Csányi Sándor: Nekem a családom a legfontosabb

Színházi feladatai mellett ezernyi terv lapul a zsebében, miközben másik nagy szerelemét a filmezést sem hanyagolja. Ahogy hazaér a színházat kint hagyja, és csak feleségére Tenki Rékára és lányára, Lucára koncentrál. Ízig-vérig nyitott és őszinte beszélgetés született a színházról, a magánéletről és a kultúráról – olvasható a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

Az idei színházi évad utolsó bemutatója az Oscar című darab, amire ha jól tudom gyakorlatilag október végéig már alig lehet jegyet venni.

Amikor kihirdettük, hogy műsorra tűzzük Claude Magnier legendás bohózatát, az Oscart, arra mi sem számítottunk, hogy gyakorlatilag pillanatok alatt elkapkodják majd a jegyeket. A legendássá vált Barnier szerepét Louis de Funés 13 évig több mint hatszázszor játszotta színházban, amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon. A darabban Bertrand Barniert ezúttal Nagy Viktor alakítja, de feltűnik az előadásunkban többek mellett Gubás Gabi, Szabó Erika, Fodor Annamária, Szabó Győző és Molnár Piroska is.

Mire kellett leginkább odafigyelni a próbafolyamat során?

A vígjátékoknál leginkább a pontosságra kell helyezni a hangsúlyt, máskülönben nem működik. Itt aztán nincs mese, tényleg abban a ritmusban kell mondani, amiben elsül a poén, ha nem jó ritmusban érkezik, akkor nem fog akkorát ütni. Ebben a műfajban sokkal precízebbnek, gyorsabbnak kell lenni, mint egy drámában.

Vegyük Latabár Kálmánt, akinél minden poénnak svájci óra pontossággal kellett ülnie.

Ő volt ennek a műfajnak a nagymestere. Soha nem tartott felesleges szüneteket. De említhetném Hofi Gézát is, aki szintén sebészi pontossággal és bohém könnyedséggel lépett mindig a közönség elé.

A vígjáték megrendezését ráadásul egy nagy nevettetőre, Vida Péterre bízta.

A Bérgyilkos a barátom című komédiában már bizonyított, így nem volt kérdés, hogy kit fogok felkérni erre a szerepre. Ismeri, érti és érzi ezt a műfajt. Nagyon felkészült rendező, ezért a kollégák is kifejezetten szeretik. Művészeti vezetőként úgy érzem az a feladatom, hogy színházon belül egy olyan közösséget alakítsak ki, ahol mindenki jól érzi magát és kipróbálhatja más helyzetben is. Azt érzem, mi tizenhatan szorosan összetartunk.

A fiatal tehetségek is lehetőséget kapnak a színházban?

A kaposvári Egyetemen frissen végzett Mózes András rendezte nálunk A Grönholm-módszert, amiben Bán Bálint és Szabó Erika is játszik. Amennyire csak lehet, próbálunk a fiatal tehetségeknek is lehetőséget teremteni.

Mi alapján választ új darabot?

Legfontosabb, hogy olyan darab legyen, amire a nézők szívesen jönnek. Szintén fontos, hogy jól ki lehessen osztani, valamint az is, hogy olyan darabot találjunk, amit nem játszanak a szomszédban

Figyelek arra, hogy az adott előadás a színészeinknek is felüdülést nyújtson. Egy jó cukrászdában se lehet mindig vaníliafagyi árulni, muszáj néha olyan ízekkel is kísérletezni, ami még nem volt a palettán, kicsit izgalmasabb. Számomra az a fontos, hogy egy darab hasson, mozgassa meg az emberek lelkét, és ami a legfontosabb, szórakoztasson. Hiszen mi szórakoztató színház vagyunk, ahová szívesen járnak az emberek kikapcsolódni.

Mennyit játszik?

Igyekszem nem túl sokat. Nem hiszek abba, hogy ha valaki vezető pozícióban van, akkor mindent neki kell eljátszania. Nekem az a dolgom, hogy a többi színésznek adjak lehetőséget.

Ha találkozna azzal a fiatal színészfiúval, aki annak idején elindult ezen a rögös pályán, akkor mit mondana neki?

De jól nézel ki! Nem változtatnék semmin. Minden jó volt úgy ahogy volt. Most is minden jó csak érettebb és határozottabb lettem.

A rendezés nem hiányzik az életéből?

Az idei évadban mindössze egy darabot vállaltam fel, ez volt a Premierajándék. Úgy néz ki, hogy ősszel egy tévéjátékot fogok készíteni. Pár hete tűzte műsorára a Duna Televízió Szász Attila különleges filmjét, az Örök telet, ami egy emlékezetes munka volt.

Miért?

