A tizenkilencedik század végén született öntözési terv hozna vizet a Békés megyei földeknek

Mind a Kvassay-terv, mind a napokban megtartott kerekasztal-beszélgetés kiinduló pontját az szolgáltatta, hogy Békés megyében országos összehasonlításban is egészen kiváló termőföldek találhatók, a legtöbb helyen található 30 feletti aranykorona-értékű föld az arányokat tekintve szinte egyedülállónak számít hazánkban. Ehhez párosul még, hogy a Szeged-Békéscsaba vonalon a 25 fokot meghaladó nyári napok száma meghaladja a nyolcvanötöt, ami a hosszabb tenyészidejű növények termesztésére is kiváló körülményeket biztosít. Ez is térségünk egyedi adottságának számít.

Az intenzív mezőgazdasági művelés megvalósulása pedig a helyi élelmiszer- és feldolgozóipar jelentős fejlődését, valamint azzal párhuzamosan a térség gazdasági fellendülését hozná magával. Ehhez azonban, ahogy az idei aszályos év még inkább bizonyította, öntözésre, illetve öntözővízre van szükség.

Vissza a jövőbe: 1894-ben is aktuális volt a kérdés

Szabó János, a KÖVIZIG igazgatója, Laurinyecz Pál, az Országos Vízügyi Főigazgatóság égisze alatt működő Viziterv Environ Kft. műszaki igazgatóhelyettese és Barkász Sándor vízépítő mérnök előadásában egyaránt szólt a korábban már említett, 1894-ben megszületett Kvassay Jenő-féle Arad-Csanád megyei öntözésfejlesztési tervről, és arról, hogy miért aktuális az elképzelés napjainkban is.

A korának egyik legjelentősebb vízmérnökének számító Kvassay Jenő már 1881-ben kezdeményezte, öntöző berendezésekkel segítsék elő, hogy a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok 100 ezer métermázsa takarmányt termesszen. 1894-ben megszületett tervének a lényege pedig az volt, hogy az akkor még Magyarország részét képező Arad és Csanád megyét, illetve térségünket öntözővízzel lássák el. A koncepció gerincét annak az Ópálosnál található Ős-Maros oldalágnak az újbóli megnyitása jelentette volna, amelyet 1703-ban meggondolatlanul eltömítettek. Ópálostól a terepszint esése 45 méter Szarvasig, vagyis a víz gravitációs úton jutott volna el a Békés megyéig, és ott legyezőszerűen látta volna el a Békéscsaba és Mezőhegyes közé eső területeket, illetve a mai Csongrád megye több részét is. Az első világháború azonban mind az akkori országhatárokat, mind a tervet kettévágta. Partiumi területek kerültek Romániához, az elképzelések pedig egy időre az íróasztalfiókokba. A Kvassay-terv korszerűségét azonban jól jelzi, hogy azok 1954-ben Romániában, 1969-ben pedig román-magyar tárgyalásokon is újra előkerültek, illetve 1970-ben ismét foglalkoztak vele. A földrajzi adottságok ugyanis nagyrészt a mai napig megfelelnek a 128 éve kidolgozott elképzeléseknek.

Megújítanák, aktualizálnák a Kvassay-tervet

A Békés megyei, illetve az Arad környéki területek öntözési igénye azóta sem szűnt meg, sőt. Az idei aszályos év pedig még inkább ráirányította a figyelmet annak fontosságára. Ugyanakkor a szakemberek már évek óta foglalkoznak azzal, hogy Kvassay tervének megújításával, a Maros felszíni vízkészlete egy részének az Ős-Marosba történő átvezetésével hogyan lehetne megoldani, illetve erősíteni az öntözést. Ehhez egyébként már három nyomvonalat is felvázoltak, a konkrét elképzelések kidolgozása pedig román-magyar együttműködéssel akár a közeljövőben elkezdődhet. Az Arad-Csanádi Öntözőrendszer megvalósításának költségei a tervezéstől a legrészletesebb megvalósításig mintegy 280 milliárd forintra rúgnának a jelenlegi költségeken. A beruházás-sorozat ugyanakkor egy teljesen új irányt szabna mind az agráriumnak, mind egész Békés megye fejlődésének. Mint már említettük, Ópálos, illetve a közeli, attól mintegy 7 kilométerre fekvő Máriaradna és az országhatár között jelentős a szintkülönbség, így a víz csekély költségek mellett eljuthatna Békés megyébe. Máriaradna úgy jön a képbe, hogy tengerszint feletti magassága még nagyobb, mint Ópálosé, így a projektet célszerű lenne akár onnan indítani.

