Ezotéria

2009.09.28. 09:02

A lélek belső temploma

Lélekvándorlás, reinkarnáció, karma: sokak számára titokzatos jelentésű fogalmak. De jó lenne hinni, hogy egy ismeretlen világ megtapasztalása, múltbéli arcunk, személyiségünk felkutatása mindössze egy rövid kis időutazásba kerül!

Szabó Bea

S hogy mindennek nincs ára. De a tét túlságosan is nagy, az utazás pedig veszélyes is lehet. Ma a világon minden ötödik ember hisz a lélekvándorlásban, hiszi, hogy földi élete többször is újrakezdődik.

Az a kép különös, furcsa emlékeket ébresztett bennem, pedig annak előtte soha nem láttam. Vidéki régiségkereskedő barátom raktárában akadtam rá, egy utazókoffer mélyén. Több kiló portól kellett megszabadítani a benne levő fényképeket, újságkivágásokat. Már éppen befejezni készültem a múltbéli kalandozást, amikor megpillantottam egy fekete-fehér, kissé megbarnult képet. Ahogy ránéztem, tudtam, hogy a kastély Fiuméban, a jelenlegi horvát tengerparton található, és hogy szinte minden tudok róla. Aztán azt gondoltam, ez a képzeletem játéka, láttam már egy hasonló kastélyt, valahol egy tengerparton, ennyi az egész. Csak elképesztően furcsa volt, hogy mindez olyan hirtelen eszembe jutott, hogy azt is tudtam, az a háttérben látható elmosódó lépcsősor egyenesen a tengerig visz. A képet persze magammal vittem, később keretbe és a falra került. De bármikor ránézek, ugyanazt a bizsergést érzem, mint amikor először megpillantottam. Az érzés, hogy a helyet anélkül ismerem, hogy jártam volna ott.



Amikor elmesélem a fenti történetet Papp György pránanadi nagymesternek a pesterzsébeti lakótelep egyik kis kuckójában, még csak el sem mosolyodik.
– Ha így érzi, mi akadályozza abban, hogy megtudja, volt-e köze ahhoz a kastélyhoz? Hiszen nyilván volt. Egy regressziós tréningen kideríthetjük, milyen emlékek fűzik oda.

– Azt olvastam a honlapján, hogy ön műszaki érdeklődésű és beállítódottságú ember. Mégis regressziós tréningeket tart az arra vállalkozóknak. Miért?

– Valójában faipari technikusként végeztem, bútorrestaurálással foglalkoztam. Sajnos bármilyen szépségeket rejt is az a szakma, nagyon keveseknek adatik meg, hogy ne csak gyakorolják, de meg is éljenek belőle. Így aztán egy meredek váltással állami alkalmazott, köztisztviselő lettem. A kilencvenes évek elején magánéleti gondok miatt döntöttem úgy, hogy keleti természetgyógyászati eljárásokkal próbálom gyógyítani magamat, a lelkemet. Elváltam a feleségemtől, ideg-összeroppanással kerültem kórházba. Tulajdonképpen mindig is érdekelt az ezoterikus világ, sokat, sokféle irodalmat olvastam addig, míg végül eljutottam egy autentikus tibeti energetikai gyógymódhoz, a Pránanadi Kommunikációhoz. Elvégeztem ezt az iskolát, mester lettem. Először persze saját magamat gyógyítottam, jó eredménnyel. Attól kezdve pedig valahogy furcsa módon megtaláltak azok az emberek, akiknek szükségük van erre a gyógymódra. Akik jelen életük bajainak kulcsát előző életükben vagy életeikben vélik megtalálni, akik például nem tudják, hogy párkapcsolatuk miért nem működik. Megtalálnak azok a szülők, akiknek gyerekei hiperaktívak vagy indigógyerekek. Sokféle gonddal jönnek, a legváltozatosabb társadalmi keresztmetszetet mutatják.



– Ön pedig gyógyít?

