Kamut közelében tárultak fel az Árpád-kori falu hétköznapjai

Nagy Dániel ásatási területén három korszak emlékeit, köztük egy 12. századi Árpád-kori falut tártak fel a múzeum munkatársai az elmúlt hónapokban. A lelőhelyet bejárva többek között az egykor ott élt emberek mindennapi életét mutatta be a régész. A feltárt telepi objektumok (házak, füstölők, karámok, ólak, műhelyek) megismerése mellett azt is segített megérteni, hogyan éltek a középkorban, ki milyen szerepet töltött be a helyi közösségen belül.

Feltételezések szerint 100-200 fő lakta anno a feltárt Árpád-kori falut, melynek határait garádokkal, azaz tüskés sövényből, gallyakból, szalmából, trágyából, gizgazból rakott kerítéssel óvták. A település másfél kilométer hosszú, és egy kilométer széles területen terült el. A lakosság mozgásban volt. Időközönként elhagyta élőhelyét és továbbállt, majd később visszatért egykori falvába. E tevékenység magyarázza, hogy a kamuti ásatások során 11. és 12. századi leletanyagot is felfedeztek.

A falu egyik különlegessége, hogy leletei – a megszokottól eltérően – döntő többségben nem kerámiából, hanem állati tetemből, egész pontosan lócsontokból állnak. Másik érdekessége, hogy a szó szoros értelmében egymást érik a kemencék. Akad olyan régészeti objektum, melyben 10 kemence (kemencebokor) található. Nagy Dániel humorosan megjegyezte, „az itt élők egész nap csak grilleztek és ettek. Ráadásul az egyházi tiltás ellenére főleg lóhúst.”

A kemencék további érdekességgel is szolgáltak a régészek számára. Egyes darabokban ugyanis a platnik alatt nem kerámia biztosította a hőmegtartást, hanem állati csontok. Ezen felül több száz gabonatároló vermet is rejt a terület, melyekbe később szemetet helyeztek. Egy másik érdekesség, hogy az egyik feltárt objektumból egy ép lócsontváz rajzolódott ki. A lovakon kívül más állatokat, úgymint marha, különféle kiskérődző és disznó csontokat is találtak az ásatáson.

Az Árpád-kori megtelepedésen túl szarmata népesség nyomaira is ráleltek a régészek. A szarmaták hasonló életvitelt folytattak, mint az Árpád-kori népesség: állatokat tartottak; földet műveltek; nagy, kemencével ellátott kunyhókban laktak. A nap nagyobbik részét a szabadban töltötték, csak este tértek vissza otthonaikba.

A jellegzetes szürke cserepeiken felül egy szarmata harcos csontjaira is ráleltek a múzeum munkatársai. A férfi mellett egy vas csat, kés és lándzsa is hevert. – Ritkán találjuk meg ilyen formában ezeket , mert már gyakran a temetkezést követően kirabolták a sírokat – fűzte hozzá a csontváz látványához a régész. A különleges leletanyagot, emlékeket egy bronzkori agyagfigura egészíti ki. A parányi agyagdarab feltehetően egy állatot formál.

Az ásatásokon a régészek munkáját múzeumbarát fémkeresők is segítik. A detektorokkal több értékes „kincs” került a felszínre, úgymint egy Árpád-kori líra alakú csat, bronz karperec, gyűrű, fülesgomb.

Már a 16. században forgalmas helynek számított Kamut

Kamut történetét Nagy-Laczkó Balázs régész ismertette. Elhangzott, hogy a történelem során két Kamut is volt, Kiskamut és Nagykamut, ezekhez két templom tartozhatott. Karácsonyi János szerint a Kamut név szláv eredetű és köves helyet jelent, mely az itt elhajigált kőszerszámokra utal. A legújabb kutatás cáfolja Karácsonyi állítását, és Kamut nevét török személynévből eredezteti, ám régészeti szempontból mégis figyelmet érdemel Karácsonyi János érvelése, hiszen azt ő az itt talált gazdag kőszerszám anyaggal igyekezett igazolni, mely őskori megtelepedésre utal.

Kamutot 1295-ben említik először írott forrásaink. Nagykamut 1704-ig létezett, tehát hosszú, folyamatos megtelepedéssel számolhatunk a környéken. Templomát Szent Margit tiszteletére szentelték egy 1517-es utalás szerint.

A 16. századból forrásunk van róla, hogy Kamut marhát vámolhatott, ez alapján igen forgalmas helynek számított a korban, kereskedelmi jelentősége is volt, melyre a lelőhelyen középkori házból előkerült mérősúly is utalhat.