A Kvassay-terv zömében ma is aktuális, de az emberi tevékenység természetesen azóta már jócskán beavatkozott az akkori természeti viszonyokba, így már csak ezért is lenne szükség az alapgondolat átalakítására, aktualizálására. Mint elhangzott, a lehetséges fejlesztéshez a belvízrendszert is ki kell építeni, minden öntözés ezzel kezdődik, hiszen a lehulló csapadék kezelése is kiemelt feladat.

Víz alatti természetes tározók

A Kvassay-tervhez képest, annak kiegészítéseként vagy újragondolásaként egy nagyon fontos új szempont is megszületett néhány évvel ezelőtt. Az egykori Maros-medrek, a holt medrek ma is több helyen nyomon követhetők, s bár jelentős részük betemetődött, azok durva frakciójú homok- vagy kavicsréteg formájában víztározó és vízátvezető föld alatti mederként megmaradtak. Emellett pedig különösen lényeges, hogy jelentős vízáralmás is megfigyelhető bennük. Ez utóbbit több kísérlet és vizsgálat is igazolta. Kiderült, hogy a Maros folyó vizének egy része ezekbe a felszín alatt meghúzódó medrekbe kerül. Az oldalágfonatok jelentős nagyságú területeken kanyarognak Békés megyében, és közben föld alatti vízgyűjtőként funkcionálnak, amihez a lehullott és  beszivárgott csapadék is hozzáadódik. Sőt, ami ugyancsak figyelemreméltó, hogy a terepfelszín továbbra is kilométerenként körülbelül 30 centit esik, így nem kell szivattyús átemelésről gondoskodni. A Kvassay-terv egyik továbbgondolása éppen azt célozza meg, hogy a föld alatti holt medrekben áramló vizeket felduzzasztva az öntözéshez gravitációsan kivehetővé tegyék, a felesleget pedig tovább engedjék. Ehhez 10–15 méter mélységig vízzáró gátakat és hozzátartozó kapukat építenének.

Érdekesség, hogy napjainkra már külön uniós irányelv is foglalkozik ezekkel a felszín alatti tározókkal, mindez azért is fontos, mert a Maros hordalékkúp talajvízkészlete – ez semmiképpen nem tévesztendő össze az ivóvízkészlettel – az elmúlt időszakban csökkent. Éppen ezért is fontos az úgynevezett MAR módszer alkalmazása, a felszín alatti vízutánpótlás, a célzott felszín alatti vízutánpótlás, vagyis a víz tervezett, célzott módon felszín alatti vízadóba történő juttatása későbbi felhasználás, vagy a környezet állapotának javítása céljából.

A felszín alá bejuttatatott víz forrása szerint lehet: felszíni víz, csapadékvíz, felszínalatti víz, tisztított szennyvíz, ivóvíz. Ezt egyébként egy próbaprojekt keretében már Békés megyében is vizsgálták, az eredmények arra engednek következtetni, hogy van fantázia ezeknek a felszín alatti vizeknek a felhasználásában, az kiegészítheti a felszín feletti öntözést, akár önálló projektként is megállná a helyét.

Dr. Kozák Péter, az ATIVIZIG igazgatójának előadása több érdekességgel egészítette ki az elhangzottakat. Külön kitért arra, hogy az elképzelést a mai Maros vízhozamának figyelembe vételével kell kialakítani.

Szabó János pedig arról is szólt, hogy több terv él a Kvassay-terv mellett is a megye öntözésének fejlesztésének elősegítésére. A KÖVIZIG igazgatója több elképzelést ismertetett ennek kapcsán.

Történelmi pillanatban vagyunk

Bányai Gábor országgyűlési képviselő, a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos elmondta, hazánk élelmiszer- és takarmányigénye biztosításához legalább egymillió hektár terület öntözésére lenne szükség. Ezzel Magyarország önellátása biztosított lenne a területen. Nagyon fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy a gazdák is éljenek az öntözés adta lehetőségekkel. Úgy vélekedett, történelmi lehetőség előtt állnak, hogy átalakítsák a magyar vízgazdálkodást, de ezzel most kell élni. Mint mondta, ez azért is nagyon lényeges, mert a világon fogy a termőföld és fogy a vízkészlet.

Dr. Kovács József országgyűlési képviselő nagyon hasznosnak nevezte a tanácskozást, és fontosnak tartja, hogy megfelelő tervek kerüljenek a kormány, illetve Orbán Viktor miniszterelnök asztalára.