– Gyakran megfordul vidéken? Érezhető kulturális különbség a főváros és Magyarország más részei között?
– Nem fordult még elő, hogy vidéki közönségtalálkozón vegyek részt, ez az első ilyen esemény. Egyébként mostanában rendszeresen adok elő, mindent elkövetek, hogy a könyv kapjon egy esélyt a sorstól és az olvasóktól, mert nagyon sok munkánk fekszik benne. Az, hogy most meghívtak Békés megyébe, illetve hogy egyáltalán ismernek itt, elsősorban az internetnek köszönhető, hiszen hosszú évekig olyan rádiókban dolgoztam, amelyek csak Budapesten voltak foghatóak.
Ha csak a Csillag Születikből ismernének, attól tartok, nem is az lennék, akire kíváncsiak, és nem is hívtak volna meg. Örülök, hogy a neten fellelhető videók, blogbejegyzések eljutottak az itt élőkhöz. Magyarország egy nagyon vízfejű ország, mely minden tekintetben Budapest-centrikus, így természetesen oda több jut a kulturális javakból, de a mocsokból is.
Sokan menekülnek vidékre, és elsősorban nem az agglomerációra gondolok, hiszen akik ott élnek, éppúgy budapestiek, csak aludni járnak haza, amikor az idő jelentős részét eszméletlenül töltik. Nagyon sokatmondó és szomorú, hogy a másik Budapesten kívüli meghívásom Londonba szól, ami mára az egyik legnagyobb magyar várossá vált az ott élő magyar közösség miatt.
– Milyen a Szélsőközép könyv fogadtatása?
– Sajnos piaci értelemben nem vagyok optimista. Bár még nem ismertek a decemberi számok, azokat később jelentik a forgalmazók, csak a saját tapasztalataimról számolhatok be: a nagy könyváruházakban, melyek meghatározzák a karácsonyi forgalmat, a kötet nem található meg az újdonságok között, sőt szinte sehol nem bukkannak rá az üzletek látogatói. Azt figyeltem meg, hogy a bolthálózatok módszeresen szabotálják a könyv forgalmazását, olyan érzésem van, mintha a Szélsőközép korunk szamizdatja lenne.
Az egyik nagy cég például lefóliáztatta a kötetet, hogy az ne tehessen kárt a kiskorúakban, így persze nem lehet belelapozni, egy másik nagy hálózat boltjában a képregények közé sorolták a könyvet, most pedig azt hallottam, hogy az egyik békéscsabai könyváruházban a zenei(!) témájú könyvek közé sorolták be a kötetet. Meg kell említenem két kiváló alkotótársamat, Eötvös Gábor és Trencsényi András grafikusokat, akik a könyv festményeit és rajzait jegyzik.
A kötet alapja egy több frekvencián sugárzott rádióműsor, melyhez egy blog is társult, amely egyébként a HVG GoldenBlog-díját is elnyerte 2007-ben, mint a legszínvonalasabb közéleti blog. A brandet ez a kötet zárja le, mely részletesen bemutatja egyebek közt a legeslegújabb kori magyar történelem fordulópontját, 2006-ot – ahonnan minden elkezdődött az őszödi beszéddel, majd az azt követő tévéostrommal és rendőrattakkal – továbbá érintjük és értelmezzük azt a folyamatot, melynek során a nem működő demokráciából megszületett egy rosszul működő fejedelemség.
– Hogyan lesz egy magyar-történelem szakos középiskolai tanárból a magyar média megmondóembere? Nekem először 2004-ben tűnt fel a királyi tévén, a Gang című műsorban…
– Az volt az első médiapillanatom, ezután következtek a rádiós és netes projektjeim. Kistamás László producer – a legendás Kontroll Csoport egykori alapítója – hívott a műsorba, mely egyébként mindössze tizenöt adást ért meg. Ezután kezdtem el rádiózni, a legaljáról indultam: esti sáv majd délelőtti sáv – ezek lényegében nem is létező műsoridők a hallgatottság szempontjából – aztán jött a reggel és a délután, ami már lényegesen nagyobb nyilvánossággal járt. Később filmajánló műsort gyártottam a radiocafén, onnan emeltek be a mainstream kereskedelmi struktúrába.
– Ami az országos ismertséget hozta…
- Nagy dilemma volt, hogy elvállaljam-e. Először nemet mondtam, de később úgy gondoltam, nagy hibát követek el, ha mégis elvállalom, de egy fokkal még nagyobbat, ha nem. Én a Csillag Születik-zsűrizést vendégszereplésnek tekintettem annak érdekében, hogy általam a projektjeim – mint például a Szélsőközép könyv – szélesebb nyilvánosságot kapjanak.
– Az Ön által képviselt úgynevezett “hard talk” nem igazán van jelen a magyar médiapiacon. Most, hogy szélesebb körben ismert, kap erre lehetőséget?
