Hónapokig küzdöttek a túlélésért a sodródó jégtáblákon

Rögzítette az epikus túlélést

Amikor Frank Hurley fotóművész aláírta a szerződést arról, hogy elkíséri Ernest Shackleton brit felfedezőt 1914-ben a Déli-sarkra tartó expedíciójára és dokumentálja az eseményeket, még úgy gondolta, hogy az Antarktisz sivár, ám gyönyörű és feltáratlan terepének legelső képeit kaphatja lencsevégre – idézi fel a történetet az Origo. Ám arra, amit végül megörökített, senki sem számított.

Miután Shackleton Antarktisz-kutató hajója, a HMS Endurance 1915. január 19-én a jég csapdájába esett a Weddell-tengeren, az expedíció és a legénység sorsa szinte kilátástalannak tűnt. Több száz kilométerre voltak a lakott területektől és messze a hajózási útvonalaktól. Tudták, hogy akár évekig is sodródhatnak, senki sem menti meg őket.

„Hurley nehéz üvegnegatívokon megörökített fényképeit eredetileg az expedíció úttörő tudományos kutatásának dokumentálásaként szánták, ám miután az Endurance-t a fokozódó jégnyomás lassan összetörte, a hajót el kellett hagyni” – mutatott rá a History.com történelmi portál. „A fotóművész végül az eredeti céljánál még rendkívülibb dolgot rögzített: 28 férfi epikus túlélését a rendkívüli fizikai nehézségek és a mentális stressz közepette”.

A csapat végképp egyedül maradt a végtelen jégmezőkön, ahol még soha nem járt előttük ember,

Hurley pedig nem csupán az elhagyatott sarki tájat, hanem a legénység tagjainak elszántságát is rögzítette a képeken, miközben a hőmérséklet nulla fok alá süllyedt és a túlélők szembeszálltak az éhezéssel és a kétségbeeséssel.

„A sötétkamrában végzett munkát rendkívül nehézzé tette az alacsony hőmérséklet, mert odakint mínusz 13 Celsius fok volt” – írta a naplójában Frank Hurley. „A sötét szobában, a gépház közelében azonban a hőmérséklet fagypont felett marad, de a fényképlemezek kezelése így is gondot okoz, mivel a tartályt melegen kell tartan”, mert az megfagyhat. A fényképek előhívása komoly kellemetlenséget okoz az ujjak számára, amelyek fájdalmasan felszakadnak és repedeznek körmök körül.„

Amikor az Endurance-t 1915. november 21-én, tíz hónap vesztegelés után a jég összezúzta, az magával vitte Hurley negatív gyűjteményét is. A fotós azonban úgy döntött, hogy megpróbálja megmenteni a munkáját, ezért a fagyos vízbe merült, hogy felhozza a negatívokat és a filmeket.

Arra azonban nem számított, hogy Shackleton másként állítja fel a fontossági sorrendet és a negatívumokat túl nehéznek tartja ahhoz, hogy azokat magukkal vigyék a menekülés során.

Hurleynak gyorsan kellett döntenie arról, hogy mely fényképeket lenne a legfontosabb megőrizni a több mint 600 darab elkészült fotóból.

Végül az eszközeinek a nagy részét maga mögött kellett hagynia, így a megpróbáltatások végén már csak egy Kodak Vest Pocket típusú kamerát, illetve három tekercs filmet cipelt magával. Körülbelül még három tucat képet készített az Elefánt-szigeten, valamint a megmenekülésükről.

A csapat ugyanis a kutatóhajó elhagyása után még hónapokig táborozott egy nagy jégtáblán, majd az Elefánt-szigeten.

Többen csónakkal próbáltak meg segítséget szerezni, és csak 1916 augusztusában sikerült minden embert épségben kimenteni.

Shackleton Punta Arenasból küldött egy levelet a feleségének, Emilynek, amiben a következőket írta: „Kedvesem! Megjártuk a poklot, de senkit nem veszítettünk el.”

Borítókép: a legénység csónakokkal indult segítségért