Madarakat tenyészt, ha nincs a csárdában

– Milyen érzés volt a sanghaji tévétoronyban egy 267 méter magasan lévő, forgó étterem konyháján sütni-főzni?

– Egész életre szóló élményt jelentett, egyben felelősséget is, mert nemcsak a Magyar Értékek és Hungarikumok Szövetségét (MNHSZ), hanem Békés megyét is képviseltem az értékeivel. Az ételek fogadtatása felülmúlt minden várakozást. Ezt emelték ki vendéglátóink is a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából rendezett sanghaji fesztivál után.

– Tehát Kínában is folytatta hungarikumaink népszerűsítését, amit a Kondorosi Csárdában zászlajára tűzött?

– A hungarikumok bemutatását, az ételekben alapanyagként való felhasználásukat vagy maguknak a hungarikum ételeknek az elkészítését, kóstoltatását fontos feladatomnak tartom. Sanghajban elhangzott az is, hogy ezen termékek és a kulturális értékek segítik az élelmiszerexportot, valamint élénkítik a Magyarországra irányuló turizmust.

– Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy konkrétan milyen ételeket készített, kínált kollégái segítségével?

– Többek között gulyáslevest, töltött káposztát füstölt csülökkel, Széchenyi csirkemellet, füstölt kacsamellet gyümölcsökkel ékesítve, tokaji aszús sült libamájat. Desszertként Balogh László gyulai mestercukrász Eszterházy- és dobostortáját fogyaszthatták el a vendégek.

– Úgy, hogy közben forgott velük az étterem?

– A konyha azért a helyén maradt, és az étterem is csak két óra alatt tett meg egy kört, tehát ezt a mozgást szinte észre sem lehetett venni. Kétórás turnusokban zajlott a helycsere, az újraterítés és az étkeztetés.

– A saját főztjét vagy inkább kínai ételeket evett Sanghajban?

– A helyi specialitásokat fogyasztottam, csak a nevük volt ijesztő, az ízük viszont csodálatos. Említhetem a sült, fűszerezett teknősbékát, a szöcskét, a skorpiót és a csikóhalat is. Nagyon ízlettek a különféle kínai teák is.

– Hazai vizekre evezve, a HÍR-védjegyes gulyáshoz és gulyásleveshez a csárdában mit szóltak a vendégek?

– Az ételeket Prohászka Bélával, az MNHSz alelnökével és Tímár András mesterszakáccsal közösen készítettük el. A folyamatot többen figyelemmel kísérték a bográcsok körül, majd jóízűen fogyasztottak az ételekből. Dicsérték, így bízunk abban, hogy ezek után a HÍR-bírálóbizottság kedvező döntést hoz majd.

– Ha már különleges kínai élőlényeket említett, ön is foglalkozik ,,élőben” nem mindennapi madarakkal.

– Hobbim a díszmadarászat, énekes és örvös papagájaim vannak, kiállításokra, versenyekre járok velük. Nagy élményt jelent, ha sikerül különböző színűeket kitenyésztenem. Naponta megcsodálom a papagájokat, etetem őket, foglalkozom velük.

– Mégis az emberek etetése teszi ki ideje jórészét. Miért a szakácsszakmát választotta?

– Szeretek enni, ami meg is látszik rajtam. Mindig is érdekelt, hogyan lehet finomságokat elkészíteni. A szakma hivatásommá vált, ha nem ezt csinálnám, talán még cukrászként tudnám elképzelni magam. A szakácsmesterség, a vendégek színvonalas, minőségi kiszolgálása elhivatottsággal, megszállottsággal párosul nálam, kihívásokat jelent. Nem számít, hogy reggel vagy este vagy ünnepnap van, jönni kell, és csinálni. Élvezettel, szeretettel, tisztelettel. Aki mindezt nem érzi át, hamar otthagyja a konyha világát.

Névjegy

Csonka Zsolt 1975-ben született Gyulán. Kondoroson nőtt fel, itt járt általános iskolába, majd 1992-ben a békéscsabai Keriben végzett szakácsként. Amikor a Kondorosi Csárda újra kinyitott 2005-ben, Tímár András, a vendéglátóhely üzemeltetője hívta vezetőséfnek. Jelenleg Mladonyiczki Gyöngyivel együtt a csárda ügyvezetője. A mesterszakács olimpiai és világbajnoki ezüstérmes. Párja Szilvia, Szonja lányuk négy-, Alíz pedig kétéves. Csonka Zsolt hobbija a díszmadarászat.