2019.04.28. 08:52
Egy százéves véres történetre emlékeztek
Annak a tizenkét békési személyiségnek az emléke előtt tisztelegtek pénteken, akiket száz évvel ezelőtt, 1919. április 26-án gyilkoltak meg a megszálló román királyi katonai csapatok a településen. A visszaemlékezések szerint a helyi vörös katonák provokálták ki a románok vérengzését.
Fotó: Serfecz Dávid
A kulturális központban tartott emlékülésen dr. Erdész Ádám, a MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója mutatta be a korszakot, illetve a folyamatot, ami odáig vezetett, hogy a román seregek megjelentek Magyarországon.
Szegfű Katalin újságíró, az emlékülés ötletgazdája évek óta tartó kutatásait összefoglaló előadásában elmondta, a lakosság fehér zászlóval fogadta a román csapatokat, ám Szepesi főhadnagy, a vörösök parancsnoka 250 katonájával az érkezők ellen vonult. Ennek hatására a románok három ágyúlövést adtak le Békés irányába. A vörösök városparancsnoka, Gregor József ekkor felszólította a katonákat, hogy aki harcolni akar, az Mezőberénynél csatlakozzon a társaihoz, a többieket arra kérte, hogy meneküljenek el, vagy tegyék le a fegyvert. Százan utóbbit választották, a nagyobb részük elszelelt. Az ellenállás miatt a románok a Fehér-Körös partjára sorakoztattak fel a csatárkerti tanyákból összefogott, ártatlan férfiakat, és puskával, szuronnyal végeztek velük az összesereglett rokonság és a környék népe szeme láttára
Egy idős özvegyasszony az egyik, már említett ágyúlövés következtében halt meg. Előadása közben több hangfelvételt is bemutatott Szegfű Katalin. Balázs Gáborné, a csatárkerti vérengzés egyetlen túlélője, Sebestyén Sándor unokája mesélte el a nagyapjától sokszor hallott megrázó történteket. Nagyné Domokos Anna nagyapját veszítette el száz éve. Kivégzését a hölgy akkor ötesztendős édesapja is látta. Az emlékező a vele készült interjúban erről is beszélt.
Az eseményekről több dolog miatt sem igazán lehetett beszélni. Az emlékülés így megidézése és lezárása is volt a tragikus történéseknek. A románok közel egy éven tartották megszállva Békést, a lakosság megfélemlítve élt, kiszolgáltatva a román megszállók kénye-kedvének, elnyomásának.
Értékelnünk kell a békét
Szegfű Katalintól megtudtuk, hogy az emlékülés zárásaként a malomvégesi temetőben koszorúzást tartottak, ahol az eset közvetlen közelében állítottak fel az áldozatok emlékére kopjafát Mester Péter néhai városvédő elnök kezdeményezésére 2002-ben. Lakatos Tamás református segédlelkész mondott imát és áldást. A megemlékezést Izsó Gábor polgármester beszéde zárta. Mint hangsúlyozta: fontos, hogy mindenki tudja értékelni, milyen nagy dolog, hogy már sok évtizede nincs háború országunkban. A ma élő generációk legnagyobb része nem ismeri a békétlenséget, azokat az időket, amikor a kisemberek olyan könnyen válhattak nagyhatalmak játszószerévé és áldozattá.
Magáról az eseményekről az idén ősszel megjelenő Békési Kalendáriumban hosszabb írásban foglalkozik majd Szegfű Katalin.
