család

2020.06.12. 09:20

Győrfi Pál: a jó apa-fiú kapcsolat most kiegészült egy szakmai iránnyal is

Az Országos Mentőszolgálat szóvivője az utóbbi hetekben a nagyfiát is bevonta a koronavírus elleni küzdelembe.

Győrfi Pál hihetetlen népszerűségre tett szert az elmúlt hetekben. Ám számára nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az emberek hitelesnek ítélik meg, amit mond, odafigyelnek a szavaira, így a segítségével sikerült lelassítani a járványt. A nagy­fiát is bevonta – azaz fordítva: Dani segített neki megszólítani a fiatalokat – írja a Vasárnap Reggel a Hot! interjúja alapján.

Mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel? Talán már akkor azt mondtad, hogy mentős?

Azért rögtön nem! Bár a matchboxaim között sok mentőautó, sőt még Mercedes rohamkocsi is volt, a három-négy éves Palkóka azt válaszolta erre a kérdésre, hogy orvos. Hatévesen viszont már mentős akartam lenni, ugyanis felfedeztem a tőlünk pár saroknyira lévő mentőállomást, és ezzel el is dőlt a sorsom.

Aztán nem vettek fel az orvosi egyetemre...

Az általános iskolában kitűnő tanuló voltam, kicsit félszeg, elkényeztetett gyerek. Tornából gyakran felmentettek, mert sokszor volt hőemelkedésem valamilyen vírustól. 15 éves koromig ebbe a „nem menő” kategóriába tartoztam. A lányokért vívott harcban nem indultam nyerő pozícióból. Aztán felébredt bennem a szándék, hogy kimásszak ebből a kategóriából. Kosarazni kezdtem, megalapítottuk a Madártej zenekart a gimnáziumban, és máris lettek esélyeim a lányoknál. Pont a gimnázium végén, amikor a továbbtanulásra kellett volna készülni, én a zenekarral jártam az országot, klubokban koncerteztünk, jól éreztük magunkat.

Ezek után csodálkoztál, hogy nem vettel fel?

Igazából semmi meglepő nem volt ebben. És ott volt a vigasz, hogy legalább azonnal valóra válhatott az álmom: jelentkezhetek mentőápolónak! Kinyílt előttem a felnőtt világ. A Országos Mentőszolgálatnál is volt lehetőségem karrierre, elvégeztem a mentőtiszti főiskolát. A mentők révén végül is valóra vált az álmom, hisz a mentőtiszti diploma birtokában orvosi szintű beavatkozásokat végezhettem.

Mentettél is életeket?

Huszonöt évig dolgoztam kivonuló mentősként, több tízezer embernek segítettem, ebben sok valódi életmentés is volt. Megható, hogy most is kapok köszönőleveleket egykori betegektől vagy a hozzátartozóiktól.

Majdnem két évtizednyi kemény munka után mostanában – az OMSZ szóvivőjeként – a csapból is te folysz. Úgy ítéled meg, hogy ez a karriered csúcsa?

Tegnap a Markó utcában a számítógépen nézegettem egy régi képet, ahol épp életmentést végzek, még a mentőknél egykor használatos fehér egyenruhában. Lehet, hogy az volt a csúcspont – ez értékrend kérdése. Vagy ismertség szempontjából kérdezed? Hogy az elmúlt hetekben több milliószor láthattak az emberek? Ez valóban szinte példátlan közszereplői szituáció.

Mindig meg vagy győződve róla, hogy jó és pontos dolgokat mondasz a lakosságnak?

Amikor megkerestek, hogy vegyek részt aktívan a járványellenes kampányban, még az elején jártunk, nem tudhattuk, hogy mi lesz belőle. Mindenki kétségbeesetten nézte a külföldi példákat, hogy mire számítsunk Magyarországon. Azt gondolom, hogy valami kis részem volt abban, hogy így, május elején ez egy sikertörténet lett. Sikerült úgy lelaposítani a járványgörbét, hogy nem árasztották el a súlyos betegek a hazai egészségügyi ellátórendszert. Emberéleteket mentettünk azzal, hogy a kormány jó döntéseket hozott, és a figyelmeztetéseket megfogadták az emberek. Érdekes, hogy veszélyhelyzetről, korlátozásokról beszéltem, de pozitív érzelmekkel reagáltak az emberek; megvolt a bizalom, így otthon maradtak.

