Jól élnek a hízók a gyulai marsallnál

Jókor kell jó helyen felnőni. Igaz ez a gyulai Cséfán Tivadarra is, akinek a szomszédjában lakott egykoron Ablonczy László. Általános iskolai tanárnőjének a férje volt, és 1949-ben alapította meg a postagalambászok városi egyesületét. A jószágok szeretete Tivadart gyermekkorától végigkíséri, hiszen szülei is tartottak hízókat, szárnyasokat. Dodó a Magyar Postagalamb Sportszövetség Békés Megyei Tagszövetségének elnökeként is dolgozik.

Több elismerést kapott postagalam­bászi munkájáért és eredményeiért, de a legrangosabbat, a Nemzet Galambásza kitüntetést ez év elején Gödöllőn vehette át Nagy István agrárminisztertől.

Gyerekkorában kapta a Dodó nevet, valamivel idősebb játszótársa szólította így, mert a Tivadart még nem tudta kimondani. Később megfordult a helyzet, és ha valakitől megkérdezzük Gyulán, hol van Cséfán Tivadar sertéstelepe, csak néz ránk értetlenül. Némi leírás után mindenkinek beugrik, ja, a Dodó-farm? Nos, ott kerestük fel a gazdát.

Miután belépéskor elvégeztük a kötelező fertőtlenítést, az irodába nyitottunk be, de hízóleadási számlák helyett két üveg vörösbor látványa fogadott az asztalánál. Fotós kollégámmal egy-egy palack Syrah bort kaptunk ajándékba. Már ezért is megérte volna Dodóhoz elugrani, hiszen én például ilyen szőlőfajtáról most hallottam először.

Ráadásul nem is akármilyen minőségű nedűt kaptunk, ugyanis a villányi Kvassay Pincészet 2015-ös évjáratú Syrah-ját a Szent Vince Borrend zászlósborának választották a bírálók. Vagyis ez még az aranyérmes italok közül is kiemelkedett. Dodónak a Szent Vince Borrend Békés Megyei Lovagi Székének marsalljaként az a hitvallása, hogy a minőségi jó borokat becsülni, meghonosítani, a kulturált fogyasztásukat népszerűsíteni kell.

Aztán a borokról a kolbásznak valókra váltottunk, Dodóval és Gyapjas Lajos sertésgondozóval indultunk a sertések szállásaihoz. Útközben azért az udvaron láttuk a múltat és a jelent is. Egy régi Belarus MTZ mellett egy korszerű, bivalyerős Valtra traktor állt. Ezt használják a szántóföldi munkáknál.

A nagy színekbe belépve már az első ketreceknél ledöbbentünk. Két, egyenként legalább három és fél mázsás koca szoptatta kicsinyeit. Tíz és tizenhárom született nekik, utóbbinál a malackák harcot vívtak, hogy jobban hozzáférjenek anyjukhoz, ezáltal a tejhez.

– Harmincnapos korukban választjuk le a malacokat, és ezeket már külön ólakban etetjük – ecsetelte Gyapjas Lajos. – Minden reggel a darálással kezdünk, és a csigán keresztül kerül a silóba a takarmány, onnan pedig az önetetőbe. A süldők, hízók annyit esznek, amennyit akarnak, de a kanoknál és a kocáknál vigyázni, adagolni kell, nehogy nagyon meghízzanak. Ez nemcsak a mozgásukat nehezíti, hanem a kocák ilyen esetben nehezebben tudnak „tejre dolgozni”. A koca- és malacszállások, a hízónevelde egyaránt automata szellőzőberendezésekkel és párásítóval ellátott. Ez is hozzájárul a jószágok komfortérzetének biztosításához. Így hidegben és melegben is megfelelő a hőmérséklet a sertések számára.

Dodó kiemelte, a hízókat 100-120 kilósan adják le. Gazdaságuk már 20 esztendeje a nádudvari Alföldi Sertésértékesítő Szövetkezet tagja, a gyulai farmjukról Kiskunfélegyházára szállítják vágásra a disznókat. A telepen 41 koca, három kan és a szaporulat van jelen, fejlődés és fajta szerinti elrendezésben. A kocák nagyfehér lapályok, a kanok között két pietrain és egy nagyfehér éli életét a farmon.

A leadott hízók hússertések, és az árban szerepet kap, hogy mekkora a húskihozatal 56 és 60 százalék között. A legalsó és legfelső érték között kilónként 40 forintos eltérés is ­lehet a felvásárlási árban. Az átvételi ár bizonytalansága, ingadozása nehezíti a termelést, de a sertéstartásban nincs olyan, hogy jó átvételi árnál termelünk, rossznál pedig leállunk.

Mi is mentünk tovább az udvarra, és a fűnyírókat, vagyis a birkákat vettük szemügyre. Dodó elmondta, a juhok rendben tartják az udvart, de a sorsuk végül az, hogy a bográcsban kötnek ki. Miként például a sertések a kamrai rudakon, kolbász, szalonna vagy sonka formájában, illetve a konyhában rántott húsként vagy csülökpörköltként.

Mi már abban elfáradtunk, hogy körbejártuk a telepet, Gyapjas Lajos pedig csak ezután vettette bele magát a munkák sűrűjébe. Ahogy mondta, hét esztendeje dolgozik már a Dodó-farmon. Megbecsülik itt a munkáját, és mivel gyermekkorától szereti a jószágokat, szívesen neveli az állatokat. Jó érzés látni a kismalacokat, aztán pedig a fejlődésüket.

Nekünk pedig jó volt látni, hogy csökkenhet a sertéslétszám, a fiatalok számára lehet kevésbé vonzó a hizlalás, de a kolbásznak való a Dodó-féle tenyésztők munkájának köszönhetően biztosított.

Kovácsmesterként is tevékenykedett egykor Dodó

Cséfán Tivadar elmondta, édesapjától rengeteget tanult. Csaknem egy hektár szőlőjük, gyümölcsösük volt, évente 8–10 hektoliter bort készítettek, 150–200 liter pálinkát főztek ki. Dodó édesapja szakmáját vitte tovább, ő is kovács- és lakatosmesternek tanult, majd gépipari technikusi végzettséget szerzett. Sok mai, gyulai KRESZ-tábla még az ő keze munkájának eredménye.

Később a gyulai Munkácsy téesz műhelyfőnökeként dolgozott. Csirkézett is, a sertésfarmot pedig 1999-ben alakították ki, itt korábban bányagödör és szolgálati lakás volt. Ahogy mondta, a kovácsmesterségtől hosszú út vezetett a telepen most látottakhoz. Boldog, mert azzal foglalkozik, amivel mindig is szeretett volna.