2018.05.13. 11:26
Egyre közelebb merészkednek az emberekhez a nyári ludak
Egyre bátrabbak a nyári ludak, egyre közelebb merészkednek a fiókáikkal a Bihari Madárvártához. Néhány percnyi várakozás után lencsevégre lehet kapni, amint az épület mellett sétálgatnak vagy a tavakon úszkálnak: van olyan pár, amit több mint egy tucatnyi fióka követ. A Körös-Maros Nemzeti Park területén egy rövid sétával azt is be lehet bizonyítani, hogy a természet milyen csendes vagy éppen milyen hangos, és hogy van illata.
– Itt, a Körös-Maros Nemzeti Park területén, a Bihari Madárvártához közeli két tónál költenek a nyári ludak, majd itt is nevelgetik fiókáikat egészen addig, amíg nem tanulnak meg repülni. Azt követően is a környéken maradnak, csak valamelyest távolabb húzódnak, a kiterjedtebb vizes élőhelyeket keresik – magyarázta Tóth Zsuzsanna, a Bihari Madárvárta háziasszonya.
Hozzátette, hogy a korábbi években tapasztaltakhoz képest idén később mutatták meg magukat az épület környékén a szárnyasok, azonban napról napra egyre többen és többen vannak, és egyre közelebb és közelebb merészkednek. Vannak olyan időszakok, amikor a Bihari Madárvárta udvarán is lehet velük találkozni, azonban erre minden bizonnyal még pár napot várni kell.
Miközben mesélte, hogy rengeteg fajta parti és vízimadár megtalálható a környéken, fehérségével megjelent egy nagy kócsag, illetve a hosszú bóbitáról ismert bíbicek is zajt csaptak. Tóth Zsuzsanna megosztotta: a különféle békák valóságos koncertet adnak, a teknősbékák szívesen süttetik magukat a nyárias tavaszban, nem ritka, hogy az aszfaltcsíkról kell őket leszedni.
– Napok alatt változott meg a természet, a táj arculata. Ez, a mostani talán a leggazdagabb időszak, amiben az is szerepet játszik, hogy a legtöbb madár esetében költési időszakról van szó – folytatta. Mint fogalmazott, elegendő fél órára megpihenni a Bihari Madárvárta környékén, és teljesen rá lehet hangolódni a természetre. Ezt egy rövid, a Sző-réten tett sétával bizonyította be.
A szerző felvételei
A Bihari Madárvárta környékén virágzó nyárfák puha szőnyeget terítettek elém, a pár éve kialakított tanösvény viszont szárazsága – mondhatni szikessége – folytán igencsak keménynek bizonyult. Ennek ellenére nem volt érdemes elhagyni a hol jobbra, hol balra kanyargó tanösvényt, kellemetlen meglepetés ért volna – főleg a pallósor melletti mocsaras vidéknél –, ha arról letévedek.
A tanösvényen akadt minden, ami szemnek, szájnak, fülnek, sőt, orrnak ingere, és ahogy Tóth Zsuzsanna fogalmazott, érezhető, érzékelhető, hogy a természet tele van hanggal, illattal.
A magasban fel-, majd a távolban eltűnt négy hangos nyári lúd, az egyiken talán velük utazott a meséből ismerős Nils Holgersson is. Nem ártott a lábam elé tekintenem, mivel hirtelen kinőttek a földből a szamócák. A kamillákat kellően távolról észre lehetett venni, kiszagolni, mivel a Sző-rét az adott területen sárga-fehér ruhát öltött, a szellő pedig hozta a tea révén ismerős illatot.