-4°

Otthon csak gyerekhangon énekel – Somogyvári Tímea Zita énekművésszel beszélgettünk

A táj kevésbé, inkább az emberi kapcsolatok jelentik a szülőföldet Somogyvári Tímea Zita számára. Az énekművész pályáját szüleinek és tanárainak köszöni.

Somogyvári Tímea Zita. (Fotó: Kovács Erzsébet)

A sors úgy hozta, hogy Szegeden született, ma is ott él és tanít, de békéscsabainak vallja magát. Itt nőtt fel és járt iskolába, kezdődött énekesi pályája, majd ahogyan annyi más tehetséges fiatal, másfelé indult tanulni, világot látni.

— Mindent a szüleimnek köszönhetek, nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok — kezdi a művésznő mondandóját. — Mindhármunkat beírattak zeneiskolába. A nővérem zongorázott, én fuvoláztam, az öcsém csellózott, majd ütős lett, szintén végzett zenész. A nagyapám amatőr szinten zongorázott, hegedült, mi meg énekeltünk. Szép kis házi hangversenyek voltak! A szüleim jó szemmel észrevették, hogy van érzékünk, és a zenetanulás felé irányítottak. Már a 2-es iskolában ének-zene tagozatra jártam, kötelező volt a hangszer. Először furulyáztam, aztán fuvoláztam a konzervatóriumban. A kórusba már 7. osztályos koromban bekerültem. Akkor indult a konzervatórium, és Jóska bácsi hívott, beválogatott a leánykarba, szólista lettem — mesél Zita pályája elejéről. Komolyan énekelni a hangszeres képzés és a szolfézs szak után, érettségi előtt kezdett. Most magas szoprán, drámai szoprán akkor lesz, ha hozzáöregszik — mondják a szakemberek. Tréfásan megjegyzi: néha úgy érzi, már kezd öregedni…

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumának magánének szakán Berdál Valéria volt a mestere. Az egyetemi tagozaton énekművész—tanár diplomát szerzett, nyaranta kurzusokon csiszolta tudását. Bécsben az amerikai Walter C. Moore professzor képezte tovább, három év után dal, oratórium szakon diplomázott. A zenei képzés mellett olyan tárgyakat hallgatott, mint színpadra nevelés, stílusismeret. Németnyelv-tudása nélkül nem boldogult volna Bécsben, és az énekeseknek elengedhetetlen az olasz és az angol is.

Fellépése itthon mindig ünnep. Somogyvári Tímea Zitát szeretettel várják haza, valahányszor Békéscsabán koncertezik. Legutóbb április végén a Filharmónia Kht. hangversenyén tapsolhatott a közönség az énekművésznek. A kamaraesten Farkas Pál kísérte zongorán, Dvorák, Brahms, Mendelssohn, Verdi, Debussy, Strauss és Sinding műveit adták elő.

A koncert előtt találkoztunk. Mi mással is kezdhettük volna a beszélgetést, mint a régi szép idők felidézésével?! Zita a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt a nyolcvanas évek végén, és szólistaként tűnt fel Rázga József karnagy leánykórusában. Még a vasfüggöny mögül utaztak Angliába, rangos nemzetközi fesztiválon első díjat nyertek, és meghívást kaptak az Egyesült Államokba. Aztán eltelt néhány esztendő, és Bécsből látogatott haza.

Megőrizte zeneiskolás korából gyermekes mosolyát, kedvességét. A művésznő szavaiból, ahogyan egész lényéből ma is a nyugalom, a melegség, a szeretet sugárzik. Semmi nyoma izgalomnak, lámpaláznak.

Ha nem illene tiszteletben tartani a fellépés előtti beénekléshez, átszellemüléshez szükséges időt, még sokáig tudnánk csevegni. A zene erejéről, család, iskola szerepéről, szülőföldről, kötődésről, külföldi tanulmányokról és munkavállalásról kérdezem. Gyermekkori élményeket, pályája kezdetét idézi fel, művészi és tanári hitvallásáról, fellépésekről és az anyai szerepről beszél.

Négy év után hazajött, megszületett kislánya. Bár előtte azt mondta, világéletében énekelni fog, mindig is énekelt, két évig új szerepben, anyaként kellett helyt állnia. Amikor Kinga 2 éves lett, elkezdett tanítani egy magán zeneiskolában, énekelt, koncertezett, nagy zenekarokkal turnézott, főleg a Szegedi Szimfonikusokkal, a Musica Parlantéval. 2004-ben született meg Péter, kisfiával már kevesebb időt töltött otthon. Férje kürtös a szimfonikus zenekarban, s ezt rendben találják a gyerekek. A mama viszont hagyja abba, ne énekeljen, legyen otthon vele! — mondja a kisfia.

