Környezettudatlanság

Korbely György. Újságíró, rádiós, hálónaplóíró. Nem tisztel tekintélyt, legyen az közélet, kultúra, gazdaság, s ebből mindig baj származik. A nettel már a hőskorban megfertőződött, azóta többet van online, mint offline.

Miközben farizeus módon Bob Huntert gyászoljuk (tudják, ő volt az a fazon, aki a Greenpeace-t alapította), valójában csak duma szintjén vagyunk mi környezettudatosak, s ha mégis rászánjuk magunkat a magasztos elvek betartására, akkor is falakba ütközünk.
A kisszobában hosszú hetek óta árválkodik egy nagy kupac leselejtezett számítástechnikai (veszélyes) hulladék, monitorok, billentyűzetek, egerek, miegymás. Használhatatlan dolgokról van szó, ezért kimarad, mint lehetőség a felajánlás hátrányos helyzetűek vagy rászoruló intézmények, civil szervezetek javára (meg jól ki is nevetnének, hiszen ezek a holmik tényleg semmire nem jók - tíz-tizenkét év terméséről van szó...).
Valami dereng a veszélyes hulladékok kezeléséről, az idén lépett életbe a jogszabály, ezért megkerestem egy-két számítástechnikai kereskedéssel, szolgáltatással foglalkozó ismerősömet, de ők széttárták a karjukat: fogalmuk sincs. Hívom a helyi MÉH-telepet, a kisasszony nem tud semmit mondani, a főnökéhez irányít. Újabb telefon, a főnök visszahívást ígér. Két nap múlva ezt meg is teszi és arról számol be, hogy kinyomozta: Szegeden a cégnek van egy leányvállalata, egy kft., az foglalkozik ezzel a tevékenységgel, de még értelmezik a törvényt, ha megéri, lehet, hogy jelen lesznek a helyi kirendeltségeken is. Addig esetleg vigyem el Szegedre a cuccot, ha el tudom szállítani (nem tudom, csak ha többször fordulok). Ja, lehet, hogy még én fizetek azért, hogy a veszélyes hulladékomat méltóztatnak átvenni.

...csak duma szintjén vagyunk mi környezettudatosak, s ha mégis rászánjuk magunkat a magasztos elvek betartására, akkor is falakba ütközünk...

Itthon egyre idegesebben kerülgetjük az informatikai hulladékot miközben jogszabályt értelmezünk: a veszélyes hulladékot a gyártó köteles visszavenni (máris buktunk, hiszen a mi eszközeink gyártója már igen messze járhat, ráadásul a mi PC-ink is ilyen-olyan alkatrészekből összeállított, menet közben bővített eszközök, akárcsak a hazai felhasználók többségének masinái). Igaz, a kötelezettség átruházható, viszont egyelőre csak a regionális gyűjtők által – ha ezek felálltak már egyáltalán.
Nem tartozom a fanatikus környezetvédők közé, de ha definiálhatom hozzállásomat,  az ésszerű határokon belül környezettudatos életet élek. Ebbe beletartozik a például szelektív hulladékgyűjtés, a nemszemetelés, a természet- és állatvédelmi elvek elfogadása, a génmanipuláció, Paks, a Zengő-hegyi militáns arrogancia elutasítása, aggódás a fenntartható fejlődésért stb. - persze van egy határ, ami nekem is sok, például fel nem foghatom az úgynevezett „zöldek” tiltakozását a négyes metró miatt, hiszen ennek célja pont a felszíni közlekedés, azaz a szennyezés csökkentése.
Most még kitartok, még ott tornyosul a lom a kisszobában, mert sem a garázsban, sem a tárolóban nem fér el, de vajon hányan tartanak ki ennyi ideig. Félő tehát, hogy a társadalomra jellemző töketlenkedés miatt újabb leharcolt nyomtatók, monitorok, egerek, billentyűzetek, sőt mobilok, mosógépek, hűtők (merthogy ezekre is vonatkozna a jogszabály) kötnek ki a kukában és azokat együtt kezelik a krumplihéjjal meg az üres domesztoszos flakonokkal.
Pedig a kísértés napról napra egyre nagyobb...

<!-- Környezettudatlanság Korbely György ...csak duma szintjén vagyunk mi környezettudatosak, s ha mégis rászánjuk magunkat a magasztos elvek betartására, akkor is falakba ütközünk... Korbely György. Újságíró, rádiós, hálónaplóíró. Nem tisztel tekintélyt, legyen az közélet, kultúra, gazdaság, s ebből mindig baj származik. A nettel már a hőskorban megfertőződött, azóta többet van online, mint offline. -->