2018.04.23. 16:36
Csecsemőgyilkosság: nem csak az anya felelős
Minden évben több csecsemőgyilkosság kavar nagy visszhangot, azonban a ténylegesen megtörtént esetek száma ennek többszöröse lehet. Sajtóbecslések szerint a látencia akár a 90 százalékot is elérheti, hiszen egy kis testet könnyű elrejteni. A kétsopronyi esetben is, ha kicsit mélyebbre ássa az anya a holttestet, nem derül fény a tettre.
Ahogy arról korábban már beszámoltunk, pár napja egy halott újszülöttet találtak földmunka közben Kétsopronyban.
A közvélemény első reakciója a felháborodás és a gyilkos anya elítélése az ilyen esetekben. A felháborodás természetesen jogos, minden életért kár, de a csecsemőgyilkosságoknak vannak ismétlődő sajátosságai, amelyek ismeretében jobban meg lehet érteni ezeket az eseteket, és hatásosabban küzdeni ellenük – írja a gyereksorsok.hu cikke.
Cseres Judit, a téma kutatója két évtized, a nyolcvanas-kilencvenes évek összes hazai csecsemőgyilkosságát kielemezte, s Eltékozolt újszülöttek című könyvében arra jutott, hogy ezekben az ügyekben a környezet is legalább olyan felelős a történtekért, mint a szülőanya. A nők általában titkolják a terhességüket (ahogy tette ezt a kétsopronyi anyuka is, hízását pajzsmirigyproblémákra fogva, köténnyel takargatva), de a környezet is partner ebben a játékban, a férj, a szülők, a családtagok könnyen elfogadják a kismama hárítását.
Ha lány az elkövető, akkor szüleitől tart, jellemző módon a családban „nem téma” a szexuális felvilágosítás. Az asszonyok a férjüktől félnek, aki hallani sem akar újabb gyerekről. A nem házas felnőtt nőknél pedig a gyerek apja nem partner a gyerekvállalásban. (A kétsopronyi anya egyedül élt, nem tudni, ki volt a gyerek apja. A felhergelt kommentelők az anya vérét kívánták, de elfeledkeztek arról a tényről, hogy apa is kellett a gyerekhez.)
Meglepő módon az elkövetők nem a társadalom legelesettebbjei közé tartoznak, a többség kívülről szinte rendezett viszonyok közt él, van családja, lakása, tanul vagy dolgozik. Ahogy kétsopronyi kismama is közmunkásként dolgozott, a saját házában élt, és három gyerekét maga nevelte. Bár kívülről „minden rendben” a családdal, a valóságban a kapcsolatok kiüresedettek, a nők kiszolgáltatottak, nem mernek a terhesség okozta problémával a családtagjaikhoz fordulni, így a tagadásba vagy halogatásba menekülnek.
Nem járnak terhesgondozásra, ahogy a hírben szereplő anya sem járt, pont azért, hogy a titok ne pattanjon ki, ugyanezért nem mernek abortuszhoz sem folyamodni. A magzat megöléséhez aztán az vezet, hogy a titkolózás túl jól sikerül, a környezet nem gyanakszik, s a szülés után nem látnak más megoldást, mint a gyermek megölését és eltüntetését.
A nyolcvanas évek óta csökkent az ilyen bűncselekmények száma (de a gyerekszüléseké is), és a pontos becslést nehezíti a magas látencia. Az újszülöttgyilkosságok megelőzésére számos intézményi válasz és több további ötlet született az elmúlt évtizedekben, de ezek közös hibája, hogy a kismamának kellene kezdeményeznie és segítséget kérnie, miközben ő erre abban az állapotban képtelen.
