interjú

2018.09.11. 15:28

Ha nem lenne énekes, milliomos lehetne Koós János

Kupsaként született Bukarestben, Koós lett, és Miskolc városának Pro Urbe díjasa. Bejárta a fél világot, mégis Budán érzi igazán otthon magát. Táncdalfesztiválok győztese, de Beethoven meg Mozart a kedvence a nyolcvanegyedik életévét hamarosan betöltő énekesnek. A Hot! interjúja.

Milyen eredetű a Kupsa vezetéknév?

Féig magyar, félig román, de a mi családunk székely, a Hargita megyei Gyergyószárhegyről származunk. Szobafestő édesapám 1941-ben települt át a családdal Miskolcra. Azért oda, mondogatta, mert a Bükk egy kicsit hasonlít az erdélyi hegyekre, bár azokhoz képest homokbucka.

Mihez kezdett a família Miskolcon?

Volt annyi pénzünk, hogy a szüleim tudtak nyitni egy nagy fűszerüzletet. Amikor államosították, édesapám a Lillafüredi Palotaszálló karbantartó igazgatója lett. Hétvégente oda mentünk fel hozzá édesanyámmal, kisvonattal. Ott történt meg, hogy

mínusz 28 fokban elsétáltunk a befagyott vízeséshez, apám meg sorban elkérte a sapkámat, a sálamat, a kesztyűmet, és ledobta őket a mélybe. „Ilyet többé ne lássak rajtad!” – mondta.

Még Szibériában, mínusz negyven fokban sem fáztam meg, beteg se nagyon voltam soha.

Négyéves volt, amikor eljöttek Erdélyből. Mire emlékszik?

Semmi emlékem nem maradt, legfeljebb arról tudok, amiket a szüleim meséltek. Viszont nagy élményem volt, hogy minden nyáron apám karbantartó kollégájánál, Pista bácsinál nyaraltam Jajhalmán. Mi vittük ki az ebédet a fiával a földekre a két szép tehenükkel. Egy alkalommal lefeküdt a földre az egyik tehén. Mondta a barátom, hogy jön a borjú, és hogy ő elszalad az apjáért, én meg segítsek a szülésnél – el is magyarázta, hogyan kell. Mire visszajöttek, már a kisborjút simogattam. Ez örök életemre élmény maradt.

Nem csak hallgatni szerette a komolyzenét
Fotó: Hot! (archív)

Zenei gimnáziumba járt – a szülei biztatták?

A szüleim nem mondták, hogy mi legyek. Nem voltam valami jó tanuló, mindig a hülyéskedésen, a vicceken meg a humoron járt az eszem.

El kellett volna olvasni A kőszívű ember fiait, a tanárnő végigkérdezte az osztályt, elolvasták-e, hogy tetszett. Én elmondtam, hogy nem olvastam, nem volt rá időm. A miértre az volt a válaszom, hogy azért, mert Rejtő Jenőt olvastam. Csillagos ötöst kaptam érte.

Rejtő változatlanul a kedvencem, megvan az összes kötete, három kiadásban is. Közben gólyabálokon énekeltem slágereket, halandzsa nyelven.

Azért csak leérettségizett, és elvégezte az oboa szakot is.

Miskolcon végeztem, és az ottani színházban már játszottam a zenekarban, amikor szólt az egyik tanárom, hogy a Pénzügyőr zenekar oboistát keres, van-e kedvem jelentkezni. Felvettek. Két év után sikeresen felvételiztem a Zeneakadémiára. Talán mert tehetséges voltam...?

Volt egy másik szenvedélye is, a futball. Mikortól lett elkötelezett Fradi-drukker?

Édesapám is az volt. Felvonatoztunk a Keletibe, apám megivott a Fehér Ökörben egy nagyfröccsöt, és gyalog mentünk a Fiumei úton a Fradi-pályáig. Ha nálunk játszott a csapat valamelyik bányászegyesülettel, még édesanyám is kijött a meccsre.

Később barátaim lettek a játékosok. Albert Flóriánt én ismertettem össze a későbbi feleségével.

Játszottam nyolcvanötezer ember előtt a SZÚR-okon a Népstadionban – kívánom a hivatásos futballistáknak, éljék át egyszer az élményt, milyen ekkora közönség előtt pályára lépni.