– Nem én gyógyítok. Csupán segítséget adok ahhoz, hogy a hozzám fordulók megtalálják a gyógyuláshoz vezető utat. Mert bármilyen furcsán hangzik is tőlem, mindenkinek önmagát kell meggyógyítania, hiszen senki olyan jól nem ismerhet minket, mint mi önmagunkat.

– A regressziós tréningek, időutazások hogyan segítenek a gyógyulásban?

– A lelki vagy fizikai eredetű betegségeink 75 százalékát mi magunk gyártjuk magunknak például azzal, hogy nem veszünk tudomást az első vészjelzésekről. Ezekért a betegségekért kizárólag mi vagyunk a felelősek.

– És a maradék 25 százalék honnan ered?

– Előző életeinkből. Hozzuk, cipeljük magunkkal, sokszor életeken keresztül a sebeket. Érdemes visszanézni életeink filmjét.

– Hipnózisban?

– Nem, én nem vagyok szakember, tehát nem hipnotizálhatok. Az úgynevezett megváltozott tudatállapot módszerrel segítek. A két módszer között az a leglényegesebb különbség, hogy a hipnózis során a beteg nem ura saját akaratának, nem döntheti el, hogy kívánja-e tovább folytatni vagy sem a hipnózist. Megváltozott tudatállapotban viszont mindenki ura saját magának, addig és kizárólag csak addig utazik, ameddig ő szeretné. Ha elfárad, ha túl sok és drámai élmény érné, visszajöhet.

– Mi történik egy regressziós tréningen?

– Miután megismerem azt, aki engem felkeresett, elmeséli a panaszait – lefekszik ide a díványra, kényelmesen, betakarózva. Relaxációs meditálással energetikailag is felkészítem az utazásra, hiszen erre az energiára feltétlenül szüksége lesz. Ebben a kellemes, nyugodt légkörben aztán szép lassan megszűnik a testtudat. Már csak a lélek marad. És annak belső temploma, ahova elvezetem a beteget. Ebben a templomban találkozhat szellemi vezetőjével, ha úgy tetszik, védőangyalával. Kérdéseket tehet fel, és válaszokat kap. Ezt követően célzottan utazunk egy előző életbe, oda, ahol a probléma oka rejlik. Mindenki csak annyit tapasztal meg egy előző életből, amennyit akar, azt, amire szüksége van. Persze vannak olyan helyzetek, amikor vissza kell hoznom az utazót, mert azt érzem, még nem készült fel kellőképpen például egy halálélmény befogadásához.

– Óriási felelősség is ez, hiszen kiszámíthatatlan az utazó reakciója. Ön meddig kíséri a betegeit?

–Azt mondom, nem jó, ha valaki hetenként itt ül nálam. Ennek nincs értelme. Annak már sokkal inkább, ha pár alkalom után elmarad, mondjuk, egy fél évre vagy egy évre. Majd amikor újból visszajön, elmondja a változásokat. Elmeséli, melyek azok a tanítások, amelyeket előző életeiben megtapasztalt, és most hasznosított. Volt például egy hölgy, aki azzal jött hozzám, mellesleg egy multinacionális cég vezetője, hogy egy új fejlesztésen olyasvalakivel kell együtt dolgoznia, akit gyűlöl. Bár konfliktusuk nem volt egymással, mégis mindig taszította, és azt érzi, hogy gyűlöli. Márpedig abban a munkában együtt kellett dolgozniuk. A regresszió alatt lehetőség van arra is, hogy azzal is találkozzunk, akivel konfliktusunk van. Ebben az állapotban szabadon képesek beszélni egymással a „lelkek”. A hölgy is képes volt beszélgetni gyűlölt munkatársával, és kiderült, hogy mi az oka ennek a gyűlöletnek. Aztán, képzelje, hónapokkal később visszajött hozzám, elújságolta, hogy már az első ilyen beszélgetés után képes volt felülemelkedni a sérelmein, s azóta megjavult a viszony kettejük között. A felelősség kérdésére visszatérve: a regressziós tréning alatt nem egzakt válaszokat kap a kérdező. A válaszok szimbólumok formájában érkezenek, amelyeket kinek-kinek a saját nyelvére kell lefordítania. Tudomásul kell vennünk, hogy a szellemi világ nem válik anyagivá attól, hogy mi anyagi világban élünk.

