A pékek István után Júliát választották

A békéscsabai István-malom kapacitása fénykorában 300 tonna, azaz 30 vagon búza volt 24 óra alatt. Ott lehettem négy éve, amikor a malom régi dolgozói, hozzátartozóik, ismerőseik jöttek össze egy kis emlékezésre. Végigjárták az ötemeletes épületet, melyben gépek, berendezések már nem voltak.

A malom utolsó főmolnára, Wagner Attila köszöntötte az egybegyűlteket, mintegy 100-an vettek részt a találkozón. Wagner Attila elmondta, amikor 2005-ben becsukta a kapuit a malom, akkor is ennyien dolgoztak ott. Az utolsó főmolnár mellett korábbi főmolnárok is eljöttek, hosszú ideig látta el ezt a munkakört Lenhardt Pál és Kovács György is.

– Az István-malom kapacitásával ugyan nem vesszük fel a versenyt, ugyanis 80 tonna búzát őrlünk meg 24 óra alatt, az éves mennyiség pedig 20-21 ezer tonna. Ugyanakkor működünk, a lisztünket a minőség miatt kedvelik a vásárlók – hangsúlyozta Szojka Zsuzsanna, a tótkomlósi malom üzemvezetője. – Tény az is, hogy a nagy malmok árszorításában dolgozunk, nehezen tudunk talpon maradni, de a minőségből nem engedünk.

Árendás Béla, a békéscsabai Sütőker Zrt. vezérigazgatója elmondta, társaságuk a kunszállási Júlia- és a szegedi Szatmári-malomból szerzi be a lisztet. Akkora nagyságrendben vásárolnak, hogy csak nagy malmoktól érdemes beszerezniük a kenyérnek valót, a minőséggel, a paraméterekkel elégedettek.

Más kérdés, hogy elmúlt már az a világ, hogy a megyei vagy az országos gabona-terméseredmények határozzák meg a búza, majd a liszt árát. A világpiac, a tőzsdei árak diktálnak.

Hrabovszki János, a gabonafelvásárlással foglalkozó békéscsabai Hrabovszki és Fia Kft. ügyvezetője kiemelte, a rendszerváltás környékén megfogalmazódott egy új malom építésének ötlete a megyeszékhelyen, az Északi-ipartelepen. Akkor már látszott, hogy az egykor a település szélén lévő István-malom a városközpont része lett, a por, a zaj, a környezetszennyezés miatt ipari üzem itt nem működhet sokáig.

Az István-malmot egyébként a ’90-es évek elején privatizálták, működött, majd a Szabolcs Gabona Holding vette először bérbe az Agrimilltől, a gépeket, a technológiát meg is vásárolták. A hazai túltermeléssel, az EU-s vámszabályozással, a Romániába irányuló export visszaesésével indokolták a 2005-ös bezárást.

Akkor azt nyilatkozták, Törökszentmiklóson korszerű új malmuk van, az István-malom ugyanakkor faszerkezetes, technológiájában is fejlesztésre szorulna. Ráadásul a város belsejében található, az alapanyag-tároló kapacitása pedig szűkös. Az idegek egy ideig őrlődtek, az őrlés azonban véget ért.

Gyógyszálló terve is felmerült

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a lisztelőállításnak, az ipari tevékenységnek befellegzett a békéscsabai István-malomban, 2006-ban még az épület tulajdonosaként az Agrimill a várossal együtt tett egy kísérletet, részt vettek a budapesti Reevolutio befektetési kiállításon.

Az István-malom Park projekttervben szereplő, lehetséges funkciók között szerepelt gyógyszálló 115 szobával és wellness-részleggel, konferencia- és bálteremmel; egészségpláza fiziko- és mozgásterápiával, szépségiparral, állapotfelméréssel, szűrővizsgálatokkal; apartmanház akár 69 lakással, mélygarázzsal. A Beliczay-kúriában rendezvény- és kiállítóterem létesítését tartalmazta a terv. Rendelkezésre állt egy átalakítást nem igénylő irodaház is. A fejlesztés bekerülési költsége az akkori számítások szerint 5,5-6 milliárd forint volt, de aztán ez a projekt nem valósult meg. Új tulajdonosai lettek a malomnak, akik többféle hasznosításon gondolkoztak, aztán jött a tűz. Ami biztos, ezek után ismét új korszak következik az ingatlan sorsában.