A szegedi egyetem gyakorlóiskolájában, a Vántus István Zeneművészeti Szakközépiskolában két éve magánének szakon tanít. Közben továbbra is koncertezik, dalesteken énekel. A művészi pályát a családdal nehéz összehangolni, főleg így, hogy a férje sem civil, a szülők távol laknak, rokonok nincsenek Szegeden.

Kinga lánya két éve fuvolázik, táncol, énekel, tehetséges.
— Otthon rajtam kívül mindenki énekel. A gyerekek, a férjem is folyton dudorászik, de én nem, mert engem pihentet a csend — mondja Zita. 
A tanításhoz is sok idő kell, irodalmat keres a gyerekeknek, hogy érdekes témákat tudjon felvetni, tanít kötelező tárgyakat is, oda zenéket válogat. Nagy kottatárat gyűjtött mára össze, főleg a zenehallgatás jelenti a felkészülést az órákra, de utánanéz például koroknak, jelmezeknek is.

Meggyőződése, hogy a gyerekeket művészi pályára engedni nagy felelősség. Mivel indítja útra az ifjú tehetségeket?
— Bevallom, megpróbálom inkább lebeszélni, elrettenteni a növendékeket, mert nagyon nehéz ez a pálya. Hogy valaki tehetséges, az egy dolog, talán 20 százalék, ami nagyon kevés. A többi 80 százalék a rengeteg munka, gyakorlás, az, hogy a tehetséget minőségre hozza fel valaki. A szerencse megint egészen más kategória; ötven százalék, hogy a fiatal találkozik-e valakivel, jó helyen van-e jó időben. A siker általában csak hosszú idő után jelentkezne, de addigra sokan feladják.

Magyarország egykor zenei és zeneoktatási nagyhatalom volt, zenei nagyhatalom talán még vagyunk Zita szerint, de az oktatás egyre inkább csúszik lefelé. Sokat beszélgetnek erről otthon is a férjével, aki tanít a főiskolán, doktori munkáján dolgozik.

— Emlékszem, Jóska bácsi sokszor az asztalra csapott: így kell lenni, oda kell figyelni, és kész! Akkor azt hittük, túlzás, nem értettük, miért. De elfogadtuk, kell és kész, húztuk az igát, csináltuk a dolgunkat. Most a fáradozást el akarják kerülni, nem vállalják a fiatal énekesek. Inkább kicsit szebb leszek, vagy mutatósabb, majd a látvány… S akkor nem olyan érdekes, ha hibás, hamis az ének, azt hiszik. De tévednek. Ha valaki hatvanévesen is énekelni akar, az biztos alapokra építsen és állandóan képezze magát! S nem szabad mindent elvállalni, ami ellen megintcsak dolgozik az idő, mert a mai fiatal énekesek sokat akarnak keresni. Ha a fiatal egy szerepre azt mondja, korai, azonnal ott a válasz: van más. Ha elvállalja, lehet, soha többet nem hívják újra. Nem szabad elvárni, hogy már a húszéves képzetten színpadon álljon és mindent tudjon, ne is kelljen tanítani — érvel Zita.

Úgy látja, az a baj, hogy itthon nem tartottuk meg a zeneiskolák rendszerét, ahová elvitték a szülők a gyerekeket. Nem kell, hogy minden zeneiskolás zenész legyen, de aki egyszer megtanulta, hogyan kell a hangszerrel bánni, abból kicsalni a hangot, egész életében igényli, szereti majd a zenét. A zenészekre is igaz, hogy sok tehetség külföldre megy, mert ott jobban megbecsülik szakmailag, anyagilag.

— Akik azt hiszik, kiállni csak annyi, hogy fogom a kottáimat és megyek, tévednek! A színpad mögött rengeteg a munkaóra, készülés, amit sokan nem vállalnak.

Otthon legfeljebb gyerekhangon énekel, altatókat, dalokat. Skálázásra naponta 15—20 perc elég, hogy a hang, a levegő a helyén legyen, minden jól működjön.