– Kinek érdemes ilyen tréningre járnia?

– Annak, akinek komoly kérdései vannak. A regressziót ugyanis csak tisztelettel lehet megközelíteni, ha csupán kíváncsiságból tesszük, az nagyobb bajt okozhat, mint gondolnánk. Hiszek abban, hogy van egy teremtő, aki bennünk is jelen van. Hiszem, hogy ha hagyjuk magunkat vezetni a szellemvilág által, minden a helyére kerül az életünkben. Hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élhessünk, tanulva előző életeink kudarcaiból vagy sikereiből. 

Életem szereplőit már régről ismerem

Magdolna, aki többször vett részt regressziós utazáson, csupán egy dolog miatt vállalta beszélgetésünket: reméli, hogy története nyomán mások is képesek lesznek segítséget kérni, s hosszú éveken át jelentkező gondjaik végre megoldódhatnak. Magdolna tanár, néhány éve vállalkozott a regressziós utazásra, megmagyarázhatatlan félelmei okát kutatta.

– Az előzményekhez hozzátartozik, hogy huszonéves koromban a barátnőimmel eljutottunk Auschwitzba. Mikor beléptünk a barakkokba, hirtelen rosszul lettem. Sírógörcsöt kaptam, ki kellett jönnöm, menekülnöm a valamikori táborból. Furcsa volt, sem én, sem ők nem tudták mire véli ezt az eseményt. Nem kutattam tovább, mi állhat emögött, besoroltam az egyszeri, az érthetetlen dolgok kategóriájába. Aztán később mind többször figyeltem meg magamon, hogy bizonyos szituációkban pánik fog el. Olyan helyzetekben például, amelyek másoknak fel sem tűnnek. Mondjuk, ha bárhol megszólalt egy autó- vagy egy lakásriasztó, esetleg egy mentőautó szirénája. Egész testem reszketett, az ájulás környékezett, legalább fél órára volt szükségem ahhoz, hogy a pánikroham után teljesen magamhoz térjek. - Mindaddig, amíg nem szereztem tudomást a reinkarnációról, eszembe sem jutott kutatni az okát ezeknek a reakcióknak. Később érdekelni kezdett az ezotéria, és egyre több meditációs élmény jelezte, hogy a tudatalattimból felszínre akarnak törni az információk – ekkor gondoltam először, hogy regressziós módszerrel talán kideríthető, mi okozza bennem az indokolatlan félelmet és pánikot. Olyan vezetőt kerestem, akiben megbízom, mert éreztem, hogy nem lesz egyszerű a mi közös utazásunk.

– Így történt?

– Igen, bár gyakorlott meditálóként már az első alkalommal sikerült eljutnom előző életem legdrámaibb pillanatáig, de a vezetőm kénytelen volt visszahozni, nem gondolta, hogy valóban felkészültem a szörnyű emlékek felidézésére. A férjem a magyar hadsereg katonatisztje volt a második világháborúban. Amikor a nácik elfoglalták a hazánkat, mindketten tudtuk, ez már nem a mi háborúnk. A férjem hamis papírokat szerzett, hogy elhagyhassuk az országot, de csak saját magának tudott, így ő nekivágott a határnak, azzal a tudattal, hogy mi majd később követjük. Sajnos, nem sikerült a terve, elfogták, és mint dezertőrt kivégezték. Egyedül maradtam a két gyerekemmel, az egyik úgy kétéves, a másik nyolc év körüli lehetett. Bennünket is elfogtak. A következő képem az, hogy egy bedeszkázott marhavagonban utazunk, mint a heringek. Még egy utolsó képet láttam, a halálomat egy gázkamrában.

– Emlékszik az első utazás utáni érzéseire?

– Megértettem a kapcsolataimat bizonyos személyekkel. Azok az emberek, akik akkor részesei voltak az életemnek, ma is jelen vannak. Egyébként a pánikreakcióim csökkentek, de csak hosszabb idő után szűntek meg teljesen.