Ilyen esetben segítséget adhat:
– Babamentő inkubátorok. Kifejezetten a gyerekgyilkosságok ellen szereltek fel inkubátorokat harmincnál is több kórház előtt Magyarországon. A nőhöz legközelebb Békéscsabán volt ilyen. Az inkubátorba betett baba szüleit nem keresi a rendőrség, a gyermeket hat hét várakozási idő után örökbe lehet fogadni. Sok kritika is éri ezt a módszert, hisz nem tudni, ki tette be a dobozba a bébit, és vajon önként tette-e, a gyerek semmit nem tud meg az eredetéről, identitása sérül. Gyakorlati szempontból pedig problémás, hogy jut el a frissen szült anya egy nagyvárosig a síró újszülöttel, nehéz friss listát találni az inkubátorokról. (Egy 2015-ös felsorolás itt elérhető.) Minden évben 5-10 bébit helyeznek el a babaládákban, de nem tudjuk, rájuk milyen sors várt volna egyébként.
– Nyílt örökbefogadás közvetítő szervezetek. Hét civil szervezet foglalkozik ma Magyarországon nyílt örökbefogadással, többüknek kimondott célja a gyilkosságok megelőzése. Ők a krízisterhes nőt titokban segítik, gondozzák, ha úgy dönt, támogatják abban, hogy hazavihesse a gyereket, vagy pedig keresnek örökbefogadó szülőket. Természetesen a Területi Gyermekvédelmi Szolgálathoz is lehet fordulni, ők titkos és nyílt örökbefogadásokat is közvetítenek. Sajnos ez a lehetőség még mindig nem eléggé ismert nemhogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő terhesek, de a széles publikum előtt sem. Évente 100-200 kisbaba kerül nyílt örökbefogadásra, ennél több krízisterhest gondoznak a civilek, de egy részük megtartja az újszülöttet.
– Ötletként felmerül még az anonim szülés lehetősége, ezt Magyarországon nem vezették be, más országokban létezik. Ilyenkor a nő a személyi adatai megadása nélkül, kórházban szülhet, a gyerek örökbefogadókhoz kerül. Itt megint felmerül, hogy a nőnek kell kezdeményeznie, s hogy mennyire merhet megbízni a titkosságban, valamint a gyerek identitása itt is elveszik.
– Természetesen a hivatalos terhesgondozáshoz is lehet fordulni. Magyarországon elvileg minden terhességről tud a védőnői rendszer, ám az anyának magának kell jelentkeznie, és pont ettől tartanak az anyák. A hírben szereplő többgyerekes anya vélhetően találkozott már a védőnői rendszerrel, s valamilyen okból mégsem mert hozzájuk fordulni.
– Gyerekvédelem. A kétsopronyi anya három gyereke is nevelőszülőknél élt, maga is nevelőszülőkkel nőtt fel, tehát tisztában lehetett ezzel a megoldással, ám valamiért nem akarta. A sajtó szerint a hatodik gyereket már a kórházban elvették tőle, lehet, hogy azért ölte meg a csecsemőt, mert maga nem nevelhette volna, esetleg attól tartott, egy újabb szülés után a nála élő gyerekeit is kiemelik, de ez csak spekuláció. Mindez rámutat arra, mennyire fontos, hogy bánnak az ellátórendszerek a legkiszolgáltatottabb rétegekkel, van-e bizalmuk krízis esetén segítséget kérni.
Mindezek az eszközök akkor nyújtanak segítséget, ha már megfogant a magzat. Egyszerűbb lenne azonban a megelőzés. Jelenleg Magyarországon a fogamzásgátló eszközök a szegényebb rétegek számára szinte megfizethetetlenek, nem jár rájuk állami támogatás, holott ez lenne a megoldás arra, hogy ne is jöjjenek létre a nem kívánt terhességek. Társadalmi szinten pedig nagy szerepe lenne a szemléletformálásnak, felvilágosításnak, hogy mindenki legyen tisztában a szexualitás, a védekezés alapfogalmaival, illetve azzal, baj esetén hova lehet fordulni. Ha a faluból bárki észreveszi a terhes nő helyzetét, és tud neki segíteni, el lehetett volna kerülni a tragédiát.
Korábbi cikkeink a témában:
