– Mondhatni, hiánypótló mű született, hiszen több nép rendelkezik eposzban lejegyzett eredettörténettel, azonban ez a magyarságnál nem volt meg.
– Alapvetően az eposz, mint műfaj eléggé ritka. Ha nagyon feszegetem, akkor három van, ami bekerült az irodalomtörténetbe, a Szigeti veszedelem Zrínyi Miklóstól, a Zalán futása Vörösmarty Mihálytól és a Buda halála Arany Jánostól. Ezek mind sajátos témát dolgoznak fel, fontos sztorit, de nem az eredettörténetet.
Fotó: Imre György
– Mennyire lehet Nimródot a magyar nép ősének tekinteni?
– Valóban kérdés, de beépült a gondolkodásba, talán Arany Jánosnak, a Rege a csodaszarvasról című műnek köszönhetően, igaz, ott még Nimródot Ménrótként említik. „Hunor s Magor, két dalia, két egytestvér, Ménrót fia.” A régi írásokban – kezdve a Gesta Hungarorummal és a Képes krónikával – azonban megjelenik Nimród ősatyaként, annak ellenére, hogy akkor a világ számára egyáltalán nem volt pozitív figura. Emellett nem olyan történelmi személyiség, akinek nagyon fel lenne dolgozva a története. Ezerféle megközelítése létezik, rengeteg forrás van – többek közt a Biblia –, azonban azok sokszor egymásnak ellentmondanak. Ám amiatt, hogy olyan hosszú időn át jelen volt az emberek fejében a története, hogy ő az első nagy vadász, mindenképpen foglalkozni kellett vele.
– Miért éppen az eposz műfaját választotta?
– Belecsapok a lecsóba, máshogy nem lehet Nimródról beszélni, csak az eposz műfajában. Meglehetősen kötött, és meg is vannak a hátulütői. Egyben tértem el az eredetiről, mégpedig abban, hogy nem hexameterben, hanem négyütemű tizenkettesben, azaz magyaros verselésben írtam. Az eposzi kellékek megvannak benne, csak óvatosabban kezelve, egy seregszemle nem „harminc” oldal, mint Homérosznál. Próbáltam olvasmányossá, feldolgozhatóvá tenni, a cél az volt, hogy minél emészthetőbben jusson el a történet.
– Lesz folytatása?
– A Nimród király egy háromrészes sorozat első fejezete, és a három együtt alkotna egy nagy egységet. Nagyjából elkészült a második Isten ostora címmel, Attiláról szól, illetve a harmadik majd valahol a 907-es pozsonyi csata környékén játszódik, még nem tudom, hogy az Emese álma lesz-e a címe. Szeretném a magyar történelem azon árnyékos fejezeteit feldolgozni, amelyekről keveset tudunk, vagy keveset beszélünk.
– Ez az eposz azonban csak egy szűk fejezete annak, amiket eddig írt.
– Főleg regényeket írok. Most van tisztázás alatt az ötödik kézirata. Kettő már megjelent, a harmadikat mindenképp szeretném július 28-ára megjelentetni, mivel a nándorfehérvári diadalról szól, és annak idén lesz az 560. évfordulója. Ősszel tervezem a már megjelent Bonus pastor folytatását, az Örök vér kiadását is. Emellett van még egy, az említett két könyv folytatása, amelynek most tisztázom a kéziratát, és jövőre tervezek mindenképpen még egy regényt, ami a pozsonyi csatáról szól: annak jövőre lesz az évfordulója, akkorra hoznám ki.
– Hogyan zajlik a kutatómunka?
– Nem mondhatnám, hogy tudatos. Ráadásul olyan gyors az alkotási folyamat, hogy idő sincs az igazi kutatómunkára. Az Örök vér pár hét, a Nimród király két nap alatt készült el. Még számomra is meglepő, hogy ennek dacára mennyi információ van bennük, nem is emlékszem, hogy mikor leltem rá egyikre, másikra. Az Örök vérben van egy festmény Edward Burne Jonestól. Teljesen véletlen találkozás volt. Artúr király holtteste mellett a Szent Grált szokás ábrázolni, itt azonban a magyar Szent Korona látható. Hogy hogyan került oda? Erről, az ilyen történetekről is szól a regény.
– A Nimród királyra visszatérve: ahhoz képest, hogy két nap alatt született meg, teljesen rendben vannak az ütemek, a rímek.
– Zenész családból származom, ha felveszem a ritmust, „tolom bele” a szöveget, gyorsabban is írok. A regény viszont hosszabb időt, több munkát, másfajta agyat igényel.
– És milyen az alkotási folyamat?
– Előfordul, hogy napi 17-18 órát írok. Az első regényemnél készítettem egy kis vázlatot, hogy honnan hová szeretnék eljutni. Azonban nem haladtam. Azóta olvasóként írok, mondhatni, ahogy esik, úgy puffan. Számomra is izgalmas, ahogy halad a történet, benne kell lennem. Az Örök vérben lévő figurák már három regényben is megjelentek. Sokszor hiányoznak is, hogy rég nem találkoztam velük. Önálló karakterek. Bele kell helyeznem magam egy másik világba, amit lehet, hogy én teremtettem, de egy idő után saját életet él.
Amatőr színjátszástól a forgatókönyvekig
Kincses Zoltán szerint az alkotó embernek elsősorban az alkotással kell foglalkoznia, azonban igyekszik saját maga is népszerűsíteni, a kiadás felé terelni műveit. Mint mondta, ebben vannak segítő társai, így Hencz Nikoletta, aki tördel, szerkeszt, illetve a könyvbemutatók alkalmával három tehetséges művésznő, Kovács Ágnes, Zsombok Réka és Gulyás Erika is tevékeny szerepet vállal.
Amatőr színjátszó társulatokkal is foglalkozik, a Sárréti Hökkentők például immár ötéves. Kiemelte, hogy az amatőr nem a színvonalra utal, hanem arra, hogy lelkesedésből, szívből lépnek színpadra. Kincses Zoltán színdarabokat is ír, az Eszterláncot is a Sárréti Hökkentők csapata mutatta be nemrég a füzesgyarmati kultúrházban – azóta a darab több felkérést kapott.
Forgatókönyvet is jegyez, mégpedig a Szőke András fémjelezte Bakkermannét, illetve az ahhoz tartozó főcímdal szövegét, amelyet a Bon Bon együttes zenésített meg és adott elő. Nagy álma, hogy a nándorfehérvári diadalról szülessen egy hollywoodi színvonalú film – esetleg az ő forgatókönyvéből -, mely megmutatná, hogy a magyarságnak mekkora szerepe volt Európa történelmében, hogy keresztény maradhatott.
