy is, hogy sokat elajándékozott. Latorcai-Újházi Aranka mivel Gyomaendrődön nőtt fel, járt iskolába, úgy érezte, szülővárosában lesz a legjobb helye a gyűjteménynek. Elmondta, nem megrögzött gyűjtő, így a babákat nem is nevezte el. Fontos számára a család, szerinte a babákon keresztül a gondoskodást, a szeretetet és a családmodellt is be lehet gyakorolni. Éppen ezért a múzeumban található babákat a gyerekek kérésére ki lehet venni, és helyben mindegyikkel lehetőség van játszani is.

– Ma már 66 éves vagyok, imádom a gyerekeket, összesen nyolc unokám van, most már mondhatni az élő babákkal való törődésre tértem rá. Örömmel foglalkozom a játékokkal, de a gyűjtésnek is van egy határa. Igaz, ma is kapok még babákat, hogy restauráljam, így most is van itthon a háznál pár példány, de a gyűjtést befejeztem – vallotta be Latorcai-Újházi Aranka.

Összetört a jótékonysági felajánlás

Kiderült, a gyűjtemény egyik legszebb darabját Latorcai-Újházi Aranka egy jótékonysági aukcióra ajánlotta fel. A fogyatékkal élő gyerekeket támogató szervezettel karöltve, nagy reményekkel álltak az adományozás elé, mivel a baba akár több millió forinttal is segíthette volna az akciót, ám valaki elejtette és az arca összetört. Szerencsére a babaklinikán megjavították, és ma már társai közt mit sem sejtetve csücsül a múzeumban, ám így a nagy összegű jótékonykodás elúszott.