21°

Müller Péter: nem a világ változik, hanem mi, az emberek

Teltház, kíváncsiság, türelmetlenség. Csupa kérdőjel, feszült várakozás, lelki szomjúság, mielőtt megszólal. Aztán Müller Péter mesél, és szavai nyomán csend, vagy döbbenet ül a nézőtérre.

Néhány arcon könny pereg, mások föleszmélnek. Talán nem marad megválaszolatlanul a kérdés, amiért jöttünk. A megértéshez viszont nem elég csak a fülünket használni.

– Sokan azt mondják önről, értékes ember egy értéktelen világban. – Nagyon általános kijelentés az, hogy értéktelen a világ. A világ végtelen mozaik, sok-sok emberből, közte sok értékes emberből. És még több értékre szomjasból.

– Mégis számtalanszor elhangzik; zuhanó civilizációban élünk. Lehet, hogy csak a változás szelei fújnak erősen?
– Nem a világ változik, hanem mi, emberek, akik egyenként is egy-egy egész világot alkotunk. A legelső, és legfontosabb feladat az, hogy a saját lelkünkben rendet tegyünk. A következő lépés pedig, hogy a megteremtett harmóniát kisugározzuk a közvetlen környezetünkre. Ha belül nincs egység, nem lesz jó semmi, még a párkapcsolatunk sem.

– Jó úton járunk, ha felismertük, mi a sorsfeladatunk?
– Mindenkinek van egy elrejtett kulcsa, amit ha megtalál, ki tudja nyitni a saját lelkét. Tud magával bánni, képes megoldani a gondjait, amelyek a mélyben nyomasztják. Ez valójában önmagunkra ébredést jelent. Sajnos, egyikünket sem neveltek fürkészővé, megismerővé.  Mindenki csak próbálkozik, kísérletezik. Sokféle eszmény van, sokféle vallás és út. De a bölcsőnktől a sírunkig mindössze egyetlen társ jön velünk: mi magunk. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, keserves lesz az ösvény minden állomása. Ezért mondtam, hogy magunkban kell rendet tenni.

Lelkünknek van egy csőszkunyhója, ahová elvonulhatunk, ahol egyedül lehetünk. Itt tisztázhatók az érzések, az elkövetett hibák. Belül rend, kívül elővigyázatosság legyen! Úgy kell élni, mintha egy kalandos turistaútra csöppentünk volna. Az élet egyik legfontosabb feladatának, a gyermeknevelésnek is az önismeret az alapja. Nem a fiamat vagy a lányomat kell nevelnem, hanem elsőként saját magamat. Ha nem nézek magamba, nem látok tisztán. Nagy ritkán előfordul, hogy a gyermek tesz rendet az anyjában vagy az apjában. De általában csak visszasugároz. Fél? Szorong? Ideges, negatív? Lehetetlen módon viselkedik? A zűrzavar minden bizonnyal belőlem árad, az ő kis pofija csupán életre kelti azt.

– Korán eszmélt, már hároméves korában rájött, hogy valóságos csodában él…
– Ráébredtem, hogy minden ember csodálatos. Még akit megvetünk, lenézünk vagy gyűlölünk, az is. A felismerésem nagyon korai volt, mégsem vagyok kivétel, csupán tudatosult bennem valami fontos, amit azóta sem felejtettem el.

– Férfi létére nyitott, „lelkizős”. Pedig általában a nők a fogékonyabbak, érzelmesebbek.
– Régi történet ez. A világot, amelyben élünk, a férfiak teremtették. Patriarchális, emberemlékezet óta. Most az egész civilizációs kör lejáródását éljük. Erről szól Madách Imre gyönyörű műve, Az ember tragédiája is. Ádám folyton új és új világokat álmodik, nagyravágyó. A végén meg egészen odáig jut, hogy nincs értelme semminek. Éva menti meg a tragédia legvégén. A női szellemiség nemcsak a férfi, az egész világ megmentője lesz. Mert érzékenyebb, képesebb arra, hogy föleszméljen. Régóta érlelődő időkben élünk. A férfiuralom recseg-ropog, összeomlóban van. Én is nagyon sokat köszönhetek egy nőnek, az anyámnak. A második világháborút együtt vészeltük át. A romok és a hullák között is derűt sugárzott. Sírt is persze, sokat. De aztán hirtelen mindig mosolyra húzódott a szája, a szeme, mert egyszerűen derűs volt a szíve.  Nem a szeretetéből adott a legtöbbet nekem, hanem a derűjéből, ami igazi áldás.

– Megőrizte ezt?
– Vigyáznom kell erre a kincsre, ami nem könnyű, mert olykor hisztérikus vagyok és zaklatott. Korábban borzasztóan gátlásos is voltam. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt nem mertem még színpadra állni, ötszáz ember elé. Egész biztosan összeakadt volna a nyelvem. Aztán rendeztem magamban az ügyet. Mert a gátlásokat mindenki maga építi, így maga tudja lebontani is. Az életünket írjuk, a jövőnket teremtjük. De jó, ha tudjuk; amint létrejön valami, máris korhadni kezd, ott ólálkodik körülötte a romlás. Azért búcsúzunk a régitől, hogy újra és újra újat kezdjünk. Egy bölcs háziasszonynak sosincs az otthona befejezve. Befejezni nem lehet semmit, mert az élet végtelen.

Legolvasottabb

1
Már az űrből is látszik az M44 nyomvonala
2
Öt férfi molesztált egy házibuliban egy tinilányt
3
Ha nem látja, nem hiszi el: saját postás kutyája van Gyulának, házhoz viszi a leveleket
4
Vádemelési javaslat a kábítószer-kereskedő ellen
5
M44: utánajártunk, hogy halad az építkezés
negyed mérföld
A leggyorsabb autókat győzte le a Tesla
Időjárás / 3 órája
Hétfőn sem ússzuk meg szárazon
Eső főleg nyugaton várható, de teljes egészében sehol nem zárható ki.
Gyász
"Amíg éltél szerettünk, amíg élünk nem feledünk." KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk köszönetet mindazon rokonnak, szomszédoknak, akik ismerték és szerették, hogy Vlcskó Károlyné búcsúztatásán megjelentek, sírjára koszorút helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Külön köszönetet mondunk Dr. Tóth Judit háziorvosnak, Dr. Farkas Ida, Dr. Kliment Magdolna és Dr. Bódis Ilona kezelőorvosoknak áldozatos munkájukért. A gyászoló család
25. évfordulóra! "Ha látsz egy könnyes arcot, némán szenvedőt, soha ne bántsd meg őt, az én vagyok." Mágori talákozás
apostoli buzdítás / 5 órája
Önkorrekcióra kérik Ferenc pápát
39 millió dollár / 6 órája
Kémfilm taszította le a trónjáról a Stephen King-horrort
Német választások / 8 órája
Gyengültek a kormánypártok, az AfD a harmadik erő
gyász / 9 órája
Meghalt Charles Bradley amerikai soulénekes
Sérülés / 12 órája
Kérdéses Tálas Zsuzsanna játéka a ma esti sorsdöntő mérkőzésen
Pályázat / 14 órája
Szebbé tehetitek a magyar vasutat, ha van pár jó rajzos az osztályotokban