Ezotéria

2010.06.26. 09:00

A Hold sötét oldala

Miközben a szerelmesek álmodozva nézik a teliholdat, mely felfokozza az érzelmeket, sokaknak épp ez az égi jelenség okoz bajt, problémát. S talán még halált is.

BAMA

A telihold ugyanis nemcsak az úton járó előtt világítja meg a göröngyöket, de bevilágít a lélek legrejtettebb titkaiba is, és felszínre tör az emberekben rejlő rosszabbik én. Már az Ókorban is felfedezték, hogy a Hold felkelti az alantas ösztönöket. Ceasart is teliholdkor gyilkolták meg, s bár a kriminológia szakemberei közül sokan még vitatják a Hold ártó hatását, Arnold Lieber amerikai pszichiáter tizenöt évig tartó bűnözési statisztikája alátámasztja a feltételezést: teliholdnál igenis sokkal több a gyilkosság, a nemi erőszak, de még a lopás is.

És még ez is halmozódik holdfogyatkozás idején. (Sokan a holdfogyatkozást a hallva a fogyó holdra gondolnak. Pedig a kettő között nagy a különbség. A Hold minden hónapban fogy, viszont holdfogyatkozás csak félévenként van, amikor a Föld belép a Nap és a Hold közé, és árnyékot vet rá!)

 

Migrént és depressziót okoz


Különböző idegbántalmak – elsősorban epilepsziás rohamok – is összefüggést mutatnak a holdváltozásokkal. A migrén teliholdkor gyakoribb. Goethével kapcsolatban feljegyezték, hogy szerfelett erősen reagált bizonyos holdváltozásokra. Ilyenkor egészen különleges lelkiállapotba került. VI. Károlyról is feljegyezték, hogy holdtöltekor és újholdkor erős görcsei voltak, ilyenkor az őrület jelei mutatkoztak rajta. Berzelius svéd kémikus ezt írja önéletrajzában: „Huszonhárom éves korom óta gyötör a migrénnek nevezett erős fejgörcs. Rendszeresen havonként kétszer jelentkezik, újholdkor és telilholdkor.” Mátyás király is holdérzékeny volt. Éppen a gyógyítására hívták hazánkba Regimontanust, korának egyik leghíresebb asztrológusát.

Dr. Gall és dr. Grabley éveken keresztül figyelték az érzékeny idegzetű betegeiket. Megállapították, hogy közülük sokan holdtöltekor hirtelen depressziós állapotba kerültek, szédülés, tengeribetegséghez hasonló állapot jelentkezett náluk. Egyesek minden előzetes ok nélkül belázasodtak. Ez a jelenség holdtölte után megszűnt.
További orvosi tapasztalat, hogy a tüdőgümőkóros betegek vérköpése és lázas állapota első negyed és holdtölte között a leggyakoribb. Hasonló tapasztalható más vérzéses betegségnél is.

Régi kórházi tapasztalat szerint a műtétek utáni vérzés gyakorisága teliholdkor fokozódik. A floridai állami kórház sebészetén több mint ezer esetnél jegyezték fel a holdállást, és azt tapasztalták, hogy a műtétek után fellépő erős vérzések 82 százaléka akkor jelentkezett, amikor a Hold az első és a harmadik negyedben volt. Ezen a két negyeden belül pedig a gyakoriság csúcsértéke holdtöltére esett.

De hát ezt már a középkori orvosok is tudták, hiszen az akkor legelterjedtebb gyógymódnak, az érvágásnak pontos – holdfázisokhoz illeszkedő – szabálya volt. Első negyedben a vérmeseknél, második negyedben a kolerikusoknál, harmadikban a flegmatikusoknál, teliholdkor a melankolikusoknál volt helyes eret vágni.
Bizonyos összefüggés mutatható ki az egyes holdfázisok és a közlekedési balesetek között. A mérések azt mutatják, hogy teliholdkor a reakcióidő kis értékkel megnövekszik. Ezeknél az összefüggéseknél nem a Hold közvetlen befolyása a valószínű, hanem a Holdnak a klimatikus tényezőkre gyakorolt hatásában keresendő a közvetítő szerep.


A hetvenes években a szovjet és az amerikai orvosok szinte egyszerre figyeltek fel arra, hogy napfogyatkozás idején (a Nap-Hold együttállásakor) vérnyomásváltozás, fejfájás, szívtáji fájdalom, álmatlanság lép fel a betegeknél. Leghevesebben a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők reagáltak. A zavarok maximálisan egy napig tartottak. 1978-ban Moszkvában tartott szimpóziumon több kutató is beszámolt arról, hogy lehetségesnek tartja a Nap, a Hold és a bolygók helyzetének hatását az időjárás alakulására.
Dr. Bachman a siracusai egyetemen folytatott kísérletei alapján megállapította, hogy az emberi agyban az egyes holdfázisok idején karakterisztikus bioáramok lépnek fel.


Földrengéseket is okozhat


Seweryn és Duda vizsgálatai alapján feltételezték, hogy az 1897 és 1964 közötti időben tapasztalt 7.76 magnitúdónál nagyobb erejű, sekély fészkű földrengések keletkezésének időpontjában hároméves periodicitás nyilvánul meg. Nekovetics Oszkár mérnök-tanár ezt a periodicitást összefüggésbe hozta a Hold magasságával. Ugyanis a holdpálya perigeumpontja (a Föld középpontjához legközelebbi pont), valamint a felszálló és leszálló csomópontja 3, 6, 9 és 18 éves időközönként kerül az állócsillagokhoz rögzített koordináta-rendszerben egyirányú vagy szemben álló helyzetbe.
A Magyar Tudományos Akadémia közleményeiben is jelent meg tanulmány arról, hogy a vizsgált időszak nagy erejű földrengéseinek időpontjában a Hold helyzete a perigeumponthoz, a pályacsomópontokhoz és a napálláshoz viszonyítva nagyon hasonló volt. Meglehetősen kicsi a valószínűsége, hogy ezek az egyezések véletlenszerűen alakultak így. A földrengéseknek a Nap-Hold fázisszögétől való függését más kutatók is kimutatták.

Megfigyelések szerint a Csendes-óceán észak-nyugati peremén kialakult közepes és mély fészkű földrengések többsége újhold és telihold környékén halmozódik. A tűzhányók kitörési időpontjára is ki lehet mutatni a hároméves periodicitást.
A szovjet A. I. Jolkin szerint a Karib-tengeri „halálháromszögben”, a Bermuda környékén a repülőgép-katasztrófák gyakoriságának maximumai újholdra és holdtöltére esnek leginkább. Az árapályok az óceánfenék alatt ionizált anyag mozgását eredményezik, ami mágneses anomáliákat okoz. Ezzel függhet össze a fedélzeti műszerek zavara, ami végül is a tájékozódó-képesség elvesztéséhez, illetve katasztrófához vezet.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!