A billentyűk mestere, és még repülőt is épít

A Junior Prima-díjas zongorista csak az elmúlt években koncertezett Törökországban, Japánban és Németországban. Korábban pedig nemzetközi versenyt nyert Nyíregyházán és Bécsben is. Medgyesi Zsolttal az Origo készített interjút.

Hol koncertezett legutóbb?

Elég sok helyen jártam az elmúlt időszakban. Az év első felében Münchenben adtam közös koncertet a helyi Bach Kórussal, majd két zenésztársammal, Adorjáni Csengével és Simonics Viktóriával Japánban adtunk triókoncertet a Kyoto International Music Students Festivalon. Ezt követően Törökországban, az ankarai magyar nagykövet rezidenciáján a #V4 CONNECTS elnökségi programján játszottam, ahol többek között a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák nagykövet is jelen volt. Az utóbbi időszakot itthon töltöttem, de mivel nagyon összesűrűsödtek a programok, ezért rengeteg elintézendő dolgom van. Például személyi igazolványt kéne csináltatnom hónapok óta. Ilyenre nincsen idő, ha az ember sokat gyakorol, meg koncertezik.

Azt halljuk állandóan, hogy a komolyzene iránti kereslet folyamatosan csökken. Ön mit tapasztal?

Én úgy látom, hogy itthon és külföldön is nagyon pozitívan állnak az emberek a komolyzenéhez. Problémák, nehézségek persze mindenhol vannak. Törökországban például a komolyzenei műfaj teljesen más megítélés alá esik. Mivel más a kultúrájuk, az európai zene sokkal kevésbé van benne a köztudatban, sokan egyáltalán nem ismerik. Ennek ellenére azt látom, hogy nagy örömmel és érdeklődéssel fogadják. Azt tapasztalom, hogy

alapvetően egyre nyitottabbak az emberek, kezdik újra felfedezni ezt a világot.

A sok rohanás, stressz közben egyfajta feltöltődést, kikapcsolódást kaphatnak egy-egy koncerten, amire különösen nagy szükség van.

Japánban is inkább az elmúlt néhány évtizedben lett felkapottabb, aztán a szorgalmuknak köszönhetően – mint minden másban is – óriási léptekkel haladnak, ennek köszönhetően a legjobb zenészeik ma már az elithez tartoznak.

Abszolút, ott a mentalitás egészen más. Ezt én is megtapasztaltam, amikor Japánban játszottunk. A koncertek egymást követő napokon, telt házas közönséggel zajlottak. Máshol nem lát ilyet az ember, hogy egy hatszáz fős teremben egyetlen szabad hely sincs. Máshol a „telt háznál” is kimaradnak székek.

Amikor a fináléra megpróbáltunk beülni azokkal a zenészkollégákkal, akik nem játszottak azon az estén, nem találtunk szabad széket. A lépcsőn ültünk, annyira tele volt a terem.

Nagyon nyitottak Japánban az emberek. Nem sajátjuk alapvetően ez az egész, hiszen európai zenéről van szó, viszont nagyon szeretik, és igyekeznek megérteni a műfajt. Az utóbbi években pedig teljesen felzárkóztak hozzánk e téren, sőt bizonyos szegmensekben a precizitásuknak és a hihetetlen munkabírásuknak köszönhetően túl is szárnyalnak minket.

Magyarországon több koncertet adott a Zeneakadémia nagytermében és a Művészetek Palotájában is. Azért említem ezt a két helyet, mert ezekben egészen különleges az akusztika. Ezen a téren is fel tudják venni a versenyt az előbb említett új japán koncerttermek?

A japánok a legapróbb részletekben is maximalisták. Elég volt Kyotóban csupán egy rövid időt töltenem ahhoz, hogy lássam, mindennek megvan a rendje, az emberek nem szemetelnek, a város pedig biztonságos. Nem sajnálják az időt és energiát arra, hogy megteremtsék a megfelelő életszínvonalat maguknak. Biztosan itt is vannak rosszabb állapotban lévő koncerttermek, de amiket én láttam, azok egészen kiválóak voltak, ahol kifejezetten jó és inspiráló élmény játszani.

A hangszerkészítésben is remek eredményeket érnek el. Amit egy régi mesterhegedű tudott adni, a maga csodálatos hangzásával, azt meg tudják közelíteni ezek a termek a technikai felkészültségüknek köszönhetően? Ezzel csak azt akarom kérdezni, hogy bizonyos dolgok pótolhatók?

Bizonyos fokig igen. Az, hogy az ember szívéhez mi áll közelebb, nagyon szubjektív. Hozzám természetesen a Zeneakadémia nagyterme, hiszen itt tanultam, valamint rengeteg koncerten vettem részt, így nagyon sokat jártam ide. De ez úgy van, hogy az ember az egyiket egy kicsit jobban szereti, a másikat kevésbé. Az egyik jobban zeng, a másik szárazabb. Ezekkel természetesen lehet vitatkozni, de a lényeg, hogy ki milyen környezetben tud inspirálóbban játszani. Emellett természetesen egy adott terem karakterisztikája nagyban befolyásolja a művek előadását.

Említette, hogy a budapesti Zeneakadémiára járt, ahogy a bécsire is. Mi volt a legszembetűnőbb különbség?

Bécsben sokkal inkább magunkra voltunk utalva. Az elméleti képzés is más ott, teljesen másképpen van felépítve, mint itthon. Többek között hangszeres órám kevesebb volt, mint Magyarországon,

és kint sajnos nem éreztem azt az odaadó munkát sem a tanárok részéről, amit idehaza viszont minden esetben,

például Baranyay László tanár úrnál, akinél a Zeneakadémián tanultam.

Magyarországon és külföldön is nyert már versenyeket, köztük Nyíregyházán és Bécsben is. Ezek milyen hatással voltak a karrierjére? Hogy kézzelfogható legyen, hoztak fellépéseket?

A bécsi versenynek az volt a hozadéka, hogy öt évvel ezelőtt először léphettem fel zenekarral. Én nem konzervatóriumba, hanem gimnáziumba jártam magántanulóként, ezért sok olyan dolog kimaradt az életemből, amire más zenésznek már korábban lehetősége adódik. Ilyen szempontból sokat segített az, hogy Bécsben eljátszhattam Mozart C-dúr zongoraversenyét, valamint hogy a nyíregyházi verseny eredményeként koncertet adhattam a Sziget Fesztiválon.

Hol találkozhat Önnel a közönség a következő időszakban?

Terveim szerint lesz még egy pár hét szünetem. Muszáj egy kicsit pihennem, mert sok minden történt az elmúlt időszakban. Leginkább itthon, Budapesten szeretnék kikapcsolódni.

Szabadidőmben többek között egy Boeing 737-es repülőgép-szimulátor építésével foglalkozom, ami nem egy átlagos hobbi.

Az elkészült szimulátor egy valós repülőgép vezetésének élményét biztosítja majd. A néhány hét pihenést követően augusztusban a Müncheni Bach Kórus érkezik Magyarországra, akik már több éve rendszeresen fellépnek a Balaton-felvidéken, ahol én szoktam kísérni őket. Izgalmas, az átlagos koncertektől talán némileg eltérő zenei programok kialakításán is dolgozunk, mint például egy templom- vagy kastélykoncert.

Borítókép: Medgyesi Zsolt zongoraművész / menedzsment