– Felelősek vagyunk-e jelenlegi életünkben a következőért?

– Az épp aktuális életünkben elkezdődik a következő élet tervezése. De ne büntetésként fogjuk fel mindazt, ami velünk történik, hanem egyszerű megtapasztalásként. Valahogy úgy, mintha önmagunk választottunk volna magunknak egy filmszerepet, amit azért kell hibátlanul eljátszani, hogy ne legyen szükség egy újabb felvételre. A regressziót csak azoknak javaslom, akik komoly problémákkal küzdenek. Csak kíváncsiságból nem szabad kipróbálni, hiszen az előző életek kapui nem véletlenül vannak zárva, kinyitásukhoz meg kell érnie a személyiségnek.

Ami el van rejtve, annak oka van

– Mi a különbség a hipnózis, a regressziós hipnózis és a megváltozott tudatállapotban történő gyógyítás között? – kérdezem Kunsági Andrea pszichológust.

– Érdemes elkülöníteni a színpadi hipnózis attrakciójától a hipnózisban végzett terápiát. Az elöbbi a tudat elaltatásával azt éri el, hogy a hipnotizőr akarata érvényesüljön a médiumon. A gyógyító hipnózis során az agy úgy működik, hogy közben felgyorsulnak a test öngyógyító folyamatai, a jobb félteke aktívabb lesz, mint a mindennapokban. A módosult tudatállapot a legtöbb ember számára ismerős, mindennapi tapasztalat, csak nem foglalkozunk vele. Ebben az állapotban vagyunk, amikor révedezünk, amikor belelovaljuk magunkat valamibe, és megszűnik körülöttünk a reális világ, ebben a tudatállapotban vagyunk elalvás és ébredés környékén is: még képesek vagyunk felidézni az álmunkat, akár látjuk is magunkat benne, ugyanakkor már tudomást veszünk a jelenről is.
Regresszión több dolgot is érthetünk. Visszalépést jelent egy korábbi állapotba. Életkor-regresszió történik akkor, amikor visszanézzük életünk egy korábbi eseményét akár álomban, akár felidézett emlékekben, akár terápiás múltbeli utazással. Gyakran nevezik így a reinkarnációs, vagyis az előző életbe történő utazást is. Ez nem terápiás céllal történő regresszió.

– Miért nem?

– Azt hiszem, ezeket az utazásokat leginkább a kíváncsiság motiválja. Ráadásul egyáltalán nem veszélytelen módja annak, hogy kíváncsiságunkat kielégítsük. Persze a gyógyító hipnózis során is előfordulhat, hogy valaki nagy térbeli és időbeli távolságokba indul el egy probléma megoldása felé. Ez azonban a tudattalanjának megoldása, ami ahhoz segíti hozzá a beteget, hogy megközelíthetőbbé váljon számára a problémája.

– Ön hisz a reinkarnációban?

– A terápia szempontjából lényegtelen, hogy hiszek-e benne vagy sem. A páciens akkor utazik vissza úgymond az időben, ha az ő emlékeiben vagy fantáziájában képes megoldást találni a gondjára. Ebben az esetben a terapeuta végigvezeti őt ezen az úton, de csak kísérőként, a megoldást valójában a tudattalan adja.

– Mi a véleménye a reinkarnációs regresszióról?

– Sok olyan páciens keresett fel, aki nem saját kultúrájának megfelelő és elfogadható élményre vállalkozott egy időutazással, vagy egy utazás olyannyira összekuszálta reális kapcsolatrendszerét, amin segítség nélkül nem volt képes úrrá lenni. Persze az is előfordulhat, hogy a pszichológushoz a pozitív élménnyel gazdagó utazó nem jut el, ezért csak egyféle képem van róluk. Mégis azt gondolom, hogy az ilyenfajta keresést a jelenben meg nem oldott nehézség motiválja, ami a reinkarnációs utazás során sem oldódik meg. Mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, mi lehetett az élet előtt, és mi utána. Amit erről megtudhatunk, azt megéljük. Ami viszont el van rejtve, annak oka van, nem érdemes bolygatni. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!