Beol(va)show

2004.12.29. 12:25

Az én évértékelőm

Korbely György

Korbely György. Újságíró, rádiós, hálónaplóíró. Nem tisztel tekintélyt, legyen az közélet, kultúra, gazdaság, s ebből mindig baj származik. A nettel már a hőskorban megfertőződött, azóta többet van online, mint offline.

Az ünnep előtt néhány nappal pártjaink ellenállhatatlan kényszert éreztek az évértékelésre, ám a szóvirágok ezúttal is olyanra sikeredtek, mint a megcélzott néptömeg – sajnos többségének – karácsonyi halászleve, bejglije, szaloncukra, ajándéka: teszkógazdaságosra. Azaz frázisokból is a legolcsóbbat, legegyszerÛbbet, tisztázatlan összetételÛt kaptuk a fa alá, sabloncsomagolásban.
Pedig van mit mondani 2004-ről, amit joggal neveznek elemzők a meglepetések évének.
Itt van mindjárt az EU-csatlakozás, illetve az azt néhány héttel követő EP-választás. Várva várt pillanat teljesedett be május elsején, amit persze sajátosan ünnepeltünk, de ez fejezte ki igazán helyünket – és a csatlakozók többségének helyét – az Unióban: talán a kelleténél nagyobb pátosz, vegyülve a másnapi sörrel-virslivel, a „békebeli" május elsejék elengedhetetlen kellékeivel. A sör-virsli aztán júniusban mégsem győzött, sőt a nagyobbik kormánypárt háza táján hatalmas feszültség alakult ki, talán túl is értékelve a buktát. A következmények ismertek, két szóval talán így fejezhetők ki: Gyurcsány és Hiller. És hát persze szegény Medgyessy bukása, megalázása. Naná, hogy nem szerettük, mert D-209

...másfél évet töltöttem kényszersorozottként az egyik katonai szervezetben...

volt, mert nem állt tőle távol a populizmus és határozottság sem jellemezte, bár a veszte éppen az lett, hogy önállósította magát, de a végére egész emberi lett és sajnálni kezdtük.
Nem kronológiai sorrendben haladva – sőt ez a legfrissebb idei élmény – esélyes az év eseménye címre az ötödikei népszavazás. Nos, itt ennek okairól, lefolyásáról, következményeiről lehet olvasni bőven, egy mondatban talán annyit érdemes leírni, hogy jaj nekünk, szegény magyaroknak, mert lesz itt riogatás 2006-ban is idegenekkel, gázárakkal, drága parizerrel. Kiderült ugyanis, hogy honfitársaink többsége számára a fogyasztói társadalom egyenlő a Maslow-piramis két legalacsonyabb szintjével (fiziológiai szükségletek, biztonságérzet szükséglete), s ezt bizony mindkét oldal kihasználni készül.
Visszapörgetve a naptárt tanulságos megállni egy percre az egykori rendszerváltó csoportosulás, az első ciklusban meghatározó MDF mélyrepülésénél. Dávid Ibolyáék jól látták, hogy a modern konzervativizmus nem ökölrázást jelent a nemszeretem rádió stúdiója elÕtt, nem is zászlóégetést, hanem modern piacgazdaságot, a teljesítmény tiszteletét és lehetne sorolni a politológiatankönyv vastagbetűs részeit, csakhogy nagyokat tévedtek és nagy valószínűséggel ez lesz a párt veszte is. Egyrészt rosszul mérték fel a hazai viszonyokat: a tagság nagyobbik része és maga a közvélemény „konzervatív" része inkább az előbbiekre vevő, másrészt a belső ellenzékkel való leszámolás semmiképpen nem nevezhető európainak, Lezsákék kizárásával pedig még azok is csalódtak, aki párton belül és kívül támogatták a kisebb ellenzéki párt vezetőinek törekvéseit.
Van itt még néhány dolog, amiről érdemes megemlékezni, például Demszky Gábor mélyrepülése (horvátországi nyaraló, privát utak szolgálati autóval, tisztséghalmozás, a főváros állapota stb.), ami a jól ismert közhellyel foglalható össze: a forradalom felfalja saját gyermekeit. Ha nem csak eseményekre koncentrálunk, akkor elgondolkodhatunk stratégiai területek – gazdaság, mezőgazdaság, oktatás, kultúra, információtechnológia – helyzetén és megállapíthatjuk: volt jobb. Na jó, az utóbbinál terjed a szélessáv, de ez elsősorban a Matáv-területekre érvényes, mi pedig egész más terület vagyunk.
S ha már Békés megyébe érkeztünk: szűkebb hazánk szempontjából mindenképpen említésre érdemes, hogy az M5-ösön való közlekedés immár elérhetővé vált mindenki számára, ám mindez nem jelent még semmit, hiszen ez csak az első lépés a várt gazdasági csodához. A nagybefektetők valahogy nem kopogtatnak, legfeljebb átutaznak az egyre jobb lehetőségeket kínáló Nyugat-Románia felé. OK, legyünk mi is Burgenland, mint ezt felelős helyi politikusok egyre sűrűbben hangsúlyozzák, majd kiderül, hogy ez mit is jelent...
S végezetül van itt még egy igazi történelmi esemény, ami szerintem megért volna még több tűzijátékot, még több ünneplést, sört és virslit, ez pedig a sorkötelezettség eltörlése. Szavakban nehezen fejezhető ki az az eufória, amit éreztem azon a bizonyos késő őszi napon, amikor a társadalom megszabadult ettől a tehertől. És persze Kovács II. őrmestertől, a „gyíkhústól" (a katonai szlengben járatlanok kedvéért: lejárt szavatosságú vagdalthúskonzerv), a stokizástól (sajátos ruhahajtogatás), a díszmenettől, fókázástól (felmosás a végtelennek tűnő folyosón), a munkából való öncélú kiragadástól, szerelmek szétszakításától és sajnos huszonéves emberek halálától, hiszen voltak, akik gyakorlatozás közben vesztették életüket, mások a rájuk nehezedő nyomás miatt önként döntöttek ennek eldobása mellett. Mivel jómagam az ántivilágban még másfél évet töltöttem kényszersorozottként az egyik katonai szervezetben, személyes veszteséglistám is van a korszakból.
Éppen ezért számomra 2004 egy kicsit a jóvátétel éve is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!