A forgatása alatt kemény körülményekkel kellett megbirkózunk. Hajnali kettőkor meztelenül kellett mosakodnunk a jeges vízben a kamerák előtt, ami nem volt egy leányálom. Ez a film a magyar történelem legsötétebb korszakáról szól, az alkotás főszereplője Irén, egy fiatal sváb nő, akit az oroszok elhurcolnak otthonából, és bekerül a Gulág-Gupvi-rendszer egyik kényszermunkatáborába, ahol szenet kell bányásznia. A tábor brutális körülményei között ismerkedik össze Rajmunddal, aki megmutatja neki, hogy hogyan lehet túlélni ezt a lehetetlen helyzetet.

Olvasta a filmről megjelent kritikákat?

Nem nagyon. Mit írtak?

Egy a sok közül: „mindent egybevetve egy eredeti és hiánypótló alkotás, amely drámai, érzelmes, de mégis mértéktartó.”

Valami hasonlót éreztünk mi is, amikor elkészült a film. Eddig még senki nem dolgozta fel Gulág-táborok történetét.

Mi a következő nagyobb filmes feladata?

Hamarosan Goda Krisztával kezdjük el forgatni a BÚÉK-ot. Az alkotás alapja egy 2016-ban bemutatott olasz film remake-je. A történet egy baráti társaságról szól, akik azzal dobják fel a szilveszteri bulit, hogy kiteszik a telefonjaikat az asztalra és minden bejövő hívást, üzenetet, megosztanak egymással. Az először vicces játék hamar eldurvul és komoly hazugságokra derül fény. A film azt a kérdést boncolgatja, hogy az őszinteség a legfontosabb vagy a legkártékonyabb dolog-e az emberi kapcsolatokban.

Izgalmas vállalkozásnak tűnik.

Mert az is lesz. Ha Goda Kriszta valamibe belefog, akkor azt sikerre viszi. A Csak színház és más semmi című sorozat forgatását is harmadik évadát éppen a Duna televízióban láthatják a nézők.

Ebben a sorozatban játszott először együtt a feleségével, Tenki Rékával. Közös színházi előadásban még nem gondolkoztak?

Réka is rengeteget dolgozik, nehéz lenne összehozni egy közös előadást. Ráadásul a színházon kívül is van élet.

Amikor hazaérnek és becsukják az ajtót, akkor a színházat ki tudják zárni az otthonukból?

Mindketten szenvedélyesen szeretjük a színházat. Otthon már nem szoktunk a próbafolyamatról, a színházban történt eseményekről beszélni. Nem szeretek beleszólni a feleségem dolgaiba, hogy ezt vagy azt a szerepet, hogyan építi fel. Ez mindenkinek a saját útja, amit egyedül kell megtalálnia. Persze ismerek olyan párokat, ahol a férfi elmagyarázza a nőnek, hogy hogyan kellene megformálnia az adott szerepet. Ezek a házasságok persze nem hosszú életűek.

Réka felnőtt ember, nagyon jól tudja, hogy mit miért csinál.

Az Egyasszony című monodrámában meg tudta nézni?

Persze, hiszen annak ellenére, hogy a történet nyomasztó, rengeteg embert érint. A darab üzenete, hogy a legnagyobb bajból is van kiút. Bízni, hinni kell. Réka érezte, hogy fontos ügyről van szó, amiért bármit képes volt megtenni. Amit ő csinál az valahol egy misszió. Rengetegen keresték meg, hogy a darab erőt adott nekik.

Jár más színházba?

Pár hete szombaton délután játszottam Tháliában, utána átmentem a Kamrába megnézni az Ahogy tetsziket. Pár napja Láttam Frenák Pál Fiúk című darabját. Mindkettő erős hatással volt rám. Igyekszem a színházra is időt szakítani, de a művészeti vezetés mellett nem sok szabadidőm marad.

Mi az amiben leginkább hisz?

A családomban, nekem ők a legfontosabbak. Csak utána jön a színház. Szeretném, hogy a lányom, Luca megélhesse és megtapasztalhassa a gyerekkor minden szépségét. Azt tudom, hogy folytonosan hajt valami előre, hogy minél többet felfedezhessek vele együtt a világból. Figyelek, keresek, kutatok szüntelen. Hálás vagyok, hogy mindez nekem megadatott.

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében kihangsúlyozta, hogy egyre többen vesznek színházjegyet és egyre többen járnak koncertre. Ebből mit tapasztal?

A színház szó eleve sokak szótárában az elefántcsonttorony mellett szerepel, de közben mi azt tapasztaltjuk, hogy hihetetlen ütemben nő a színházba járók száma. A közönség még mindig fontosnak tartja, hogy a mindennapi mókuskerékből kilépve, a sürgető dolgainkat hátrahagyva, felöltöztethessék a lelkünket és az elméjüket.

Borítókép: Csányi Sándor

Forrás: Vasárnap Reggel