Meseszerű, idilli képeken mutatja be Békés megyét az amatőr fotós

Kattintgatni mindenki tud – szokták mondani lekicsinylően azokra, akik a fotózást választják hivatásul, vagy hobbijuknak. Valahol igazuk van, de olyan képeket alkotni, amelyek megragadják az ember figyelmét, érzéseket váltanak ki belőlünk, nos, ez nem sikerül bárkinek. A békési Tóth László amatőr fotós, képei mégis úgy ragadják meg a megyei sajátságokat, hogy a fotókat elnézve érezhetjük, jó itt élni.

T.-V. F.

A békési Tóth László fotóira az Instagramon figyeltünk fel: úgy ragadja meg a megye ismert és kevésbé ismert szépségeit, ahogy azt kevesen látják, mindezt amatőr fotósként. László marketing- és reklámügyintézőként tanult, majd andragógiát hallgatott, jelenleg pedig bankban dolgozik üzleti elemzőként, de mint elmondta, mindig is érdekelték a vizuális művészetek, így kezdett el már fiatalon kattintgatni.

– A fotózás régóta érdekel, általános iskolás koromban is volt filmes gépem, majd a kisfiam születése utáni évben vettem egy DSLR-t, akkor mélyültem el jobban a fotózás technikai részében. Csak hobbiszinten, rekreációs jelleggel űzöm. A legkevesebb témám természetesen a kisfiam, de ezek a képek intimebbek, spontánabbak, keveset hozok belőlük nyilvánosságra – mesélte nekünk László.

Hozzátette, hogy alapvetően tájképeket készít, hogy ezeken városi részletek szerepelnek, vagy természet, az már hangulatfüggő. Szereti megmutatni az érdekes fényeket, főleg a napfelkeltéket, a rövid ideig megragadható pillanatokat – talán éppen ezek miatt ragadják meg képei az ember tekintetét.

– Praktikus, hogy korán kelő típus vagyok, munka előtt, a hajnali órákban szeretek a leginkább fotózni, olyankor, amikor a város még csak díszlet, üresek az utcák, pára ül a tájon és éppen kel fel a nap. Épp emiatt az ősztől kora nyárig terjedő időszakban készítem a legtöbb hajnali képet, de nyáron még én sem tudok a nap előtt felkelni – mondta hírportálunknak, és hozzátette, hogy a táskájában mindig ott a lapul a kamerája, így nem marad le egy olyan pillanatról sem, amit méltónak talál arra, hogy megörökítse.

A képein látható, hogy a kattintásnál nem ér véget a folyamat, hanem utómunkával teszi a fotóit egyedivé. Mint megtudtuk, ehhez nem ül számítógép mögé, leginkább telefonon szerkeszti meg a képeit.

– Szeretem úgy kezelni a színeket, hogy kicsit meseszerű, idillikus legyen a kép, témától függően. Igyekszem előállítani azt a fátyolos, pasztelles hatást, ami a szecesszió környékén jelent meg festményeken – árulta el arra a kérdésre, hogy milyen szempontok tart szem előtt, amikor egy fényképen dolgozik. Az utómunkát pedig lehet szeretni, vagy nem szeretni, de annyi biztos, hogy László tájképeit elnézve az az érzés keríti hatalmába az embert, hogy jó Békés megyeinek lenni.