Bemutatták a gyulai múzeumot

Liska András elmondta, a XIX. század második felében, nagyjából hasonló időpontban, azonosnak tekinthető mechanizmusok mentén számos közgyűjtemény jött létre a régióban. Egyesületeket alapítottak, magángyűjtemények születtek, melyek később közgyűjteményekké alakultak át. Többnyire régészek, a régészet mint tudomány iránt érdeklődők indították el ezeket a folyamatokat, a régi tárgyak összegyűjtését, és az első ásatásokat is ők kezdeményezték.

Minden városban, megyében sorra alakultak régiségtani és művelődéstörténeti egyesületek. A legtanulságosabb összefüggés a személyes motívum, vagyis, hogy az indulásnál, a bábáskodásnál mindig jelen volt egy olyan, a múlt iránt elhivatott szakember, orvos, tanár, esetleg mérnök, aki érdeklődött a városa, szűkebb vagy tágabb környezete, a nemzet történelme iránt és ebből adódóan elkezdte gyűjteni a régi tárgyakat.

A különleges, izgalmas szakmai élmények között említette Liska András a moszkvai közgyűjteményi szakember előadását. 1880 tájékán Oroszországban ugyanis már olyan kiállításokat készítettek, melyek még ma is megállnák a helyüket. Életnagyságú méretben rekonstruáltak mamutot, s olyan formátumú gyártástechnológiával dolgoztak már akkoriban, amit a mai kor szakemberei is nyugodt szívvel alkalmazhatnának.

– Ugyancsak érdekes volt a Hunyad megyei múzeum prezentációja, azonban az még inkább, hogy az intézmény munkatársával konzultálva kiderült, valószínűleg megismertük, megtudhattuk a nálunk megtalálható római kori szobor lelőhelyét – mutatott rá Liska András. Mint mondta, az is a különlegességek közé sorolható, hogy a múzeumukban lévő gyomai bronzsisak pontos párhuzama is előkerült, ezt a nagykárolyi közgyűjtemény munkatársa mutatta be.

Borítókép forrása: Facebook.