– Igen, sokkal több lehetőségem van a Csillag Születik óta, lesz egy rádióműsorom, ami sajnos ugyanúgy nem lesz fogható Békéscsabán, mint a korábbiak, tekintve, hogy ezúttal is egy budapesti frekvenciáról van szó, de az internet révén persze bárki hallhatja majd. A mainstreamben egyébként nem igazán érzem jól magam, nem az én közegem. Annál is inkább, mert én sosem szereplő voltam a médiában, hanem szerkesztő, műsorkészítő. Számomra a médiajelenlét nem hiúsági kérdés, nem a saját arcomat akarom a képernyőre tolni vagy a hangomat az éterben hallani, én mindenképpen eszköz akarok lenni.
Van egy csomó ügy, amiről beszélni kell, mert senki más nem teszi, ügyek, amelyek fontosak, közérdekűek és égetően aktuálisak. Amint lesz valaki, aki ugyanezt a törekvést felvállalja és színvonalasan érvényesíti, én abba is hagyom. A médiaszereplés soha nem volt öncél a számomra, és a jövőben sem hagyom, hogy az legyen. És hát mire valók a barátok, ha nem arra, hogy ha majd azt látják, hogy öncélúan pojácáskodom a nagy közös térben – ahogy ezt azok teszik, akik visszaélnek a nyilvánossággal – a pofámra csapjanak, és azt mondják: “Nem erről volt szó!” Egyébként bárki mást is erre szólítok fel.
– Magányos farkasnak érzi magát a magyar médiában?
– Ellenkezőleg, én csapatjátékos vagyok. Nyolc év alatt rengeteg kiváló munkatársam volt, soha nem dolgozom egyedül, és nem akarok a jövőben sem. Fontos a számomra, hogy megfelelő intellektusok mérlegén mérettessek meg a munkafolyamat során. Nagyon sok remek kollégám van, akikkel közösen hoztuk létre mind a Szélsőközép-projektet, mind a médiahackjeinket vagy az egyéb médiaproduktumokat. Csak egy vagyok közülük, annyi a különbség, hogy engem felkapott a maintstream a hátára, így én lettem az, aki a kirakatba került a hard talk egyfajta exportcikkeként.
– Nem tart tőle, hogy afféle udvari bolondként, szelepként kezeli a hatalom?
– Mi mást csinálhatnának, betiltani nem tudnak, olyan meg nincs, hogy az internetről levesznek. Vagy udvari bolondként kezelnek, vagy sértődötten szívják magukat. Semmilyen okot nem szolgáltattunk arra, hogy betiltsanak, nem uszítottunk soha, nem éltünk vissza semmilyen szabadságjoggal, nem hoztunk nyilvánosságra emberi méltóságot sértő információkat, nem rágalmaztunk, nincs jogosítvány, hogy bennünket üldözzenek. Ez már politikusi attitűd kérdése, hogy ránk legyintenek vagy hörögnek dühükben.
– Több barátom szerint az az új hang, ami 15-20 éve Uj Péter, 10 éve Tóta W. Árpád volt a magyar médiában, az most Puzsér Róbert. Helytálló a hasonlat?
– Tóta W. Árpád nézeteit nem osztom, az írásai alapján ő egy neoliberális ideológus, a jelenlegi világgazdasági felépítménynek a propagandistája. Kétségtelen, hogy a magyar társadalmi és politikai működést nagyon sokszor jó tollal bírálja, kritizálja, minősíti. Én személy szerint nem tartom a világgazdaság multinacionális folyamatait annyira követendőeknek, mint ő. Szóval ő egy jó adottságokkal rendelkező publicista, de szerintem a Pulitzer-díjat elsősorban a harcos neolib szemléletéért kapta. Uj Péter pedig egy igazi független újságíró. Tőlünk nyugatra ez talán nem lenne nagy szó, sőt, alighanem ez a minimum, itthon azonban olyan kevés van a fajtájából, hogy szomorú képpel, de el kell ismerni a hozzá hasonló emberek tevékenységét.
– A neoliberális gazdasági berendezkedés kritikusai jelen vannak Magyarországon is, ők a zöldek…
Csináltam LMP-kampányfilmet, Power Politizátor címmel, Scherer Péter és Mucsi Zoltán főszereplésével, hogy kapjon egy esélyt ez az új szellemiségű párt. Megkapta, és a szememben el is játszotta. Mára csupán egy nettó hatalmi harc tanúi vagyunk Jávor Benedek és Schiffer András között arról, hogy vajon csatlakozzanak-e Bajnai mozgalmához vagy se.
Az LMP kötelékében alkalmatlan emberek alkalmatlanul művelik a politikát, nincs egy karizmatikus arcuk, akivel bárki meginna egy sört, úgy értem, nincs olyan vezető, aki szót tudna érteni az átlagemberrel. Az LMP egyre kevésbé elvi-ideológiai alapon akarja kifejezni magát, inkább meg akarja őrizni a kis parlamenti frakcióját. Nem a kihívója és alternatívája lett a politikai garnitúrának, hanem a szerves része.
A legendás videó Mucsival és Schererrel