— A férjem mindig nevet, amikor mondom: ha koncertre készülök, fejben gyakorolok, mert bennem járkálnak a darabok. Naponta több órát nem gyakorolok, de állandóan foglalkozom a zenével. Könnyű helyzetben vagyok, mert a zene, a hangok itt vannak bent — mondja mosolyogva. — Így aztán semmi extrát nem kell csinálnom a hangommal, csak arra vigyázok, hogy szép fényes maradjon.

Régi bölcsesség, hogy akkor csendül fel a zene, amikor elfogy a szó; ezzel beszélgető partnerem is egyetért.
— Az életben sok olyan dolog van, amit nem tudunk vagy nem akarunk elmondani. Talán jobb is, ha hallgatunk róla. Ilyenkor segít a zene, a legtragikusabb és a legvidámabb pillanatokban nem hagy magunkra, nagyon jól jön a muzsika. Nekem boldogság, ha énekelhetek, és főleg, ha ezzel másoknak is örömöt szerzek.

 

Legolvasottabb

1
Baleset a Gyulai úton
2
Százezer forintot hagyott valaki egy bankautomatában
3
Milyen izgalmas képpel dobná fel az esküvői albumát?
4
A mentősofőr részvétét fejezte ki, de nem érzi magát hibásnak
5
Ők a Fidesz-KDNP Békés megyei egyéni jelöltjei
magyar értékek
Átadták a Hungarikum-díjakat
chile / 5 perce
Bocsánatot kért Ferenc pápa 
A papi pedofíliáról tett kijelentései miatt kért elnézést.
Gyász
GYÁSZHÍR Szeretnénk veszteségünket megosztani azokkal a családtagokkal és barátokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesapánk, nagyapánk, nagybátyánk, Borbély István Pista bácsi aki szakmája szerint villanyszerelő volt, de már nyugdíjas éveiben járt, és fiatalabb korában Békéscsabán a Kemény utcában, később több, mint 30 évig Gyulán, az utóbbi két évben ismét Békéscsabán élt, életének 81. évében 2018. január 3-án egy gyors lefolyású betegség következtében váratlanul elhunyt. Temetése szűk családi körben zajlott 2018. január 19-én. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki életében Pista bácsi segítségére volt és jó szívvel gondol vissza rá. Köszönjük együttérzésüket is. A gyászoló család
"Nem hal meg az, akinek emléke Örökké szívünkben él." MEGEMLÉKEZÉS Fájó szívvel emlékezünk Tóth János halálának 5. évfordulóján. Felesége, gyermekei, unokái
Gyászhír Soha el nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy Kormányos Ferencné született Szabó Terézia, életének 88. évében elhunyt. Végső búcsúztatására 2018. január 24-én 14 órakor kerül sor a Csanádapácai Katolikus temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, sírjára virágot elhelyeznek, fájdalmunkat jelenlétükkel enyhíteni igyekeznek. A gyászoló család
GYÁSZHÍR Soha el nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Szilágyi Lajos Doboz, Nagy u. 25/A szám alatti lakos türelemmel viselt hosszú betegség után 2018. január 17-én elhunyt. Drága halottunkat 2018. január 23-án 14 órakor kísérjük utolsó útjára a dobozi református temetőben. Ezúton köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, fájdalmunkban osztoznak. A gyászoló család
,,Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, szemünkből a könny naponta kicsordul. Örök az arcod és nem száll el a szavad, minden mosolyod lelkünkben marad." MEGEMLÉKEZÉS Fájó szívvel emlékezünk Fábián Sándorné szül. Toldi Ilona (volt óvodavezető) halálának 6. évfordulóján. Szerető családja.
"Láttuk szenvedésed, láttuk könnyező szemed, mindig fájni fog, hogy nem tudtunk segíteni neked. A te szíved pihen, míg a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak a földiek érzik." KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2018. január 13-án szeretett feleségem, Deák Károlyné szül. Kiss Róza Magdolna Sarkadkeresztúr, Vörösmarty u. 48. szám alatti lakost utolsó útjára elkísérték, fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család
"Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen a kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled szomorú, üres a házunk, most sem hisszük el, hogy hiába várunk. Te, aki annyi szeretetet adtál, te, aki soha sem kértél, csak adtál. Te soha sem leszel halott, szívünkben örökké élni fogsz." MEGEMLÉKEZÉS Fájó szívvel emlékezünk fiunkra, Oroszi Csaba halálának 1. évfordulóján. Anya, apa, kislányod és az egész család.