A fiad, Dani is bekerült a kampányba, a fiatalokat ő szólította meg. Ez kinek az ötlete volt?

Dani aktív kezdeményezője volt az együttműködésünknek. Ő vetette fel, hogy ha el akarunk jutni a fiatalokhoz, akkor ajánlott igénybe venni az új kommunikációs eszközöket, a közösségi médiát, amiben ő otthonosan mozog. Először megijedtem a kicsit viccesebb interpretációs lehetőségektől, de szerencsére bíztam a fiamban, és belementem. Az élet őt igazolta!

Hihetetlenül nagy az összhang köztetek a fiaddal, pedig nem voltál klasszikus apuka, csak „hétvégi”.

Mindig volt bennem némi lelkiismeret-furdalás azért, mert nem élünk együtt. De éppen ezért nem voltam soha szigorú édesapa, inkább egyenrangú, barátias kapcsolatra törekedtem vele. Szép emlékek az együtt töltött hétvégéink, hisz Daninak sajnos csak hétvégi apukája tudtam lenni. Ennek ellenére jópofa szokásaink voltak: mindig ugyanabban pizzériában rendeltünk pizzát, és a radiátorra raktuk a maradékot, hogy sokáig melegen tartsuk. Az ágyból tévéztünk, X-boxoztunk. A jó apa-fiú kapcsolat most kiegészült egy szakmai iránnyal is.

A kampány alatt egyre beesettebb lett az arcod. Ez a sok munka következménye?

Ennek az az oka, hogy január elején, a decemberi nagy evések után elkezdtem egy fogyókúrát, aminek az volt a lényege, hogy szinte csak zöldséget ettem. Ez két hónap alatt tizenöt kilós súlyvesztést eredményezett. Először az arcom és a végtagjaim lettek vékonyabbak. A külsőmön az látszik, mintha beteg lennék, de régen éreztem magam ilyen jól! Minden második reggel futni járok, és már öt percet javítottam a köridőmön. A járvány alatt viszont leálltam ezzel a fogyókúrával, mert ha véletlenül elkapom a vírust, akkor nem mindegy, hogy milyen állapotban van a szervezetem. Egy agresszív fogyókúránál legyengül az immunrendszer is, így visszaálltam a normális kajára – négy kiló vissza is jött.

Dani, a továbbiakban téged faggatlak. Ahogy édesapád is mondta, végül is jól süt el az ötleted: a fiatalokhoz is eljutott az üzenet!

Örököltem édesapámtól azt a hozzáállást, hogy inkább félek a kockázatoktól, és túlgörcsölök mindent. Miután kitaláltam és ismertettem vele a tervemet, nem ugrottunk bele a végrehajtásba. Alaposan átgondoltam, óvatosan jártam el.

Apukád mindig is a példaképed volt?

Igen, de nem volt nehéz azzá válnia. Mindig keményen dolgozó ember volt, az élete nagy részét az életmentésnek szentelte. A kapcsolatunk mindig is klassz volt; jó fej, laza édesapám van. Az pedig, hogy a tévében folyamatosan őt láttam, az egész felcseperedésem alatt büszkeséggel töltött el. Korábban életeket mentett, majd szóvivő lett. A mai napig a példaképem.

Mi szerettél volna lenni kisgyerekként?

Amikor kicsi voltam, erre soha nem tudtam rendes választ adni. Akkor még nem rajzolódott ki az irány. Idővel szórakozásként elkezdett értékelni az audio- és vizuális tartalmak megalkotása. Miután ezt összeraktam, kijött belőle a média – mint megélhetési forrás és szórakozás is egyben. Kommunikáció és médiatudomány alapszakon diplomáztam, és az egyetem utáni terveim is ezzel a területtel kapcsolatosak.

A szüleid nem sokáig éltek együtt. Az édesapád újranősült, és született három féltestvéred…

Édesanyám és édesapám is újraházasodtak, mindkét oldalon nagyon jó fej szülőket kaptam. Négyen kényeztetnek! Fél éve külön élek, kirepültem a fészekből, de vissza-visszatérek a szülői házba. Még nem váltam le teljesen a szüleimről.

Mit éreztél, amikor apukád újra nősült?

A feleségével, Adrival mindig jól kijöttünk, mindig nagyon rendes volt velem. Szerencsés vagyok, idilli gyerekkorom volt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában