Ady Endre előtt tiszteleg a Magyar Napló új száma

A száz évvel ezelőtt elhunyt költő életművét tanulmányokkal, interjúkkal, versekkel idézik meg.

1919. január 27-én hunyt el a Nyugat költőnemzedékének egyik meghatározó szerzője, Ady Endre. A Magyar Napló épp ezért a költő emlékének szenteli új évfolyamának első számát.

A lapszámban sokféle műfaj, nézőpont és megközelítés párhuzamosan képviselteti magát. Ködöböcz Gábor tanulmányában Ady első világháborúra reflektáló verseit tekinti át. „Versben tiltakozni a háború ellen annyi, mint nyelvi erővel szegülni szembe a halálos veszedelemmel. Mindez a korabeli magyar közegben, ahol a háborúellenesség a tevőleges hazafiatlansággal, de legalábbis a haza iránti elkötelezettség hiányával volt azonos, hatalmas erkölcsi bátorságra vall„ – fogalmaz a szerző. Halmágyi Miklós Ady műveiben a bibliai és magyar őstörténeti motívumok összefüggéseit, Bakó Endre a korabeli szépirodalomban – mások mellett Kaffka Margit, Szabó Dezső, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond műveiben – a költő fiktív alakjait kutatja, mások mellett. A lapszám ismertetője szerint Borbás Andrea dolgozatában az Ady-értelmezés újabb, 1993 óta tartó fejezetével foglalkozik.

Ady 1908-ban (Fotó: Székely Aladár)
Fotó: Wikimedia

Természetesen a kortárs szépirodalom vonatkozó alkotásai sem maradhattak ki: a Magyar Napló-számban Ady Endre, Fecske Csaba, Jenei Gyula, Kürti László, Murányi Zita, Nagy László, Villányi László versei, valamint Balázs K. Attila, Kötter Tamás, Nagy Koppány Zsolt és Reisinger Attila prózái is szerepelnek. Címlapinterjúként hangsúlyos része az összeállításnak a Nagy Koppány Zsolt íróval, angoltanárral, szerkesztővel, fordítóval, kritikussal készült interjú az újságírás és a szépírás egymásra hatásáról, az eredetiség kérdéséről, a groteszkről, illetve a művészsorsról.

Fontos szerepet kap a nemzeti identitás megőrzésének kérdése is, legfőképpen Jánosi Zoltán Deák Ernő – számos ausztriai magyar szervezet tevékeny tagja és a Bécsi Napló főszerkesztője – önéletírásának kapcsán írott esszéjében. „Deák Ernő életműve arra az alapkérdésre ad igen meggyőző feleletet, hogyan lehet a Lajtán túl most is tenni a magyar nemzeti identitás megőrzéséért, s a nyugati országokban élő és dolgozó magyarság miképp maradhat nyelvében és lelkében-szellemében is magyar” – olvasható a cikkben.