Új színt vinne a fiatal lelkész a gyülekezet életébe Gerendáson

Miután Gerendáson nyugdíjba ment a lelkész, ahogy Zsíros András fogalmazott, az egyházmegye gondban volt, kit szólítson meg azzal, hogy ott lelkészként folytasson szolgálatot. Elmondása szerint elég komoly problémát jelent az evangélikus egyházban a lelkészhiány, ez különösen igaz Békés megyére.

– Az a tapasztalat, hogy inkább azok vállalnak itt szolgálatot, akik kötődnek a Viharsarokhoz. Éppen ezért kevés főből tudnak gazdálkodni az egyházi vezetők – árulta el Zsíros András, Gerendás új evangélikus lelkésze. Hozzátette, amikor az esperes megkereste őt és feleségét, éppen újságíróként, felesége, Lilla pedig hitoktatóként dolgozott. Az egykori lelkész családjával együtt végül úgy döntött, hogy elvállalja a feladatot, és ismét felölti magára a reverendát.

– Ismertem a gerendási gyülekezetet korábbról, többször helyettesítettem a lelkészt és megszerettem az ittenieket. Ezért könnyen el tudtam magam képzelni ebben a szerepben. Illetve az is segített meghozni a döntést, hogy a szolgálat elfogadásával nem járt együtt a parókiára való kiköltözés – osztotta meg a lelkész.

Zsíros András hamar megszerette a gyülekezetet és a parókiát. Mint mondja, annyira megtetszett nekik az épület és annak udvara, hogy azt tervezi családjával, kétlaki életre rendeződnek be. Amikor csak tudnak, elmennek Gerendásra, hiszen mindhárom gyermekük szeret ott lenni.

– Mindenképpen jó hatással lesz a családunkra, ha a mindennapi mókuskerékből ki tudunk lépni. Miután hazajönnek a gyerekek az iskolából, óvodából, bölcsődéből, összepakolunk és kimegyünk a gyülekezetbe. Azt vettük észre, nekik is sokat jelent, hogy élet költözik a parókiára, gyerekhangot lehet hallani a ház körül – meséli a lelkész.

Hozzátette, az ott található gazdasági épület, kert, pince és az állattartásra alkalmas terület tökéletesen kiszolgálta az akkori családokat. Ugyan már változtak az igények, de ma is jól használható az imaterem, a lelkészi hivatal és a lakás is.

– Még sok munka van hátra, de nagyon gyorsan lehet látványos eredményt elérni. Már meg is tettük az első lépést azzal, hogy az utcafronti tujákat, amelyek annyira szétterebélyesedtek, hogy elzárták a bejárót az emberek elől, visszametszettük. Nem volt nagy munka, csupán egy délutánba telt, de olyan látványos változást hozott, hogy mindenki rácsodálkozott. Kinyílt a parókia, a friss szellő fuvallatával bejött az élet, amely immár átjárja az egész épületet. Ugyan sok még a tennivaló, de mi örömmel végezzük el azt – fogalmazott a lelkész.

Zsíros András szeretné a maga tehetségével szolgálni a gyülekezetet, mert mint mondja, elült a gyülekezet aktivitása. – Új típusú alkalmakat kell kitalálni, amivel megszólíthatóvá válnak azok is, akik nem tagjai egyetlen gyülekezetnek sem. Általános probléma, hogy egyre nehezebb kimozdítani az embereket a négy fal közül. Kezdünk elidegenedni egymástól és elkényelmesedni, de hiszem, hogy vannak olyan lehetőségek, amelyek ide vonzzák az embereket – hangsúlyozta.

Az evangélikus lelkész úgy gondolja, ahhoz, hogy a közössége fejével tudjon gondolkozni, annak részévé kell válnia.

– Ugyanazt a járdát söpörjük, együtt járunk boltba és egy buszon utazunk. Ezek a közös tapasztalatok mind kellenek ahhoz, hogy hitelesen tudjam megszólítani a nyájat, ezekből a hétköznapi helyzetekből vett példákkal világítsak meg egy-egy bibliai üzenetet – tette hozzá.