Ereklyék sora őrzi a biharugrai író-politikus, Szabó Pál emlékét

– A család 1792-ben költözött ide, az Alsósorra – kezdte a történetet a mai Szabó Pál utcában Szoboszlai Zoltán, az irodalmi emlékház gondnoka, helytörténeti kutató­. Az épület – ami tipikusan alsó- és felsőházból állt – azóta rengeteg átalakításon esett át, eleinte nád, de volt, hogy gyékény fedte, csak a ’20-as években került rá cserép. A nagy ablakos, dolgozószobának beillő helyiséget maga Szabó Pál alakította ki, igaz, az első műveit még a konyhaasztalon írta.

– Ebbe az épületbe, szegény paraszti családba született 125 éve, 1893. április 5-én Szabó Pál – folytatta Szoboszlai Zoltán. Bár tehetségére hamar fény ­derült, és biztatták is a családot, hogy taníttassák, csak az elemi iskolát végezte el, majd élte a zsellérgyermekek tipikus­ sorsát. 1909-ben kőművesinasnak állt, ami azért is jelentős, mert így bejárta a környéket, Nagyszalontán és Nagyváradon is megfordult, a nagyvárosban pedig nemcsak olvasott, hanem színházba is járt.

1914-ben Budapesten dolgozott, 1915-től végigharcolta az első világháborút, előbb az orosz, majd az olasz fronton. Az 1918. novemberi összeomlást követően hazakerült ­Biharugrára. Az akkori idők forradalmi szele őt is magával ragadta, részt vett a helyi eseményekben, ami miatt két év helyi internálásra ítélték – ebből is mondhatni szerencsésen jött ki, hiszen ekkor volt ideje olvasni, a helyiekkel talál­kozni, közösségeket szervezni.

Első írása 1927. február 18-án a Körösvidék című lapban ­jelent meg, és rögtön elismerést hozott neki. Noha Migend Dezső főszerkesztő dicsérte írásait, azok a kormányhoz közeli újságban nem igazán fértek meg, ezért átigazolt a Bajcsy-Zsilinszky­ ­Endre-féle Előörshöz.

1930-ban született meg első­ regénye, az „Emberek”, ami felkeltette Móricz Zsigmond ­figyelmét is, aki azt írta a ­Nyugatban, hogy „új nagy írót küldött a falu”. Ezután indult meg a szekere, mind irodalmi, mind politikai vonalon. Ontotta a műveket, újságokat szerkesztett – Komádi és Vidéke, Kelet Népe, Szabad Szó –, közben szervezte a Független Kisgazdapártot, majd egy szakadást követően a Nemzeti Parasztpártot, melynek első elnöke volt.

1945-től 1970-ben bekövetkezett haláláig országgyűlési képviselő volt, eleinte a Nemzeti Parasztpárt színeiben, majd függetlenként. Ugyan a párton belül a baloldali szárnyat képviselte és elfogadta a szocializmust, a kommunista pártba soha nem lépett be. ­Jelentős politikai karriert futott be, ’49-ben az elnöki tanácsba is bekerült.

Érdekesség: 1956. október 31-én egy lapszám erejéig újra megjelent a korábban megszüntetett Szabad Szó, amibe A parasztsághoz címmel ő írta a vezércikket. Ezt nem igazán vették jó néven a későbbi vezetők, és a politikai életben egy sorral mondhatni hátrébb sorolták, de megtorlásban nem részesült.

Az irodalmi munkásságára­ visszatérve: a második világháború alatt írta meg legjelentősebb műveit, ’41 és ’43 ­között jelent meg a Lakodalom, a Keresztelő és a Bölcső, mint trilógia, ezt a három alkotást egyben – a film miatt – Talpalatnyi föld néven emlegetik. Önéletrajzi regényét ’53 után kezdte el írni, a Nyugtalan élet végigköveti életét. Utolsó műve Szülőföldem, ­Biharország címmel jelent meg. Az ’50-es években Jókai Mór és Mikszáth Kálmán után a legolvasottabb szerző volt.

Számos díjat zsebelt be

– Szabó Pál a népi írói mozgalom egyik legjelentősebb alakja, és elsősorban íróként kell emlegetni, mintsem politikusként – mondta Szoboszlai Zoltán. Az irodalmi emlékházban több ereklye is látható, közte­ díjai. Szabó Pál minden elismerést megkapott, amit megkaphatott: Kossuth-érdemrendet, Baumgarten-díjat, József Attila-díjat, valamint kétszeres­ Kossuth-díjas. A budai házából­ két tárgy került Biharugrára:­ a kakukkos óra, amit akkor állítottak meg, amikor ’70-ben meghalt, valamint az a fotel, amiben rendszerint pihent, aludt.