Ma is aktív a békési kapitány

– Elsőként talán érdemes néhány szót beszélnünk a sportvezetői tevékenységéről, amelynek során számos újítást honosított meg mind békési, mind térségi szinten, elég csak a „vizes” sportágakra gondolni. 

– Főiskolás koromban ültem először kajakban, amikor egy csoporttársamnak köszönhetően 300 kilométeres túrát tettünk a Dunán. Ott szerettem meg a vízi életet. Amikor pedig hazakerültem Békésre, és a Mezgében kezdtem el tanítani, Hajnóczi Vilmos, akkori igazgató segítségével elkezdtem meghonosítani a sportágat a településen. Vettünk négy kajakot, amit a gyerekekkel közösen a folyótól egy kilométerre található iskolától cipeltünk el minden alkalommal a Köröshöz. Egyre többen szerették meg ezt a sportot, ezt a tevékenységet, a város erkölcsi támogatása mellett pedig rengeteg társadalmi munkával elkezdtük megteremteni a kajak-kenu bázisát. Közösen, saját magunk megépítettük a csónakházat, és nagyon sok gyerek kezdett el kajakozni. Gyakorlatilag ezeken az alapokon indítottam el a szervezett úszásoktatást is Békésen. Ahhoz, hogy valaki kajakozhasson, elengedhetetlen a biztos úszás. Sokan azonban nem tudtak úszni, ezért is kezdődött meg, nem csak a kajakosok számára a képzés, amit később iskolai szintre is kiterjesztettünk a testnevelés tagozaton. Szerencsére ehhez a békési strandon a kismedence kiváló lehetőséget adott.

– Kevesen tudják, hogy már a rendszerváltás előtt elindult a Körösök vízi turizmusa. Hogyan kezdődött? 

– A kajak-kenu sport kapcsán kaptam egy megkeresését, hogy építsünk ki vízi túraútvonalat a fiatalok számára. Szanazugtól Szegedig valósítottuk meg mindezt, és volt olyan nyár, amikor negyven csoport is leevezett innen a Tiszáig. Persze, senki ne gondoljon a mai körülményekre. A gátőrházak jelentették a bázist, amelyek mellett pihenőhelyként katonai sátrakat állítottunk fel vaságyakkal. A gátőr pedig hordta lajtban a vizet a gyerekeknek, a résztvevők nagyon szerették ezt a nomád romantikát. A kajak-kenu klub tagjaival mi is eljártunk túrázni, és ennek felelevenítésére kezdődött meg Kálmán Tibor, városunk mostani polgármesterének szervezésében 2007-ben az Egy hajóban evezünk vízi túra. Legfőbb célunk a kezdetektől az volt, hogy minél többekkel ismertessük meg a Körösöket, ezt a különleges környezetet. 

– Méltatásában elhangzott, hogy vezetése alatt élte legsikeresebb időszakát a békéscsabai női tornasport. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? 

– Nagyon büszke vagyok a klubnál eltöltött időszakra, amelyek a sportág talán legeredményesebb évei voltak Békéscsabán, ezekre az esztendőkre datálhatók például Ónodi Henrietta remek sikerei. Korábban a sportág is a nagy Előre égisze alá tartozott szakosztályként, majd a rendszerváltás után ez a szisztéma nem volt tovább tartható, így a vezetésemmel önálló klubot alakítottunk a maga nehézségeivel együtt, szponzorokat kellett találnunk, meg kellett teremtenünk a működés alapjait. Akadt olyan év, amikor hat nyugati csoport érkezett hozzánk edzőtáborozni, ami fontos bevételt jelentett. Ezek alatt az évek alatt sokat fejlesztettem az angol tudásomat, és számos külföldi országba eljutottam, mint sportvezető, rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.

– Bár a sporthoz való kötődése megmaradt, komoly közéleti szerepet vállalt. Miért váltott? 

– Világéletemben vonzott a közösség, a közösségi munka. Meggyőződésem, hogy egy csapat, egy társadalom csak összefogással juthat előrébb. Számomra nagy öröm, hogy mindenütt sikerült megtalálni azokat az embereket, akikkel a közös célért együtt tudtunk dolgozni. A közéleti szerepvállalásom másik oka, hogy korábban nagyon gyakran egy-egy elképzelés kapcsán falakba ütköztem. Csak egyetlen példa a sok közül: még 1982-ben szerettem volna, ha lefedjük Békésen a gyermekmedencét. Zalaegerszeg után ez lett volna az országban a második ilyen létesítmény, és sokat jelentett volna helyben. Jó ideig kaptam ígéreteket, a vasvázat is megcsináltattam, de végül nem kaptuk meg a szükséges forrást. Ezek és jó néhány barátom, ismerősöm ösztönzésére vállaltam társadalmi szerepet. 

– Milyen célokkal vágott neki a városvezetői feladatoknak 2006-ban? 

– Tisztában kellett lennünk azzal, hogy Békéscsaba és Gyula közelségében milyen lehetőségeink vannak, milyen a mozgásterünk. A meglévő adottságainkat ugyanakkor a békési emberekkel közösen, és rengeteg munkával kötelességünk kihasználni. Tizenhárom év alatt sok milliárd forintnyi beruházás valósult meg a városban, amelyek közül nagyon nehéz bármelyiket is kiemelni. Megépült az uszoda, korszerűsítettük a fürdőt, kerékpárutak épültek, utak újultak meg, inkubátorházat építettünk segítve a munkahelyteremtő beruházásokat, megújultak az intézményeink, új lakások épültek, sokat fejlődött Dánfok, megtartottuk értékeinket, intézményeinket, megőriztük körzetközponti szerepünket. Számomra polgármesterként mindig nagyon fontos volt, hogy ott legyek az emberek között, egymást erősítve, inspirálva, összekapaszkodva fejlesszük városunkat. A közvetlen, folyamatos kapcsolatok rengeteget jelentettek ezen a téren is.

Rendkívül hálás a családjának

A 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat elismeréssel és a Békés Megyei Önkormányzat Polgárokért díjával is kitüntetett Izsó Gábor ma is aktív. – A szociális szövetkezetben, annak elnökeként igyekszem a lehető legtöbbet dolgozni. Számomra nagy öröm, hogy az általunk gyártott gyümölcslé milyen népszerű és közkedvelt lett. A további, általam korábban elindított civil kezdeményezésekben, például a Hétkrajcár Egyesületben már leginkább csak figyelek, és ha szükséges segítek. S persze igyekszem a legtöbb időt tölteni a családommal, gyermekeimmel, unokáimmal, akiknek nagyon sokat köszönhetek, mert mindig mellettem álltak – fogalmazott.