A korai oktatásnak köszönhetően jelentősen nőtt a sikeres újraélesztések száma

Mint arról korábban már beszámoltunk, gyermeke élesztette újra a gyulai horgászt. Ennek kapcsán utánajártunk, hogy vajon hogy van egy gyermekben annyi lélekjelenlét, hogy segítséget hívjon, vagy akár segítséget nyújtson egy bajbajutottnak. Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus elárulta, hogy a segítőkészség alapvetően belénk van kódolva. 

– Az más kérdés, hogy az individualizáció, amit a fogyasztói társadalom naponta sulykol belénk, az picit ezt háttérbe szorítja. Gyakorlatilag ez egy folyamat: egészen kicsi kortól arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy ne csak magukra figyeljenek, hanem másokra is. Például ha egy ovistársa sír, akkor nyugodtan odamehet hozzá és megvigasztalhatja. Sétálunk az utcán és látunk egy idős nénit megpihenni, a szülő odamegy és segít. A gyermek ezt látva megtanulja, hogy nem csak „én” vagyok a világon és másra is oda kell figyelni. Úgy gondolom, hogyha a családban ez a szemlélet megvan a családtagokkal, szomszédokkal, tágabb környezettel, akkor ez egy természetes működési móddá válik a gyermekben – részletezte a szakember.

Általában csak az árnyoldaláról beszélünk az internetnek és a közösségi médiának. Azt azonban el kell ismerni, hogy számos pozitív oldala is van.

– Ezek a gyerekek talpraesettségben, helyzetfelismerésben előrébb tartanak, mint az előttük járó generáció. Ők már az okostelefonok használatával gyorsabban tudnak reagálni egy- egy szorult helyzetben. A 112 azért is jó, mert azonnal kapcsol és  olyan diszpécserek ülnek ott, akik azonnal tudnak segítséget adni. Továbbá úgy gondolom, hogy érdemes egy gyermek figyelmét felhívni arra, hogyha bármi baj van, akkor kiabáljon, mert nagy az esély rá, hogy van valaki a közelben, – mondjuk egy felnőtt –, aki megkezdi a mellkaskompressziót, amíg ő telefonál – tette hozzá a pszichológus.

Az újraélesztés szakszerű lépeseiről Hangai József mentőtiszt, regionális kommunikációs munkatárs elárulta, hogy amennyiben eszméletlennek tűnő személyt találunk, az első feladatunk, hogy meggyőződjünk arról, hogy biztonságos-e a helyszín. 

– Miután megállapítottuk, hogy mind magunkra, mind a betegre nézve biztonságos, abban az esetben oda kell lépni a beteghez, és megszólítani, vállainál fogva megrázni. Amennyiben erre nincs reakció, a környezetből segítséget kell kérjünk a további ellátáshoz. Ezzel párhuzamosan a beteg mellkasát szabaddá kell tenni, fejét a hajas fejbőr határán, illetve az állánál fogva hátrahajtani, fejünket a mellkas irányába fordítani és 10 másodpercig figyelni a légzőmozgásokat, hallgatni a légzését, illetve arcunkon érezni, ahogy kifújja a levegőt. 10 másodperc alatt két normális légzésnek kell lennie. Ha ez nincs meg, ebből következtetünk a keringésleállásra és meg kell kezdeni a mellkaskompressziót. A beteget kemény alapra kell fektetni. Kezünket a mellkasára helyezzük annak középvonalában, a szegycsont középső-alsó harmadának határán, másik kezünket erre rá, úgy, hogy az ujjak lefutása a bordákkal párhuzamos. Nyújtott könyökkel, 100-120-as percenkénti frekvenciával 5-6 centi mélyre nyomjuk le a mellkast, majd felengedjük – mondta el a szakszerű mellkaskompresszió lépéseit a mentőtiszt.

A kompressziót addig folytatjuk, míg a mentő a helyszínre nem érkezik és át nem veszik az ellátást, illetve amíg el nem fáradunk és segítség nem érkezik, aki levált bennünket. Amennyiben van lehetőség, egészítsük ki az újraélesztést automata defibrillátorral, mely bizonyos, keringésmegállást okozó ritmuszavarok megszüntetésére szolgál, ez esetben a készülék utasításait kell követni.

Ebbe a folyamatba gyermekek is jól bevonhatók – árulta el a szakember. Azonban fontos szempont, hogy a hatékony mellkaskompresszióhoz erőkifejtés szükséges, ami függ a testi adottságoktól, ezért elképzelhető, hogy mentésirányítóik inkább arra fogják instruálni a gyermeket, hogy minél hamarabb keressen egy felnőttet, aki hatékonyan fogja tudni kivitelezni a mellkaskompressziót.

A sikeres segítségnyújtás pozitív hatással van a gyermekekre, továbbá erősíti a személyiségüket. Továbbviszi azt, hogy figyelmes legyen, és hogy a nehéznek tűnő helyzetekből is ki tudok jönni és segíteni is tudok.

– Ritkán megesik az is, hogy nem jár sikerrel az újraélesztés, ilyenkor szakemberhez kell fordulni, aki segít neki abban, hogy feldolgozza a történteket. Megértse azt, hogy sajnos vannak olyan esetek, – például infarktus –, amikor bármilyen gyorsan is hív segítséget, sajnos már nem lehet megmenteni az illetőt – hangsúlyozta Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus.

Fontos a gyermekek korai oktatása

Gyermekektől bejelentést, anamnézist felvenni mindig nehezebb, elsősorban a korlátozott szókincs miatt, ugyanakkor rendkívül jól instruálhatók egyszerű, rövid, egyértelmű mondatokkal. Az elsősegélynyújtásba egyébként sokszor könnyebben bevonhatóak, mint a felnőttek, főleg, ha van már ebben jártasságuk. Sok országban egészen pici gyermekkorban elkezdik az elsősegély oktatását, hiszen ilyenkor a gyermekek játékos formában tanulják meg a lépéseket, ugyanakkor rendkívül fogékonyak rá és szükség esetén sokkal könnyebben felidézik a tanultakat. Hazánk is követi ezt a trendet, ma már minden 7. osztályos tanuló megtanulja az alapszintű újraélesztés technikáját – árulta el Hangai József.

Hozzátette, hogy amióta az Országos Mentőszolgálat igen nagy hangsúlyt fektet a közösségi újraélesztésre és annak oktatására (Hősképzés, Életmentő applikáció, SzívCity applikáció, a mentésirányítás vonalban maradása és instrukciói), azóta megduplázódott azon esetek száma, ahol a helyszínen tartózkodó kezdi meg az újraélesztést, és ezzel párhuzamosan megduplázódott az újraélesztések helyszíni sikeressége is. 2019 óta több mint 46 ezer újraélesztést végeztek, melyből közel 30 ezer esetben történt laikusok általi beavatkozás (újraélesztés megkezdése) a mentők helyszínre érkezéséig.