A pályája elkanyarodott a klasszikus zenétől a tánczene felé: ott ért el nagy sikereket.

Egy Vico Torriani-paródiával kezdődött, nem akartam folytatni. De amikor Marton Frigyes felkért, hogy ismételjem meg a produkciót két-két előadásban, és kiderült, hogy annyit kapok, amennyi a havi fizetésem fele, belementem.

Marton lett a keresztapám: a plakátokon nagy meglepetésemre már nem Kupsa, hanem Koós János néven szerepeltem.

Azóta vagyok a pályán, és a mai napig nincs olyan hétvége, hogy ne hívnának négy-öt helyre fellépni.

Már a Táncdalfesztiválok népszerű énekese volt, kedvelték a Szovjetunióban, sőt meg is nősült, amikor Dékány Saroltával egymásba szerettek.

Azonnal odaálltam a feleségem elé, és elmondtam neki, hogy szerelmes lettem valakibe. Nagyon rendes nő volt, igent mondott a válásra. Néhány év múlva összefutottunk, és elmondta, hogy látta a szememen: a házasságunknak vége.

A világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy Saci a feleségem.

Együtt lépünk fel, mindig elénekeljük a világ legszebb szerelmes dalát a Cherbourgi esernyőkből. Ráadásul kiváló háziasszony. Ha nem lennénk énekesek, milliomosok lehetnénk, éttermet nyithattunk volna. Én még nem találkoztam nővel, aki úgy főz, mint a feleségem.

Két koncertező, vidékre, külföldre járó énekes mellett ki volt a gyerekekkel, Rékával és Gergővel?

Az anyósom, aki velünk lakott, drága, aranyos öregasszony volt. Esténként vittem neki egy kupica pálinkát, szépen elaludt, reggel kezdte újra a gyerekekkel.

Réka színésznő, énekesnő lett, Gergő más pályán mozog. Elégedettek a gyerekeik választásával?

Büszkék vagyunk mindkettejükre. Réka a Madách Színházban játszik, és nem véletlen, hogy José Cura őt kérte fel partnernek a fellépésére. Gergő nagyon hasonlít rám, jó hangja van neki is, de számítógépes játékfejlesztő lett. Rozi, az unokám pedig már tizenhárom éves, őrá időnként Saci vigyáz.

Nyolcvanadik születésnapjára jelent meg a képeskönyve
Fotó: Hot!

Énekel, fellépett itthon és külföldön, filmezett, tévézett. Melyik műfajt szerette a legjobban?

A nyolcvanadik születésnapomra jelent meg a Koós kapitány képtelen képeskönyve – abban főleg fotókon idézem fel az elmúlt éveket. Talán amikor Szinetár Miklós felkért A víg özvegy férfi főszerepére, és a pesti siker után Japánban turnéztunk a produkcióval, Tokiótól Nagaszakin át Kiotóig, az nagyon emlékezetes.

A karrierjét végigkísérték az emlékezetes barátságok, Hofitól Bajor Imréig.

Hofi Gézával a viccelődés hozott össze. Siófokon szalonnát sütöttünk, és én elkezdtem „oroszul” énekelni a szovjet kórusok stílusában, Géza pedig odaállt mellém halandzsázni. Akik hallgattak minket, dőltek a nevetéstől. Bilicsi Tivadar megjegyezte, miért nem lépünk fel ezzel a produkcióval. Így kezdődött… Géza aztán elment örökre. Bajor Imivel Fülén szomszédok voltunk, reggel együtt mentünk kutyát sétáltatni, vásárolni, és benéztünk a helyi kocsmába is, beszélgetni.

Volt még egy „szerelmi” barátságom, amire nagyon büszke vagyok, Dajka Margittal. Ő kért fel duettre. „Drága szerelmem”, így szólított.

Volt, hogy éjjel kettőkor telefonált: kapros sztrapacskát akar enni hajnali négykor. Nekiálltunk Sacival, idejött, evett. Sacinak sosem köszönt. „Legközelebb ez már ne legyen itt!” – mondta a feleségem felé intve, amikor elment. Ilyen volt a humora. Így, nyolcvanon túl, az tesz engem igazán boldoggá, hogy a családom, a szeretteim körülöttem vannak.

Borítókép: Hot!-magazin

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!