,,Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel, de egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég, s bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk, s nem feledünk Téged." Megemlékezés Emenet György halálának 2. évfordulóján. Édesanyád, nővéred, keresztlányod Andi és férje Pisti és a kis Lilike, fiad Gyuri.
,,Keressük, de nincs már sehol, mégis itt van mindig valahol. Talán a napsugárban ... vagy egy csillag fenn az égen, mi most is várjuk, mint valamikor régen." Megemlékezés Emenet György halálának 30. évfordulóján. Feleséged, leányod, unokád Andi és férje Pisti, dédunokád Lilike.
,,Nehéz e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak." MEGEMLÉKEZÉS Góz Sándor halálának 15. évfordulóján. Feleséged, leányod Andi, férje Pisti, unokád Lilike, EMENET MAMA.
"Arcod örök marad, nem száll el a szavad. Minden mosolyod a szívünkben marad." MEGEMLÉKEZÉS Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk Frankó Pál halálának 3. évfordulóján. Szerető családja
"Szívedben nem volt más, Csak jóság és szeretet, Munka és küzdelem volt egész életed!" MEGEMLÉKEZÉS Emenet György halálának 2. évfordulója alkalmából Fia
"Hirtelen mentél el, köszöni sem tudtál, örökre lecsuktad csillag szemed vigyázunk az álmodra… Te csak aludjál! Kedves szerettünk Isten Veled!" GYÁSZHÍR Szabó Lajos vendéglős, dobozi lakos 2017. december 29-én tragikus balesetben elhunyt, 73 évet élt. Szeretett halottunk temetése 2018. január 22-én 11:00 órakor lesz a dobozi temetőben. A gyászoló család
"Keressük, de nincs már sehol, mégis itt van mindig valahol. Talán a napsugárban...vagy egy csillag fenn az égen, mi most is várjuk, mint valamikor régen." MEGEMLÉKEZÉS Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk id. Seben Pál (Csiriga) halálának 1. évfordulóján. A gyászoló családja
GYÁSZHÍR Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Vidovenyecz György mezőmegyeri lakos a Barnevál nyugdíjasa életének 89. évében elhunyt. Temetése 2018. január 19-én 13 órakor lesz a mezőmegyeri evangélikus temetőben. A gyászoló család
"Láttuk szenvedésed, láttuk könnyező szemed, mindig fájni fog, hogy nem tudtunk segíteni neked. A te szíved pihen, míg a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak a földiek érzik. Utolsó órában szótlanul néztél ránk, te sejtetted, mi pedig tudtuk, hogy ez már a búcsúzás." MEGEMLÉKEZÉS Soha el nem múló fájdalommal emlékeznek Makszin Mátyás halálának 1. évfordulóján szerettei.
MEGEMLÉKEZÉS Kiss Vencel volt sarkadkeresztúri lakos halálának 10. évfordulóján fájó szívvel emlékezik szerető családja.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk köszönetet a békéscsabai református gyülekezetnek, Dr. Árus Tibor Főorvos Úrnak, a Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórházának, kollégáknak, rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, akik utolsó útjára elkísérték Anyukámat, Pepó Jánosnét szül. Kollár Júliát és fájdalmunkban osztoztak. Köszönöm szépen. Lánya Évike és családja.
"Az édesanyák nem halnak meg, Csak fáradt szívük pihenni tér." GYÁSZHÍR Mély fájdalommal tudatjuk, hogy özv. Opauszki Jánosné szül. Sipos Dorottya Békéscsaba, volt Padrach utcai lakos 2018. január 10-én, 89 éves korában csendesen megpihent. Temetése 2018. január 16-án 15 órakor lesz a békéscsabai Berényi úti evangélikus temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, fájdalmunkban osztoznak. A gyászoló család
GYÁSZHÍR Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Hursán Györgyné szül. Ary Klára a Róza Ferenc Gimnázium aranydiplomás tanára békéscsabai lakos hosszan tartó, súlyos betegségben, életének 79. évében elhunyt. Temetése 2018. január 17-én 13 órakor lesz a békéscsabai Felsővégi (Berényi úti) temetőben. A gyászoló család
csapda / 2 órája
Pofátlanul sokat fizettek éhes turisták egy velencei vacsoráért
fertőzés / 3 órája
Akár levegő útján is terjedhet az influenza?
recept / 3 órája
Így készül a házi vaníliapuding
átalakítják a rendszert / 4 órája
Tízmilliárdos bölcsődefejlesztés jön idén
fesztivál / 5 órája
Végre itt vannak az első Sziget-nevek
filmművészet / 5 órája
Ismét megnyílt a híres Fellini-mozi