Kabát nélkül árusít a többség a csabai piacon

A csarnok főkapuján lépünk be, lényegében belebotlunk a virágokba. Az is szép, aki árulja, és az szép, aki vásárolja. Férfiként a hölgyekre gondolok. Bár Godila Lajosné és Nagyné Gyuricza Melinda virágbolti eladók a Valentin-nap alkalmából már a férfiakra is gondoltak virágkötészetükkel.

– A rózsát keresik legtöbben, természetesen a pirosat, mert ez a szerelem színe – mondják. – Utána jön a sárga, és egyes, hamis beállításokkal szemben ez nem az irigység, hanem a hűség színe.

Továbblépünk, és eljön az ideje Szlávik-Orvos Mária mézkülönlegességeinél Prohászka Bélának, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsége alelnökének. Prohászka Béla kérdései révén megtudjuk, hogy a legkeresettebb a repceméz, mert ez az egyetlen, ami lúgosítja a szervezetet. Az influenzás időszakban a hárs a nyerő, de mindegyik méznél ügyelni kell arra, hogy langyos vízbe keverjük, mert a forró nem kedvez nekik.

Megyünk tovább Oszkárhoz, a gyümölcsök és zöldségek egyik legnépszerűbb árusához. Nála Priskinné Dózsa Ilona válogat, mégpedig lila és vöröshagymát, ezekből is teát készít influenza ellen. Oszkár körtét is ajánl, de az asszony szerint férjének már megvan a nátha ellen a körtéje, pálinka formájában.

Ha már körte, Rajki István és leánya, Beáta is ezzel fogad a süteménypavilonukban. A cukrászmester kockájában a körte mellett gyömbér és tejcsoki is helyet kap. Beáta 13 hónapos gyermekét, Bálintot is sűrűbben kihozza majd a piacra, mert a fűtéskorszerűsítés után nem kell attól tartania, hogy a kicsi meg­fázik.

– Nagyon kulturált, komfortérzetet biztosító a vásárcsarnok – ecseteli Rajki István. – Mi, vállalkozók reméljük, hogy ez a klíma, környezet és a termékek sokfélesége még több vásárlót vonz a piacra.

Itt azonban nemcsak vásárolni lehet, hanem kávézás közben beszélgetni is. A csarnok közepén található Laurinyecz Mihály és neje, Rozika kávézója, igazi találkozóhely. Össze is futunk Patócs Sándor nyugalmazott rendőralezredessel, aki tréfásan megemlíti, már a lábnyomok alapján is tudja, hogy az ismerősök közül ki, melyik pultnál issza a feketéjét.

Amióta itt a városi piac, a fő vendéglátós Gellény István.

– Zorán énekli, hogy ne várd a májust, mert közelít a tél, de én nagyon várom – hangsúlyozza. – A piac külső területén ugyanis most zajlanak a munkák, és májusra fejeződnek be. Emiatt jelenleg elsősorban a törzsvendégeim keresik fel a kifőzdét. Az ételek népszerűségi ­sorrendje ugyanakkor nem változott: sült kolbász és hurka, sült velő, pacalpörkölt.

Jóllakottan még átnézünk az Ági-Lángiba, de nem kérünk semmit. Megígérjük ugyanakkor, hogy a májusi átadás után itt kezdünk.

A Mesternél is elszaladt az idő

Prohászka Béla találkozásunkkor kijelenti, egy órája van az új piac bejárására. Természetesen annyi élménnyel gazdagodik, hogy elkésik a következő programjáról. Gellény Istvánnal megbeszélik, mennyire más, ha az árus maga süti a saját portékáját – ahogy István teszi –, mint aki más termékével piacol.

A csarnok kávézójában Laurinyecz Mihállyal megfejtik a jó kávé titkát, de ezt az én tudomásomra sem hozzák. Szlávik-Orvos Mária mézes pultja magával ragadja a Mestert, nem rejti véka alá, mennyire jó dolog, hogy ennyiféle és -fajta kiszerelésben árulják ezt a csodálatos terméket. Rajki Istvánnal barátként üdvözlik egymást, a süteménye elől nincs menekvés, nem mintha Prohászka Béla menekülni próbálna.

Már látszik, hogy az egy órát túllépjük, de amilyen jóízűen süteményezik a Mester és sztorizgatnak Pistával, nincs lelkierőm félbeszakítani őket. Ja, és hogy én mit ettem? Tollal és papírral a kezemben nehéz lett volna, de itt van a számítógép előtt a csomag. Ahogy mondják, le is teszem a lantot.