— Manapság kevés az olyan, aki vagy ami mosolyt csal az arcokra. Leginkább ez a humoristáktól várható el. Felelősség vagy öröm ez ön számára?
— Jobb annál, mintha a sírásókra hárulna a feladat. Felelősség persze, hogy mennyien mennek el az estekre, szerte az országban, Gyulától Sopronig. Kisebb és nagyobb városokban is turnézom. Az csak doppingol, hogy ebben a nehéz helyzetben is sokan váltanak belépőt, rám szánnak egy estet, pedig nézhetnék a színvonalas műsorokat is a televízióban. Jönnek és megnéznek, ami még inkább munkára sarkall, sarkantyúz, serkent.
— Mennyiben más egy falunap, mint egy céges rendezvény? Más poénnal készül?
— Szerencsére tudok szelektálni a fellépések között, nem vállalok el mindent. Amit kérek, hogy legyen kulturált a helyszín, ne legyen tűzoltó-bemutató és részegsereg a háttérben. Utána már csak az én dolgom, hogy győzzek. Amúgy van egy összeállított estem, ami több annál, mint amit Gyulán előadtam. Éreztem, milyen irányba kell elvinni a történetet, abból többet adtam.
— Miként kell elképzelni a főpróbát? Valóban a feleségével gyakorol?
— A főpróba a színpadon van. Elképzelem, hogy egy poén ülni fog, de lehet, hogy egyáltalán nem, vagy másképp kell azt mondani. A színpadnak törvényei vannak. A történetek egy része lemarad, nem kell, de van olyan, amit ott találok ki, így alakul ki az egész vicc.
— Búcsúszentlászló, a szülőfalu és az ott élők rendszeres szereplők a történetekben. Hogy viselték a helyiek, hogy kiteregette a szennyest, volt belőle sértődés?
— Úgy beszélek róluk, mint a történetek résztvevőiről, szeretettel és tisztelettel. Én is szentlászlói vagyok, tehát megsértődhetnék én is. Jenőt (a nagyszívű böllér — a szerző) magasztalom, identizálom, követem, Ferust (szóban festő és mázoló) és Kasza Pistát (csak befelé bulémiás) is szeretem. Búcsúszentlászlót tudom a leginkább ábrázolni. Kosztolányi Dezső mondta, hogy az író az első 20 évéből él. Én ott nőttem fel, ott töltöttem a gyerekkorom. A politikusokról már máshogy beszélek, más hangvétellel közelítek.
— Tud pihenni és feltöltődni, mikor hazamegy, vagy már akkor is azt figyeli, miből lehet poént gyártani?
— A kocsmákban ott van az egész társadalmi keresztmetszet. A fárasztóak is, akik egyébként nem is szentlászlóiak, elkezdik mondani, hogy „volt egy eset”, mi történt ott. Hallani nem olyan, mégis végighallgatom őket, mint egy gyóntató pap. Csak úgy működik valami, hogy abban én is részt veszek, látom és hallom a nagyvadakat, a természetes állapotukban figyelem meg őket. Azt alakítom át, színezem ki, átszűröm magamon, hozzá is teszek valamit. Úgy alakul ki a műsor.
— A magyartanári diplomát nemrég szerezte meg. El tudná magát képzelni ilyen titulusban? Ma megy a stand up, de kérdés, mi lesz húsz-harminc-negyven év múlva.
— Szorgalmasan kell művelni ezt, be kell osztani az energiát, hogy legyen idő feltöltődni, akár Búcsúszentlászlón. Lesznek más témák is. Jön a gyerek is. Fel lehet ezt építeni. Vannak példák, hogy lehet ezt akár negyven évig is csinálni. Aki dolgozik, a pályán marad, aki nem, annak a műsorára nem mennek el. Humoristának készültem végig, a magyartanári szak csak egy alibi volt, hogy Budapesten lehessek. Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, nevettetni.
Jenő, a böllér és Hrabal, a cseh író a példaképe
— Nyomasztó, vannak is olyan humoristák, aki beleőrülnek ebbe, mert úgy érzik, a zöldségesnél is poénkodni kell. Én nem vagyok ilyen, visszafogom magam, nem szerepelek rá. Csak egy ember vagyok, aki megveszi a karalábét, esténként pedig fellép — mesélt arról a hamarosan 29 éves humorista, hogy elvárás-e az állandó viccelődés.
— Ilyenkor? — reagált a kérdésre, hogy nem hiányzik-e esténként a család, miközben megízlelte a pálinkát. — A gyerek még csak nyolc-kilenchetes, nem nagyon fog beszólni, hogy nem mehetek. A feleségemnek pedig nem árultam zsákbamacskát, tudta, hogy ezt csinálom.
Bödőcs Tibor elmondta, hogy Jenő a példaképe, akiben nem lát rosszindulatot, mindig derűs, nem veszi komolyan a földi létet. Felnéz még George Carlinra, Hofi Gézára, Woody Allenre, no meg Bohumil Hrabalra, aki rávezette, hogyan kell a szentlászlói figurákat figyelni.
