Hanna táncolt, de túlnőtte a fiúkat

– Milyen érzés volt Łódźban belekóstolni a Bajnokok Ligája légkörébe? – kérdeztük a 189 centi magas centert.

– Nagyon jó, és nagyon örültem a lehetőségnek. Azt hiszem, nem sok ember mondhatja el magáról, hogy ilyen mérkőzéseken szerephez jut. Sajnos, kiestünk a kupából, de nem vagyunk annyira elkeseredve, mert akadtak jó pillanataink. Az eredmény nem mutatja hűen, hogy mennyire szoros volt a két mérkőzés.

– Nyár óta edz Békéscsabán, milyen tapasztalatokat szerzett eddig a bajnoknál, és mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

– Könnyen ment, mert nagyon jó a csapatunk, ami jó közösség is egyben. Nemcsak csapattársak vagyunk, hanem barátnők is. Amit nehezebben szoktam meg, az a terhelés, de jók az edzések, és a technikai része is érdekes számomra, mert ilyen mennyiségű munkát e területen korábban még nem végeztem. Nem volt könnyű az alapozó időszak, de szerintem sikeres volt. Nem éreztük annyira megterhelőnek, de nagyon sokat fejlődtünk, más az edzések minősége. Pekárik Esztert jól ismertem a Vasasból, akivel három évig laktunk együtt, jó kapcsolat alakult ki közöttünk, neki is volt része abban, hogy idekerültem, hiszen tőle is hallottam, hogy milyen a klub, milyenek az edzések.

– Nyilván azzal tisztában volt, hogy eleinte biztosan kevesebb játéklehetőséget kap.

– Ez volt az egyetlen dilemmám: más csapathoz menjek, ahol állandóan játszom, vagy ide, de most is azt tartom, hogy olyan a szakmai stáb és olyan játékosokkal edzek együtt, akiknek segítségével nagyon sokat előre tudok lépni. Sok még a technikai hiányosságom, apró dolgok ezek, amelyeken azonban finomítani kell. Már nyáron is dolgoztam itt, és három hétig csak a technikai részekkel foglalkoztunk, azóta sokat tanultam, ezért is szerződtem ide, hogy fejlődjek.

– A ma is játszó egyik bátyja mellett a ma edzőként dolgozó édesapja is röplabdázott, ami eleve kijelölte az Ön útját is?

– Érdekes, mert nem javasolta, hogy röplabdázzak, talán nem akarta rám erőltetni. Persze, otthon, a strandon állandóan játszottunk, így az alapok megvoltak, de későn, 14-15 esztendősen kezdtem el röplabdázni, addig inkább versenytáncoltam, de túlnőttem a fiúkon.

– Szombathelyről igazolt négy éve a Vasashoz, majd érkezett a Viharsarokba. Nem hiányzik a városa, a szülei?

– Nehéz volt, de fiatal vagyok, s azt kell szem előtt tartanom, hogy a fejlődésem érdekében mi a legjobb. Sokan kérdezték, hogy Budapest után Békéscsaba nem unalmas? Nos, sokban hasonlít Szombathelyhez, és nagyon szeretek itt lenni. Kávézók, a sok főtér, és bringával könnyű bejárni. Amúgy az meglepetést jelentett, hogy mennyien járnak Csabán bringával, és hogy milyen sok a kerékpárút.

– Két évvel ezelőtt elszakadt az elülső keresztszalagja. Mennyire volt nehéz lelkileg feldolgoznia azt a helyzetet?

– Nagyon nehéz volt feldolgozni, de a család, a csapat is mellém állt, és egy nagyon jó gyógytornásszal dolgoztam együtt, aki nem féltett. Ha látta, hogy olyan az izomzatom, engedett mozogni. Nagyon a pályára akartam kerülni, de nem lehetett. A visszatérésem után egy-egy mozdulatnál eszembe jutott, hogy olyan helyzetben történt a sérülés, de később ez az érzés eltűnt. Másként gondolkozom, hiszen ajándéknak tekintem, hogy nem fáj semmim és tudok edzeni.

– Van-e példaképe?

– A külföldiektől is sokat lehet tanulni, de sok magyar példát említhetnék, így Dobi Edinát, akinek a blokkját sokáig tanulmányoztam, és próbáltam tőle „elcsenni” pár dolgot.

– Mit szeretne elérni a röplabdában?

– A sérülésem óta nem szívesen tervezek hosszú távra, de szeretném minél magasabb szinten űzni a röplabdát. Mivel itthon szépen fejlődik a sportág, így nem kell feltétlenül külföldre mennünk ahhoz, hogy előrelépjünk.

– A sport mellett milyen célokat dédelget?

– A Semmelweis egyetemen két évet már elvégeztem a szülésznői szakon, most passzív vagyok, a röplabda az első, de majd egyszer szeretném befejezni az iskolát, a kettőt együtt nem lehet csinálni.

– A sport mellett marad ideje a barátokra, esetleg a hobbijaira?

– Rengeteg barátom van Budapesten és Szombathelyen is, velük videón szoktam beszélgetni. Olvasni nagyon szeretek, méghozzá papíralapú könyvet, amit jó kézbe venni, lapozgatni. Szeretem a romantikus regényeket és a lélektani témájú könyveket, utóbbiak még a sportban is sokat segítenek.

– Nem volt furcsa néhány hete a nevelőegyesülete ellen pályára lépni?

– Jó volt ott lenni, és megmutatni azoknak is, akik talán nem bíztak bennem, hogy képes vagyok ilyen szinten röplabdázni.