Az ördöghalra csúszott a leányka

Nem mellékesen pedig Ambrus György olimpiai aranyérmes, Venesz-díjas mesterszakács, a Magyar Gasztronómia Nagykövete hívott meg. A teremfőnöknek is minimum olimpiai ezüstéremmel kellett rendelkeznie, Bondár László éttermi mester megfelelt e követelménynek.

Toókos Ferenc csapatkapitánynak és Nagy Ákosnak, az est házigazda séfjének az eredménylistájával is szolgálhatnánk, de akkor kihagynánk több séfet a culinary team-ből, akik két napig éjjel-nappal dolgoztak azon, hogy valóban kulináris élvezetben legyen részük a bál vendégeinek, a csapat támogatóinak pénteken este.

Ha vendéglátós bálba megy az ember, magával viszi élete párját is, mert azért sofőr is kell, az ételkölteményekhez ugyanis jó bor dukál. (No, meg előtte egy kis Békési-féle disznótoros szilvapálinka, kiegészítve Pietró barackjával.) A borokat dr. Barócsi Zoltán egri borász illesztette az ételekhez, egri leánykával kezdtünk az előételnél, mely ördöghal volt lilaburgonyás gnocchival, hollandi mártással, egrileányka-borhabbal, tengeri salátával. És hogy ki ne hagyjam, előtte szürkemarha erőlevest kanalaztunk vádlikocsonyával, gőzölt zöldségekkel.

Közben az est díszvendége, Varga Károly abszolút világbajnok, többszörös olimpiai és világbajnoki aranyérmes mesterszakács, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség mesterbizottságának elnöke arról beszélt, hogy bár Kecskeméten él és dolgozik, de szinte már hazajár Békés megyébe. Tíz éve trénere a Békés Megyei Culinary Team-nek, és azóta a csapat minden tagja éremmel tért haza gasztroolimpiáról és –vébéről is.

És akkor itt, a főételnél, a rozéra sült kacsamellnél, fehérmákos kacsaterrine, aszalt szilvás vöröskáposzta-ropogós és citrusos, sonkaporos, zöldalmás feketegyökér-püré mellett Ambrus György bejelentette, a csapat indul az idén is a novemberi luxemburgi gasztrovébén. Krivács András, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke az unicumos csokoládévariációk céklával desszert közepette pedig elmondta, ez a csapat sikerre van ítélve, még ha ezt nyelvtanilag lehetne szebben is mondani. Az önbecsülésükért is dolgoznak, és ami talán a világversenyeken szerzett érmeknél is fontosabb, példát mutatnak az utánpótlásnak, és a legjobbakat be is építik a csapatba.

Már csak egy kicsit kellett várni éjfélig, és végre volt büféasztal is a Gyulahús Kft. éléskamrájából, nehogy éhezzünk. Hajduk Zoltán üzemvezető kolbászokat varázsolt elő, mert kolbászt minden előtt, közben és után is lehet enni. Dr. Barócsi öntött még egy kis bort, mi pedig a feleségemmel Csabára hazafelé arról beszélgettünk a finom ételek, a gasztrovébé kapcsán, hogy milyen jó szakácsnak lenni. És milyen jó a szakácsokkal jóban lenni.